Bő tucat novellát takar a „Bagolyvár”, ez a szellemi „udvar”, melyben egyszerre van jelen a hagyománytisztelet, a múltidézés, a magántörténelem és az írói elődök meg- és felidézése. Az elsőkötetes Réti Atilla nem tesz mást, csupán mesél. Mesél el- és letűnt dolgokról, eseményekről, tragédiákról, családi drámákról, melyek itt, Kelet-Közép-Európában estek és esnek meg velünk, esendőkkel, ősökkel, felmenőkkel, térben Erdélytől Mosonmagyaróvárig, Lengyelországtól Csallóközig, időben pedig a Monarchiától egészen napjainkig, nagyobb látleletben az ókori bölcsektől a jelenig, e kusza és sajátos, szintén kelet-közép-európai, rendszerváltozásunkig. Vagy módszerváltozásunkig? Fikció és valóság, történetek és vallomások, családi legendáriumok és udvari pletykák: Bagolyvár kicsit (vagy nem kicsit) a miénk is, hiszen a történetek allegorizálnak, a történetek kitekintenek… és összefüggenek és panorámaképpé rendeződnek. És tudjuk, történelem nincs, csak történetek vannak. Réti Atilla történeteit… (tovább)
Bagolyvár 19 csillagozás
Enciklopédia 4
Kedvencelte 2
Várólistára tette 26
Kívánságlistára tette 17
Kiemelt értékelések
Olyan a hangulata, úgy ír mint Fekete István, vagy Bródy Sándor, netán mint Krúdy Gyula.
Megleptek és elvarázsoltak a mondatai, történetei. A címadó mellett a Svédkati, Gizi, a tehenészlány és az Erdőkerülők nagyon megfogtak. Jók még nekem: A Mutter, Egy asszony Lódzban és a Törökfürdő novellák is.
Koránt sem azért, mert az író fotózta amikor SO dedikált nekem.
Igazi kortárs. Olvassátok!
Blogon többet:
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/05/bagolyvar.html
Értékes irodalom ez, nem is ezzel van a baj. Történetek az ország nyugati csücskéből, az elmúlt száz évből. Alapvetően hullámzó minőségűek a könyv novellái (mondjuk melyik novelláskötet darabjai egyformán jók vagy rosszak?), ám sokszor a cselekményvezetés is mintha következetlen lett volna. Konkrétan volt, amit nem is értettem, miért írta le: hangulat megteremtése -pipa, szereplők érzékletes bemutatása -pipa, tetőpontig vivő történések – no itt már kicsorbult az a bicska. Szerencsére nem minden esetben jártam így, de ha csak egy ilyen is előfordul, az nagyon fel tud dühíteni. Talán egy szigorúbb szerkesztő elkelt volna még a kiadás előtt.
Igazán kár érte, mert a pasinak határozottan van írói vénája, de azt gondolom, még nincs kiforrva. Tetszett, hogy kortársait meghazudtolóan tudta hozni a jó száz évvel ezelőtti veretes nyelvezetet, de sajnos néha izzadságszagú erőlködés is kiérződött az írástechnikájából. Értem én, hogy választékosan szerette volna kifejezni magát, de a vélt esztétikum helyett számomra inkább lett bizarr (gyermekcomb méretű gerendákból ácsolt kapuzat), vagy éppen röhelyes (kávédaráló termetű asszony) a végeredmény. Szóval jó (jobb) lesz ez, ha még kicsit dolgozik magán az író.
Kíváncsi voltam erre a kötetre. Réti Attila első kötetes szerző. Nem minden novellával voltam egyforma viszonyban. Inkább a könyv második felében lévőek nyerték el jobban a tetszésemet. Gondot okozott, hogy voltak olyan novellák ahol a nevek tengerében elvesztem. Ettől függetlenül szerethetők ezek a történetek. Hol a múltban, hol a jelenben vagyunk. Kapunk drámát, tragédiát, fikciót, családi történetet. Nem hosszúak ezek a történetek. A rövid éppúgy hat, mint a hosszabb. Várom a következő kötetet a szerzőtől.
Hááát, nem. Nekem ezek a túl szépre fabrikált mondatok nem jönnek be. Meg a sok lényegtelen mozzanat, az adott személy, esemény elhelyezése a családi emlékmiliőben… szóval ez így felesleges. Értem én, hogy ezek külön novelláknak készültek, aztán csak egymás után lettek pakolva, hogy könyv legyen belőlük, de ha már a könyvet is elég jóra akarja a szerzője, akkor ezeknek a felesleges ismétléseknek kiszűrése, elhagyása még óhatatlan csiszolást követelt volna. Kár. Úgy talán még 4 és fél csillagot is kapott volna tőlem. Így viszont csak „jó”. És még ezen is gondolkoztam. Annyira terjengősek, túlírtak… A témájukat tekintve nekem 2 tetszett: az Erdőkerülők és A végzet.
Szép, rövid, lényegretörő novellák, mindegyikbe egy-egy (vagy több) életet akar bezárni, a legmeglepőbb hogy ez sikerül is. A címadó történet pont olyan hogy az írónak jelenthet valamit, nekem csak személyek gyors egymásutánban történő felsorolása volt.
A kedvencem az alig egyoldalas novella…
Nagyon jó hangulatú novellák, emberekről, élethelyzetekről. Eddig csak Fekete Istvántól olvastam ilyen történeteket. Hiába rövidek a novellák,mindegyik egy kerek egész.
Ezer éve olvastam novelláskötetet, ez nagyon jó volt! Lehet keresek párat, igaz mindig úgy sajnálom ha egy történet végére érek. Olyan rövidek. :(
Különös hangulata van e kis könyvnek, s neked is akkor fog tetszeni, ha bele akarsz mártózni ebbe a hangulatba – nekem egy kissé mélabú. Érdekes nyelvezetével, részletekkel, világnézettel különleges világba visz minket. Több kis történetet ötvöz magában a könyv. Némelyik olvasása közben előfordulhat, hogy van egy elképzelésed merre is halad, de a végén nem ott találod magad.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Janikovszky Éva: Ájlávjú 90% ·
Összehasonlítás - Haász János (szerk.): A félig olvasott könyv és más történetek ·
Összehasonlítás - Békés Pál: Csikágó 95% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: Nóra jön 96% ·
Összehasonlítás - Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben 95% ·
Összehasonlítás - Schäffer Erzsébet: A szőlővirág illata 93% ·
Összehasonlítás - Tar Sándor: Ennyi volt 94% ·
Összehasonlítás - Bächer Iván: Vándorbab 94% ·
Összehasonlítás - Füller Tímea: Tócsatükörben 92% ·
Összehasonlítás - Palotás Petra: Lélekszirmok 93% ·
Összehasonlítás