Az ​új lelkész (Turnham Malpas 1.) 69% 42 csillagozás

Érdekes könyv ez, mert a krimi nagyon soványka, ugyanakkor szerintem mélyebb, érzelmesebb, mint az ilyen könyvektől megszokott. Azoknak ajánlom, akik szeretik ezt a vidéki hangulatot, minden megvan benne, amit ezektől az angol falvakban játszódó regényektől vár az ember. Kellemes, romantikus, nem váltja meg a világot, de bekuckózásra, borús, hideg napokra szerintem kiváló.

Nagyon szeretem az ilyen dél-angliai kisvárosokban játszódó történeteket. Valamiért a hangulatuk teljesen magával ragad. Kicsit az Agatha Raisin sorozathoz hasonlított a történet.
Szerintem méltánytalanul alulértékelt a könyv, mert nem volt ez olyan rossz. A krimi szál valóban gyenge volt és gyanítom, aki lepontozta, az emiatt tette, mert egy izgalmas krimit várt.
Ettől függetlenül nekem tetszett, és bár valószínű újraolvasni nem fogom, de egy könnyed kikapcsolódásnak teljesen jó volt.

Nekem a stílusa nagyon tetszett. Természetesen egyetértek az értékeléssel, a krimivonal nagyon gyenge, szinte csak mellékszál. Pedig az alapötlet nem lenne rossz, de a kivitelezés hagy némi kívánnivalót maga után, és akkor még enyhén fogalmaztam. A kisvárosi élet leírása azonban remek. A szereplők, kapcsolataik, hibáik/bűneik, erényeik miatt érdemes elolvasni a könyvet. Meg persze gyorsan lehet vele haladni.
A hangulata lesz számomra a legmaradandóbb.

Hát ezt most úgy nagyon nem boncolgatnám. Nem az én világom, nem adott valami sokat. Másra számítottam, és azt gondoltam a krimi jó lesz. De sajnos nem, elég gyengécskére sikeredett. A szereplők felszínesek, és még sorolhatnám. Na de mégse venném el a molyok kedvét a könyvtől, lehet más megtalálja benne a számítását.

Aranyos ki történet, egy csendes angliai kisvárosról. De ezt a legnagyobb jóindulattal sem nevezném kriminek, habár tagadhatatlan, van benne gyilkosság, de a nyomozásra bárhogy erőlködöm, nem emlékszem.
Ellenben a kisvárosi hangulat megvan, amit nagyon szeretek. Van egy csomó szereplő, akinek el tudom képzelni, hogy a sorozat többi részében nyomon követjük az életét.
A Downtown Abbeyhez is tudnám hasonlítani annyiban, hogy ott volt ez a szokás, hogy igazából alig történt valami egy-egy részben. Valaki úgy volt hogy felmond, aztán mégsem. Terhes valaki, majd ja, mégsem. Itt is. Történik valami apróság az egyik szereplővel, aztán az ki is derül gyorsan, és minden folyik úgy tovább, ahogy eddig.
Nem rossz, nem rossz, de nem is jó igazán.

Peter Harris lelkész és felesége egy hangulatos angol faluba költöznek. Caroline, a feleség sokkal határozottabb, keményebb jellem, mint a férje. Megismerhetjük a lakókat, szembesülünk a problémáikkal, titkaikkal. Kedves, szórakoztató regény, különösebb meglepetések nélkül. Talán a folytatásban lehet alaposabban megismerni a karakterek személyiségét.

tündéri kis történet volt, nagyon tetszett. persze semmi extra, gyakorlatilag alig történik benne valami, ami történik, az is csak alig észrevehetően, gördülékenyen folyik bele a kis angliai falu mindennapjaiba.
imádtam a tájat, a falusi életet, mint mindig, úgyhogy engem megnyert a következő részhez :)

Ez tényleg nem krimi volt – bár volt benne néhány haláleset… inkább egy folytatásos délutáni sorozatra hasonlított… egy fejezet – egy rész. Mert az egyes fejezetek között nem volt túl erős kapcsolat, minden fejezet szépen lezárt történetrész volt.
Ennek ellenére tetszett a könyv :-)
A karakterek szerethetőek voltak, többükben akár magamra is ismerhettem volna :-) Írták előttem, hogy nem tudnak azonosulni Caroline döntésével – én viszont simán el tudnám képzelni, hogy hasonlóan reagálnék.
Végig drukkoltam Murielnek, és persze az utolsó oldalakon minden elsimulni látszik… olvastam volna még tovább is :-)

