„-Mein Herz, was willst du noch mehr! – mondta a főhercegnő, mire Pipi vállat vont, és azt mondta, hogy ha ilyen panaszai lesznek beszállítják majd a klinikára. Itt rendesen kell viselkednie, ha maradni akar. – Egy Vass nevű van itt. Azt mondja, hogy maga biztosan beszélni akar vele. A princessz elgondolkodott. Voltaképpen szó sem lehetett arról, hogy ő beszélni akarjon valakivel, aki egy Vass nevű. Egész generációk kihaltak a családban anélkül, hogy ilyesmi adódott volna. Ő most dohányozni akart. És különben is: családjuk a vikingekkel csónakon ment át Angliába Hódító Vilmos idején, és azóta az ügy nem került szóba. Legfőbb ideje tehát most már, hogy eldöntsék: van-e neki valami beszélni valója egy Vass nevűvel, aki annak idején nem a vikingekkel kelt át, és talán nem is a La Manche csatornán, akinek még az sem dicsőség, ha átkelt.”
A boszorkánymester 241 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1970
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A ponyva királyai: Rejtő Jenő Alexandra · Albatrosz könyvek Magvető · Rejtő-sorozat Alexandra · A ponyva gyöngyszemei Csengőkert · Szórakoztató Regénytár Szukits
Enciklopédia 4
Kedvencelte 10
Most olvassa 7
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 14
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
2021/34, otthoni polc, 54/183 eddigi olvasás
A gyengébb Rejtő-k közé tartozik, személycserés helyzetkomikumra épül (lsd. pl. A Néma Revolverek Városa, Az előretolt helyőrség vagy A fehér folt), de egy budai szanatóriumban – így nincs meg a légiós vagy a vadnyugati hangulat. Igazi problémám persze egyrészt a stílussal van (a könyv elején szokatlan módon 2-3-szor is elismételgeti a szerző a bonyodalmak okait), másrészt a szerkezettel (a könyv az utolsó negyedére nagyon felgyorsul, mintha a szerkesztő/kiadó oldalszámlimitet vagy határidőt adott volna), és a befejezés is kissé furcsa lesz (nekem hiányzott előle kb. ötven oldal).
Kapunk szórakozást, erre Rejtő nyilván félkézzel is képes; kapunk humort és iróniát is, erre csukott szemmel is képes a szerző; mégis hiányzik egyfajta kidolgozottsági mélység, amit valamilyen szinten pl. mindhárom fent idézett könyvben megkapunk.
És akkor bizony, a fentiekkel ellentétben, ez a regény tipikus ponyva.
A boszorkánymester, a boszorkány és a Mester. ( ˘ ³˘)♥
Bővebben: https://robinowrightly.wordpress.com/2022/02/05/lelekme…
Hát látom, hogy én javítani fogok jócskán a könyv átlagán – de mit csináljak? nekem naaagyon, de nagyon tetszett!!!
engem nem zavart a sok szereplő, a nagy kavarodás, hiszen valahogy így kezdődhetik a vígjátékok receptje: végy egy nagy halom szereplőt, akik közt van sokféle: színes és szürke egyéniség, gazdag, szegény, ill. aki ez is-az is szeretne lenni, nőcsábász, éles eszű, udvarias, talpig férfi, féltékeny nő, szerelméért áldozatot hozó nő, áldozatos beosztottak, jókezű sebész stb. stb., adj hozzá még egy csomó félreértést: főleg ilyenek működnek, hogy szerelmi csalódás, férjhez-nemmenni-szándékozás, megcsalatás, reménytelen szerelem stb. stb. mindezt jól mixeld kavard össze, mert enélkül nem lesz kavar a kavar… ha még nem elég jó ízű, adj hozzá a következő sékelésig hű boyokat, szigorúan bizalmas portásokat és alkalmazottakat, személycserét, és pletykáktól-zsarolásoktól zsongó szanatóriumot, ami csak látszólag a pihenés és a gyógyulás szigete… mixeld meg és még több lesz a kavar…
sosem olvastam még Rejtőt, nem is tudom, milyen igazándiból, itt viszont végig egy színházban éreztem magam, ahol pergős párbeszédek közt olyan átvezető szövegeket olvastam, amit simán vehetnénk rendezői utasításoknak egy-egy színpadi próbán…
