Tizenkét dühös ember 93% 26 csillagozás

Meleg van, fülledtség. Az időjárás is a döntés nehézségeihez igazul. Vihar előtti csend. Különböző színű, szagú, beállítottságú, érdeklődési körű, társadalmi helyzetű embereket zártak egy szobába. 12 embert. Hogy döntsenek. Egy tizenharmadikról. Életről vagy halálról.

Furcsa (számomra) ez az amerikai (angolszász) jogrendszer. Hogy is van az a parancsolat? Ne ölj. A fiút elítélnék érte. Az esküdteknek szabad? De nem megyek most bele az amerikai jog rejtelmeibe és a halálbüntetésről szóló vitába, mert ez nem erről szól. Nekem az emberségről szól. Hogy van valaki ott a szobában, aki elég erős egyéniség, elég határozott, aki kellően szkeptikus hozzá, hogy ne legyen bizonyos az ítéletben, és úgy el tudja ültetni a kételyt. Hogy valaki mellé álljon, akit mások a villamosszékbe ültetnének.

Aztán kiderül, hogy az elkövető fekete (hittem én, de úgy tűnik mégsem), előítéletek mellett a 12 ember közötti különbségek is kiütköznek, ellenségességhez vezetnek. Kitör a vihar, a 12 ember 12 dühös emberré válik. A jellemekre fény derül és ezáltal arra is, hogy ki miért kardoskodik annyira a „bűnös” szavazat mellett. A végeredmény pedig? Has the jury reached its verdict? Yes, we have, your honor. Hogy bűnös-e a fiú? Nem tudom, de a 8. esküdt szeretnék lenni. A megingathatatlan. Az ember.

Ezek a csodálatos darabok, valahogy mindig csodáltam azokat a zseniket, akik ilyen minimálban alkottak. Semmi látványelem, semmi flanc. 12 ember, egy szoba, egy ítélet. Filmen is zseniális.

1957. Nyár. New York. Forróság. 1957-ben Amerika túl volt a koreai háborún, mélyen benne volt a hidegháborúban, a háború utáni fejlődés és gazdasági fellendülés nem egyformán simogatta a társadalmat. Sokan szegénységben éltek és nyomornegyedekben laktak. Az amerikai álom nem vonatkozott mindenkire, de lehetőséget adott egy társadalmi rétegnek, hogy a semmiből megalapozza és kivirágoztassa létét, felemelkedjen és jobb életkörülményeket teremtsen. A szegregáció, a feketék elkülönülése és külön tartása még mindig erős volt, különösen a déli államokban. Az északi, iparilag fejlettebb Amerikában azonban már megkezdődtek a fekete mozgalmak, a szelíd tüntetések, a tiltakozások, a hangok erősödtek és a republikánus Eisenhower után a demokrata Kennedy új irányelveket szabott. 1957. forró délutánján 12 ember dönt egy fekete kamaszfiú sorsáról. Az igazságot keresik, de az igazság az, amit sosem találnak meg. A tények azok, melyek lámpáit lehet úgy állítani, hogy a vakfoltok eltűnjenek és a fiú megmeneküljön a villamosszéktől. A filmet a kedvenceim közt tartom számon, akárhányszor meg tudom nézni és végig tudom izgulni, sikerül-e? Nagyon szívesen megnézném színdarabként is, ha jó a szereposztás az sem lehet egy rossz élmény.

Nagyon jó könyv, a cselekményvezetése, a feszültségkeltés, a karakterek bemutatása, a történet maga s az, hogy egy ilyen pici helyiségben ennyi minden történik s sosem unod a könyvet – feledhetetlenné teszik. A film(ek) pedig szereplőik révén (is) nagy élmény(ek).

Ezt a történetet meg kell tanítani mindenkinek.

Bár csak halványan emlékszem a fekete-fehér filmre, a darab olvasása felelevenítette, ugyanazt az unalmat, dühöt, azt a nyári estét, napot, záport, az indulatokat, és a megtörést. Rövid, lényegretörő, mindent leíró. Ahogy szép lassan fordul a kocka… Azt hiszem, ismét meg kell nézzem a filmet…

Szerettem volna látni az arcukat vita közben. A könyvet nem tudtam letenni, de ezt a vitát mindenképp megnézném filmen, vagy még inkább színházban.