Amit legelsőnek szeretnék leszögezni: a magyar kiadó akármennyire is próbálja kriminek beállítani a regényt, egy szó sem igaz belőle. Igen, van benne gyilkosság, de ez a szál szinte teljesen elenyészik a történetben, ráadásul a nyomozásnak sem lehetünk tanúi. Ha mindenáron hasonlítani akarjuk a sorozatot valamihez, én a szappanoperákat mondanám, ugyanis körülbelül mind a húsz, általunk megismert lakóval történik valami nagy fordulat, amit aztán két-három fejezettel le is rendez a szerző, hogy aztán újabb csavart dobjon be.

A regény 1994-ben jelent meg, a cselekmény is ekkor játszódik, és sajnos most nem tudom ugyanazt elmondani, mint amit M. C. Beaton könyveinél, mert jelen esetben nagyon is érződik az a húsz év, ami az eredeti és a magyar kiadás között eltelt. Szinte az összes fordulat kiszámítható – még nekem is, aki alapvetően nem vagyok oda az ilyen típusú könyv- és filmsorozatokért –, így nagyon kevés meglepetés éri az embert. De talán ez még a kisebb baj, mert attól, hogy teli tűzdeli a szerző klisékkel a regényt, még lehetne fordulatos, de sajnálatos módon a problémák megoldása is messze van az eredetitől. Bármi történik a regényben – hűtlenség, gyilkosság, rablás –, a következő fejezetben már ki is derül (úgy látszik, itt senki nem tud titkot tartani), az azutániban már meg is bocsájtanak mindent a szereplők, és élik tovább ugyanúgy az életüket, ahogyan eddig. Erre a legjobb példa Muriel, aki a történet elején egy roppant kedves és aranyos nyugdíjas, majd idővel bekerül egy pszichiátriai intézetbe, mert a szomszédai azt veszik észre rajta, hogy időnként elfelejt dolgokat. Az olvasónak rögtön az elején világossá válik, hogy egy másik lakó űz gúnyt az öregasszonyból (besettenkedik a házába, és mindent más helyre tesz át), ennek ellenére úgy tűnik, Muriel tényleg megbolondult, és már nem fordítóható vissza az állapota. Mindezek után kiengedik őt, és mintha mi sem történt volna, újra teljesen egészséges lesz, és több szó nem is esik az incidensről. Ez a következetlenség sajnos az egész történetet áthatja, ettől teljesen hazavágja a cselekményt magát.

A karakterek első pillantásra érdekesnek tűnhetnek, ám itt is csalódnunk kell. Mindegyik szereplőben ott van az esély a remek kidolgozásra, de teljesen egysíkúvá válnak mindannyian. Szentimentális nagy beszédeik abszolút nem életszerűek, ahogyan a lépéseik sem. E téren Carolina, Peter, Susan, Muriel és Ralph viszi a pálmát, időnként eléggé vissza kellett tartanom magamban a nevetést, amikor ők egymással diskuráltak, mert mindannyiuk pátoszos stílusa és mártíros cselekedeteik inkább voltak humorosak, mint drámaiak. Shaw legnagyobb hibáját abban látom, hogy a szereplőket egy-két mondattal jellemzi csupán, de nem mutatja meg, hogy milyenek is valójában. Idealista világot akart felépíteni, ahol a jó szereplők a végtelenül jók, egyetlen hibájuk sincs (ha mégis, akkor hosszas önmarcangolás után azt a másik rögtön megbocsátja, és mindenki örül), a kevés gonosz karakter meg a velejéig romlottak.

Ugyanakkor érthető, hogy miért szeretik az olvasók a sorozatot, hiszen mindenkivel történik valami, és nagyon sokan vannak, akik szeretik az ilyen szituációkat. Éppen ezért a Barátok közt nézőinek meleg szívvel ajánlom a regényt, nekik biztosan tetszeni fog, de aki lightos krimire vágyik, az maradjon M. C. Beatonnél vagy Carola Dunnál.

Klasszikus szappanopera angol kisvárosi környezetben. Eleinte minden szép, aztán a dolgok összekuszálodnak, majd megnyugtatóan helyre jönnek. És gondolom a következő részben kezdődik minden újra, csak épp más lesz az előtérben. De azt én kihagyom.