már a könyv felénél megvolt a könyvről írt értékelésem harmada – magával ragadó, ízig-vérig vígjáték ez a javából, de írhatnám azt is, hogy ez egy női és modern Koldus és királyfi a polgári világból, ahol két nő közös érdeke, hogy ne derüljön ki – vagy legalábbis minél később, hogy ki-kicsoda… mindeközben egy reménytelenül szerelmes hercegné próbál „megtanulni polgárul”, de beszéde, viselkedése végett mindenki ferde szemmel méregeti, és egyöntetűen, kezükkel fejük előtt szorgalmasan integetve, összenézve fennhangon emlegetik a „szomszédos épületet”, biztosan onnan tévedhetett át ez a „papucsát vesztett Hamupipőke”. Princesszünk pedig a sodró események ilyen-olyan szereplőjeként, lassan beletanul, milyen is a nagybetűs ÉLET…
végig remegő hasizommal olvastam, meg izgalomtól izzadó tenyérrel – annyira jó volt, csak úgy faltam! – viszont a végén meglepődtem, mert nem a nevetéstől homályosodott el a szemem… (valójában azt sem tudom, be kellene-e jelölnöm értékelésem spoiler-tartalmát, majd erre, akik olvasták figyelmeztessenek) – tiszta felüdülés, vidám kacagás, jó kis nevetgélések, ha ez Rejtő, akkor én beleszerettem, és méltán jelenthetem ki, (ami egy fejezet címe is) hogy „Nem történt semmi, de az végzetes”…
Kedvenc szereplőim: első helyen áll a Princessz, őt követi Szabó Guszti, „aki lehet, hogy különös összeköttetésekkel rendelkezik, de szó nélkül feláldozná magát” azért, akit szeret, Wallenstein doktorral meg nem tudom, hányadán állok, de az biztos, hogy őrülten szép a neve: dr. Wallenstein Richárd , és itt van még egy figyelemre érdekes: Grecsák Paulina, álnéven Szerémy Ferencné, a Nagyságos Asszony, aki sohasem volt összeházasodva elvált férjeivel
na, ez meg milyen értékelés lett kérem? a lényeg, hogy tartsd kézben a gyeplőt, tudd ki-kicsoda, és garantáltan üdítő koktélhoz jutsz itten – koktél, amit ha ebben a melegben kortyolgatsz, fejbe csap téged ezerrel…
@Stone-nak köszönöm az olvasásra való felhívást (meg az érte járó plecsnit, már nemcsak felvettem, de meg is érdemeltem) @BabusM húgomnak meg a javallást…
Újabb Rejtő-mű, ami nagyon tetszett, most jobban, mint fiatalkoromban. Szofi Olaf Günter hercegnőt a véletlenek összjátékaként összekeverik egy szanatóriumban Kovács Ágnes egyszerű eladólánnyal, és ennek örömére Loki módjára trollkodja szét az egész intézményt. E közben akad egy bűnügy, szerelem, féltékenység, kavarás a négyzeten, és olyan ódivatú ám nagyszerű szavakat tanulhatunk, mint az affér vagy indignálódva. A hercegnős részek, amikor mindenkinek behazudik mindent, miközben gyanútlan főrangként nyakig merül az úgy nevezet polgári lét olyasféle profán gyönyöreibe, mint például a gulyásleves vagy a hétköznapi viselkedés lábrázással és egyéb csalafintaságokkal párosuló nüanszai, sírva röhögősek.
Merőben szokatlan regény volt ez Rejtőtől, de én imádtam. Itt-ott kicsit zavaros volt, mintha nem lenne maradéktalanul kidolgozva, egy-két mellékszereplőt kihagyhatott volna belőle, de ettől eltekintve, az egyik legszórakoztatóbb, legpörgősebb regénye volt (legalábbis számomra). Pedig, ha belegondolunk, igen sajnálatos, hogy valószínűleg saját tapasztalatok alapján sikerült ilyen élethűre megrajzolnia a szanatórium képét, annak lakóival és orvosaival együtt. A kidolgozatlanságra pedig az adhat magyarázatot, hogy posztumusz kiadott regényről van szó.
A zavaros átvezető részeknél olyan érzésem volt, mintha egy forgatókönyv instrukcióit olvasnám. Főhősnőnk karaktere pedig egyértelműen vászonra, vagy színpadra kívánkozik. Szemeim előtt végig egy fekete-fehér film pergett, amolyan Turay Ida-féle karakterrel. De a Princessz mellett több kiemelkedő karaktere is van a regénynek, például Szabó Guszti, vagy Pipi nővér.
