Az ​előretolt helyőrség 91% 530 csillagozás

Rejtő volt az az ember, aki miatt elkezdtem olvasni, s bár már nem emlékszem mindenre, amit elolvastam 14 évesen, én úgy sejtem, hogy szinte mindent olvastam tőle. Öt kötetem van meg a rejtő összesből, mind vaskos szép darabok.

Felnőtt fejjel érdekes volt újraolvasni, s mit ne mondjak, vegyes érzelmeim vannak. Először is vitathatatlan Rejtő zsenialitása a humor és a frappánság terén. Olyan könnyedséggel kuszálja a szálakat és aztán mindössze pár oldal alatt olyan bűvészhez méltó egyszerűséggel, egyetlen rántással bogozza ki, hogy azt leutánozni nem lehet.

Nyelviség terén is elképesztő érzéket mutat. Lévén, hogy ponyvát ír, nem bonyolíthatta túl, ám azért vigyázott arra, hogy az irodalmiság ne sérülhessen. Ez az a tipikus képesség, ami segítségére van az írónak, hogy eljusson ahhoz, kihez szólni akar és ne adjon többet, illetve ne vonjon meg semmit, csak amire szükség van.

Az előretolt helyörség Rejtő egy kevésbé vicces, de egyben kevésbé komoly írása, ezért kapott tőlem egy kemény fél csillag levonást, mert kissé úgy éreztem, hogy se egyes regényeinek mélysége és drámaisága, se pedig egyes művei gyomorrezegtető humora nem érzényesül ebben a kötetben. Ettől függetlenül még igazán élvezhető és úriasan bohém.

Továbbá ismét, mint már kismiriádan annyiszor jómagam is megállapítom, hogy az a ponyva,amit Rejtő Jenő ír, semmivel sem marad el a magyar klasszikusok minősége és létjogosultsága mellett. Ennek ellenére ellenzem, hogy Rejtő kötelező legyen. Ha kötelező lenne, ezt is megutálnák a gyerekek, pedig bíz, nehéz feladat lenne az. De mind voltunk diákok, tudjuk, hogy mekkora minusz pont eg csodálatos könyv esetében is, hogyha kötelező.

Külön köszönet Reviczky Gábor elképesztő előadásának, aki olyan gyönyörű árnyalatokkal hívta életre akaraktereket, hogy nem adtam volna fél font rágóbagóért sem.

Hogy milyen olvasatlan „kincsek” lapulnak még a könyvespolcainkon! Ez itt abszolút olvasatlan: 1986-as kiadás, fogalmam sincs, hogy és mikor került hozzám, de egy biztos: én voltam a könyvpéldány első olvasója.
Érdekes, hogy fiatal koromban nem szerettem Rejtő könyveit, meg kellett hozzájuk öregednem. :) Most viszont remekül tudok rajtuk szórakozni. Legtöbbször nem is a sztori a fő, hanem a stílus és a humor, meg a zseniálisan megformált szereplők.
Ebben a regényben kedvencem Troppauer Hümér volt, a bumfordi, vasöklű, ám mimóza lelkű költő.

Az egyik kedvenc légiós regényem, amelyben a tipikusan rejtői bohém és mulatságos figuráknak egy rengeteg csavarral és álruhás szereplővel teli kémtörténetben kell megállniuk a helyüket.

Galamb, a főszereplő, egy keményöklű, és majd' annyira keményfejű, de azért lágyszívű és bohém figura, aki elnyűhetetlen jókedvével kelt bizalmat, vagy épp kergeti őrületbe a körülötte lévőket.
Ő az, aki egy léha tréfa és egy sajátosan értelmezett feltételű életbiztosítás következtében elkeveredik a légióba, ahol sorozatos véletlenek okán egyre többen gondolják úgy, hogy ő egészen más, mint aminek látszik.

Pedig ő nem akar mást, csupán jól érezni magát, amíg végre hivatása teljesítése közben utol nem éri a halál. Ami persze makacsul és vigyorogva inkább az ellenkező irányba korzózik.

A sors is inkább azt akarja, hogy egy családi tragédia árnyékában megbúvó összeesküvés leleplezésében játszon inkább szerepet, legkedvesebb bajtársával, a koszorús költővel, a nyájas Troppauer Hümérrel és egy makacsul hazajáró, de végtelenül bájos kísértettel karöltve.

