ez most egy olyan könyv, amit nem hittem volna sokáig, hogy olvasni fogom, és nem azért, amit képvisel vagy akik írták, csak egyszerűen nem hittem, hogy ez lehet jó meg van értelme. de most mégsem a könyvről írok, mert azért hiszem, hogy ezek olyan dolgok, amiket nem lehet könyvből megtanulni.
a hitet manapság sokan elvetik, és mindegy, hogy ez azért van, mert kommunizmus vagy az egyház miatt, beszűkítik magát a fogalmát és egyszerűen nem foglalkoznak vele. aztán valahogy hesse-demian szerűen rátalálnak, mármint az szerencsések, mert nekem mondhatja bárki, úgysem hiszem el, hogy nincs rá szükségünk.
a legfontosabb persze szerintem, amire én is nehezen jöttem rá, hogy bárki bármerre is indul a keresése felé igazából ugyanabba botlik, egy testtelen, névtelen, formátlan akármibe, ami lehet Isten, energia, Buddha, egy elképzelt világ vagy akár önmagunk is. igazából az összesnek ugyanaz a receptje, de még az agykontrollnak is, van valami hatalmas, rajtunk kívül álló, amiről elhisszük, hogy irányít és nem ítél meg, akiknek a szemében egyformák vagyunk, ahogy lennénk is, ha képesek lennénk egymást is névtelenül, nemtelenül és alaktalanul szemlélni. aztán eljön a pillanat, amikor az ember nagyon vágyik valamire és elismétli magának rengetegszer, tudatosítja, rákészül fejben, és amellett hogy vágyik rá elhiszi, hogy meg is kaphatja, hogy megérdemli és, ha mindez sikerül, akkor előbb utóbb azon kapja magát, hogy megszerezte. külső ezen titkos hatalom segítségével vagy anélkül. persze tudom, hogy ez sokaknak fontos, hogy hogyan nevezzük, hogy milyenné formáljuk, ahogy azt is tudom, hogy ennek tagadása vagy említés nélkül hagyása is lehet sértő sokak számára, de azt hiszem jópáran annyira görcsösen akarnak hinni, hogy magát az alakot keresik, amiben megtehetik, így állítanak hamis példaképeket szerelemformára, istenformára vagy ideákat, ahelyett, hogy a hitet magát helyeznék előtérbe, akármiben is, a tényleges út hozzá szerintem legalábbis szinte ugyanaz.