Ha valaki azt gondolná, hogy egy szanatóriumból nem lehet komédiát csinálni, ha felmerülne az a kósza naiv gondolat, hogy egy főhercegnő nem verekedhet, hogy itt nem fognak pofonok csattogni, hát azt ki kell ábrándítanom. A princessz zsarol, hazudik, színészkedik, alkalmasint eltulajdonítja, amire szüksége van. Van itt humor, krimi, drámai pillanat és a legszebb romantikából is egy kevés. Nem szoktam különösebben aggódni a Rejtő karakterekért, mert tudom, hogy a happy end mindig fix, de most rendesen rám hozta a frászt, kedves P. Howard. Hogy lehet az utolsó három oldalon ilyen stressznek kitenni a nyájas olvasót?
Igazán szerettem ezt a könyvet. A főhercegnő karaktere fenomenális, a történet humoros, sodró, az olvasó végig izgul, hogy ebből vajon mi fog kisülni. Mindig rácsodálkozom, hogy Rejtő mennyire finoman írja bele a történeteibe a rosszat is, úgy, hogy ne fájjon. Ha az ember nem figyel, simán átsiklik felette. Pedig ott van benne, emberi sorsok, személyes tragédiák, amelyeket humorral fed el. Ebben a könyvben sincs ez másképp. És mégis, az ember végig nevet, amíg olvas, hiszen a cél valójában ez. :) Zseniális író volt!
Tetszett a könyv, egy hatalmas káosz az egész, megfűszerezve Rejtő Jenő humorával. Több könyvben is megjelenik az az alaphelyzet, hogy két szereplő „helyet cserél” az életben, számomra mégsem unalmas ez a téma. A főhercegnő lett a kedvenc karakterem. Stílusos nőci, jókat mosolyogtam rajta.
Könnyed olvasmány, tökéletes kikapcsolódást nyújt. Számomra kicsit levont a történet értékéből, hogy hangoskönyvet választottam. Nekem a nyomtatott marad a favorit.
Amikor elkezdtem és láttam milyen kis vékony, gondoltam egy könnyed kis történet lesz! Hát.. könnyednek nem mondanám! Nagyon kellett figyelni, hogy ki-kicsida, mit mond és mit csinál! Mert egyébként egy katyvasz lett volna az egész! Azt hittem az elején, hogy nekem ez nem fog tetszeni és nem értettem mire ez a sok kavarás! De a végére egész jó kis sztori keveredett ki. Mondjuk azt nem állítom, hogy mindent megértettem, mert nem hiszem! Annyi személy van benne, annyi név! Erre a pár oldalra ennyi karaktert besűríteni! Nem volt könnyű felvenni a fonalat! És néha szerintem el is hagytam! De végre olvastam az írótól, már rég terveztem! Legalább már tudom milyen könyveket ír! Nem volt rossz olvasás! :))
Népszerű idézetek
– Maga mért van itt, és hogy hívják?
– Kovács Ágnes a nevem. Rosszul lettem egy hotelban. Kerényi nevét már nem hordom. Dél-Amerikában hagytam. Egy Vass nevű igazgatónak akartak bemutatni…
– Vass? Az Általános Áruház igazgatója?
– Igen. Talán ismeri, Nagyságos Asszony?
– No… Nagyjából. A második férjem volt. Én az első felesége voltam. Ő a második feleségét szerette igazán, én az első férjemet, és így gyorsan lezajlott a házaséletünk…
136-137. oldal Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.
Olyan madárfeje van, mint a welszi hercegnek. Kedves, madárfejű, kék szemű, szőke fiú.
154. oldal Albatrosz Könyvek, Budapest, 1970.
– Mondja, kedvesem, mért beszél maga úgy, mint egy főhercegnő?
– Mert fáj a vakbelem.
58. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Szerb Antal: A Pendragon-legenda 87% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie – Charles Osborne: Pókháló 88% ·
Összehasonlítás - John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete 86% ·
Összehasonlítás - G. K. Chesterton: Az ember, aki Csütörtök volt 81% ·
Összehasonlítás - Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása 79% ·
Összehasonlítás - Maurice Leblanc: Arsène Lupin Herlock Sholmes ellen 78% ·
Összehasonlítás - Szélesi Sándor: Az ellopott troll 92% ·
Összehasonlítás - Meiszner Krisztina: MásValaki problémája 81% ·
Összehasonlítás - Kovács András Péter: Multigáz 75% ·
Összehasonlítás - Cabe Ferrant: Az álmodó rocker esete ·
Összehasonlítás