Régesrégi kedvencem, nagyon sokszor olvastam 13 éves korom körül… És akkor egy időre titkosrendőr akartam lenni, és meg akartam tanulni szájharmoznikázni. Nos, az utóbbi félig még össze is jött. :D És érdemes volt újraolvasni a könyvet, ez még mindig szuper. Az a jó benne, hogy egyszerre krimi és kalandregény, van egy nagyon sajátos világa (a légió) és még van benne némi szerelem is. :)) Nagyon szerencsés egyveleg.
Tegnap elő is vettem a harmonikámat, szerintem újra elkezdek gyakorolni.

Kellett ülnöm ezen az értékelésen egyet, mert amikor magyar szerzőkről, magyar irodalomról van szó, akkor nehezebben jönnek a számra a szavak, főleg, ha erős túlzással is, de lassan már száz éve kiadott műről van szó.
Rejtővel szerintem találkoztam a gimnáziumban, de nem tett rám túl mély benyomást. Itt szeretném megköszönni Á-nak, amiért lelkesen ajánlotta számomra, majd kölcsön is adta ezt a könyvet, és G-nek, amiért a könyvtárból mentett salátapéldányt választotta következő olvasmányomnak az élfestett, keménykötéses versenyzővel szemben.
Könnyednek nem nevezném, viszont szórakoztatónak annál inkább. Galamb motivációja egyszerre mély és pofon egyszerű, a könyv elején meg kellett állnom egy kicsit, hogy feldolgozzam a téteket. Rejtő jól tartja az egyensúlyt a komolyság és a vicc között.
Szerintem fogok még tőle olvasni, de hogy mikor, az kérdéses.

Nagyon jópofa és szórakoztató, de nem kiemelkedő ez a Rejtő regény.
A rejtélyes, nyomozós rész csak mérsékelten érdekes, szerintem nagyon el van húzva és meg van bonyolítva, így a végső leleplezést már csak egykedvűen vettem tudomásul.
De az egész stílus, a rengeteg információ, a légiós élet legaprólékosabb bemutatása, geopolitika, humor, továbbra is nagyon tetszik. Az az egy baj van, hogy sok Rejtő regény felépítése (cselekmény, karakterek) egy kaptafára megy, de akkor is szeretem, amit Ő csinált. Reviczky pedig kitűnő előadó.

Egy újabb bolond történet Rejtőtől, amelynek fő színtere újra a légió. Főhősünk Galamb, a zenész, akit kitettek a tisztiiskolából. Mivel a családja elég rossz anyagi helyzetben van, ő magának pénzzé kell magát tennie. De úgy, hogy lehetőlég halál legyen a vége, mert akkora biztosítási összeg fedezi az anyuka és a húga megélhetését. Ennek megfelelő foglalkozást is kell keresni. Már sikerülne matróznak beállnia és elhajózna Kubába, de ő lekési a hajót. Nincs mese beáll a légióba, ami Afrikában szolgál a sivatagban, amit kevesen élnek túl. Galamb viszont túlél egy pár merényletet, kikerül egy kígyómarást, utolsó lehetősége a tífusz. Közben pedig egy hölgy szelleme üldözi, emellett egy karóra által még a seregen belül egy bűnügybe is belekeveredik. Hogy túléli-e? Az kiderül a történet lapjain. Rejtő remekül keverte össze regényében a kalandregényt, a krimit a groteszk vígjátékot. Utóbbiban főleg az jeleskedik, ahogy a főhőst kikerüli a halál. Zseniális történet, amelyen jól szórakozhat bárki, aki szereti Rejtő Jenő humorát!

Fenntartom, hogy bármilyen fülszöveg helyett jobb ajánló a könyv első bekezdése. Elég az első, csak így pucéran. Mert garantáltan tovább olvasod, hogy mi ez az elborult marhaság. Az előretolt helyőrség Rejtő legjobb légiós történetei között van. Nekem legalábbis kedvencem.

Ez kevéssé tetszett, itt már kezdtem kinőni Rejtőből. Nem is volt vicces sem, és a történet sem fogott meg.

Nem voltam úgy elveszve mint a Grand hotelnál, de azért itt sem volt hiány szereplőkben. A humor ami számomra 5*. Viszont talán indokoltlanul sok hulla hullott most, de egye fenye ha a főszereplő szimpatikus és hihetetlenül szerencsésen jön ki a helyzetekből.