Évával ​kezdődött… 80% 19 csillagozás

Női mivoltát általában megőrizte; az emberire már nem mindig futotta.

p.: 48

Erzsébet fiatal korában nem volt csúnyának mondható. (Később sem. Valahogy senki sem érzett magában elég kurázsit, hogy megmondja neki.)

Római sasorra szarkalábakban végződött ökörszeme körül. (Caesarról)

Hízelgett neki, mikor udvaroncai a szemét a zafírhoz hasonlították. Pedig csak arra gondoltak, hogy apró és bogyószerű.

Ettől kezdve a császár teljesen Kleopátra befolyása alá került, aki szinte bármikor az ujja köré tudta csavarni. (Kivéve, amikor páncél volt rajta.)

Repülősót tartott az orra alá, ha egy-egy muri után elájult, mert nem találta elég murisnak, hogy a vendégek nem az ajtóban, hanem a szőnyegen indulnak oszlásnak. (Giovanni Sforzáról, Lucretia Borgia első férjéről)

Erzsébet királyné – szerencsés véletlen folytán – épp az Erzsébet-korban élt. Bacon ekkor írta lázasan Shakespeare műveit, aki, mint köztudott, Bacon esszéin dolgozott. Költőktől volt hangos Anglia földje, a fákra az énekes pacsirták mellé befészkelték magukat az énekes bárdok. Megesett, hogy tintatartók és kézirattömbök hullottak a gyanútlan sétálók fejére. Időnként az alsóbb ágakon egy-egy költőt himbált a lenge szél.

Az Édenkert kellős közepén terebélyes almafa állott, mely látszólag semmiben sem különbözött a társaitól. A kertben a fákról táblák lógtak, tanúsítva, hogy ez Őszibarackfa, az Körtefa, amaz pedig egyszerűen Cydonia vulgaris. Erről az almafáról azonban több tábla is lógott, ilyen feliratokkal: „El a kezekkel!”, „Tiltott gyümölcs!”, „GONDOLKOZZ!”

16. oldal