Hűűű, hát ez zseniális volt. Végig izgalmas, vibráló történet, olyan egy szuszra elolvasós. :) Várható volt a végkifejlet, mégsem unalmas, vagy elcsépelt. Ahogy aprólékosan ki vannak dolgozva az egyes emberek jelleme, motivációi, ahogy a 8. ember mégis elülteti köztük a kétkedést… Fantasztikus.
Különösen úgy, hogy előtte Merlétől a Mesterségem a halált olvastam. Kicsit „déjà vu” érzésem van most, mert az ahhoz kapcsolódó értékelésemben pont azon morfondíroztam, hogyan is lehetett az, hogy annyi ember vakon ment a vezetők után, szemernyi kétely nélkül. és halomra gyilkolászta a zsidókat. Tulajdonképpen itt is azt látjuk, hogy az ügyész állításai alapján 11 ember gondolkodás nélkül a halálba küldené azt a fiút. Elsősorban azért, mert fekete. Mert akkor már biztos rossz ember, gyilkos, a génjeiben van a rossz. De itt van egy ember, aki feláll, és el meri mondani, hogy másképp látja, és hogy mélyebbre kell ásni a bizonyítékokban és az előítéleteinken túl kell látni.
Kíváncsi vagyok a film(ek)re is, remélem valahonnan be tudom szerezni őket. :)

Nagyon nehéz erről a könyvről bármi épkézláb értékelést írni, engem mindig felkavar, hogy utána napokig ezen filózom..
Az egyik kedvenc filmem, Sidney Lumet és Henry Fonda már több mint 40szer láncoltak képernyő elé (a másik két feldolgozást csak 1-1 alkalommal láttam), zseniális film egy zseniális műből. Ez az a mű, amit mindenkinek olvasnia és látnia kellene. Szűk értelemben a cselekmény pár óra leforgása alatt zajlik egy kis zárt térben, mégis a világ bravúros módon való leképez(őd)ésének vagyunk szemtanúi, kilépünk térben és időben, életek és különböző embertípusok és világnézetek bontakoznak ki előttünk. Minél többször látom vagy olvasom, egyre több kérdést hagy maga után, ember? igazság? bűnös? élet? jog? szabadság? elvek? előítéletek? etika? életek? amerika? indulatok? józan ész? míg arra egyértelmű választ kapunk, hogy ki az EMBER, sose tudom eldönteni melyik esküdt kelti bennem a legnagyobb viszolygást..

Hú, ez egy remek történet :-) nagyon ritkán adok 5 csillagot, ez megérdemli :-)
A filmet hamarabb láttam, bár jó rég volt, emlékszem, hogy nagyon tetszett.
Tegnap előttem vitte vissza a könyvtárba egy bácsi és eszembe ötlött, hogy még nem is olvastam, így azonnal lecsaptam rá.
Abszolút profi munka, fantasztikusan jól megrajzolt karakterekkel, pár mondat, gesztus után lejön az illető „profilja”. Dickens tudott ilyen jól néhány félmondattal úgy felskiccelni egy figurát, hogy szinte az egész élethátterét ki tudtad következteni ennyiből.
A darab folyamán mindegyik esküdt profilja tovább árnyalódik, nagyon élveztem :-)
A 8. esküdt meg nagyon csúvs :-) (Henry Fonda tökéletes volt e szerepben).
Kis vékonyka mű, de tartós nyomot hagy :-)
Nem bírtam ki, miután elolvastam, hiábva friss még bennem, muszáj megnéznem a filmet is. Illetve nézem is, csak fél óra után megszakítottam, hogy értékelést írjak, mert nagyon imádom :-)
Ritka eset, hogy az írott és filmes változat is egyaránt remek. Sőt, ez talán előadva jobb is, de pont azért, mert színmű, erre a célra íródott. Nagyon szuper.
Ezt kéne a kötelező olvasmányok közé tenni, akár már 8.ban, de középsuliban mindenképp.

Rövid, egyszerű stílusban írt dráma rengeteg elfojtott és felszínre törő indulattal, érzelemmel. A tizenkét esküdtről szinte alig tudunk meg valamit, a nevük sem szerepel a könyvben, csak a sorszámukon nevezik őket. Mégis, arról, hogy milyen emberek ők, milyen a vérmérsékletük, milyen a befolyásolhatóságuk, milyen a logikájuk, önképük és előítéleteik, szinte minden kiderül.
Annak ellenére, hogy egyetlen szobában játszódik ez a hosszúra nyúlt beszélgetés, mégis nagyon izgalmas, fordulatos. Szívesen megnézném filmen vagy színházban is.