A ​birodalom szolgálója I-II. (A Birodalom 2.) 92% 47 csillagozás

Ahhoz képest, hogy mennyit ömlengtem a Birodalom leányán, magamat is megleptem, milyen soká tartott, hogy kézbe vegyem a második kötetet. Olvasás közben azután ismét feltámadtak az ellenérzéseim, ugyanis kicsi Maránk szerelmes lesz, és ez a lehető legirritálóbb módon lett tálalva. Csak hogy érzékeltessem, mindez a könyvben valahogy így néz ki: Desio visszahívja Tasaiót, és hosszú távú terveket szőnek az Acomák ellen, eközben Mara: Jajj, Kevin. Desio megembereli magát, és már-már kompetens vezetőként viselkedik, míg Mara: Óó, Kevin. Talán érthető, de nem kevésbé csalódástkeltő, ahogy Mara érzései visszavetik az uralkodói képességeit, viszont a romantikus füzetekbe illő kifejezések, mint az ő nagy barbárja, és Mara gyámoltalanná tétele off nem vágnak az én macsó profilomba… de mindez egyéni probléma. És örömmel mondhatom, több nem is akadt.
Sokáig jobban élveztem Desio szálát, nagyon érdekes volt látni miként fejlődik az unokaöccse finom iránymutatása alatt, de egyébként is van a Minwanabik gonoszságában valami pikáns, talán a a sátáni ravaszság vagy a szadizmusra való hajlam, nem is tudom. Sokáig bizonytalan voltam, Mara melyik ellenfele marad utoljára talpon, elvégre ott a sötét ló, Jiro is, aki olyan mélyről fakadó, türelmes gyűlöletet dédelget, amivel számolni kell.
Ahogy mondtam, a könyv elejét számomra a sok szerelem egy kissé vontatottá tette, de amint Desio terve működésbe lépett és színre lépett Xacatecas nagyúr, már nehezemre esett letenni a könyvet. Egyrészt érdekes volt látni, Kevin elvei miként formálják át vagy miként illeszkednek bele Mara tsurani gondolkodásmódjába. Nagyon aprólékos, de nem fájdalommentes változás volt ez, és nagyon jót tett a regénynek.
Nagyjából a történet harmadánál állunk, a bábúk a táblán, tisztában vagyunk az ellenségeinkkel és a szövetségeseinkkel, a játék beindult. És most rúgjuk fel az egészet.
Az ilyen fordulatokat szokás Martinhoz visszavezetni – ahogy a jelen példa mutatja, előtte is éltek vele. Bevallom, még mindig nem tudom, hogy zseniális vagy olcsó megoldásnak számít-e ami történt, spoiler nekem mindenesetre bejött, teljesen paff lettem tőle. A családok helyezkedései, a taktikák és csaták innentől ismét teret kaptak, és olyan gyönyörűségesen kaotikus helyzetek teremtődtek, amelyeket öröm volt olvasni.
Jó volt Marát ismét a Játékban látni, a szívességek spoiler kizsarolása kérése, szövetségek kialakítása és a klán vagyonának a gyarapítása mellett újfajta örömök és veszteségek is érték, melyek által ő maga is rengeteget fejlődött. Szót érdemel még Nacoya és Keyoke, akik a józan ész és a bölcsesség hangjai, illetve Arakasi, aki az Acoma ház pillérévé vált- valóban, Marának a közvetlen támogatóiban rejlik a legnagyobb ereje.
Tehát röviden: egy (nem olyan)kis romantika, rengeteg stratégia, állati jó csatajelenetek, igazi, pofáraesős fordulatok, szerethető karakterek és valódi veszteségek, mindez egy feudális japán-maja beütésű fantasy világban. Összességében kicsit talán gyengébben sikerült, mint az első rész, de még így is kiemelkedik a műfajban a díszes papírba csomagolt, polcon jól mutató fantasy regények közül. Nagyon-nagyon ajánlom!

Ez a rész már nem varázsolt el annyira mint az első könyv, ami számomra az újdonság teljes erejével sújtott le. Az intrika része még mindig érdekes, viszont sokkal több lett benne a szerelem és a politika. Egy kicsit túl lett részletezve. Amúgy imádtam az egészet. Egy igazi élettörténet. Jó belelesni, hogy a rés ezen oldalán mi folyik a háttérben. Nagyon jó ilyen sok mindent megtudni az itteni kultúráról, az emberek motivációiról, szokásokról. Mara és Kevin ellentétekben és hasonlóságokban gazdag nézőpontjai, kulturális és taktikai szinten is erősítette az Acoma házat. Egy igazi vezető egyéniségnek nem elég megszületnie, hanem sok olyan döntést kell meghoznia, ami nem az ő hanem háza és ezen túl a Birodalom érdekeit nézi. Természetesen ezeknek a döntéseknek vannak következményei is, amik nem kellemesek, viszont jellemformálóak. Mara-ról pont ezek a dolgok miatt nem tudom eldönteni, hogy kedveljem, avagy sem. Az viszont nem kétséges, hogy erre született. Nagyon várom, hogy hova fog kilyukadni a történet vége. :)

Egy szóval sem mondom, hogy rossz, de ahhoz képest, hogy nagyon nem az én stílusom, az első kötetet élveztem, és elég jól lekötött, ez már soknak bizonyult. Hónapokig tartott, míg átrágtam magam rajta.
Még egy kötet van nálam kölcsönben (nem tudom, van-e még azon kívül több is), arra is sort kerítek majd, de már sokkal kevésbé lelkesen.
A maga kategóriájában minden bizonnyal kiváló, csak ez nem az én világom.

Az egész történet elvarázsol, szinte ugyanazokat írnám mint az első kötetnél. Néha azt éreztem viszont, hogy Mara lehetne támadóbb is. meg van már hozzá az ereje. De ettől még jó!

Csak ismételni tudom magam. Feist megint zseniálisat alkotott. Már előre félek attól, hogy csak két könyv van hátra, és véget ér az Acoma család története. :(

A teljes Birodalom Trilógia életem egyik legmeghatárózóbb élménye volt :3 Borzasztó átfogóan és monumentálisan írja le Kelewan világát, s bár erre is kicsit jellemző a sokak szerint feljegyzett „Sablonosság” (Bár részemről ezt sem itt, sem a résháború sorozatban nem nevezném hibának, de itt még kevesebb van :]) szerintem a hangulat, a leíró részek részletessége, s az a varázs, amit az olvasó köré von, mindenért kárpótol :] A könyvbeli szereplők jellemrajzának fejlődése, s eleve az az egyediség, amivel ki vannak dolgozva, meglepően jó (Figyelembe véve a sok száz karaktert, s a kihagyhatatlan kedvenceinket egyaránt) és mindemellé egy szinte újnak nevezhető növény, és állatvilágot mutat be. Az én szemem egy hibára figyelt csak fel: Kelewan ege zöld.
Az óceán mitől kék? O:)

Határozottan jó könyv. Sokkal mozgalmasabb az elsőnél, és öröm látni, ahogy Mara Acoma felnő a feladathoz, amelyet a sors a vállára helyezett, és sorozatban bánik el családja ellenségeivel. Ráadásul ebben a kötetben még szerelmes is lesz, a szerelme, Kevin pedig nagyon érdekes figura.

Stílusváltás történik, kezdődik a romantikázó nyál, szerintem ezt Wurts írta, aki szerintem gyenge író.

Egyszerűen nagyszerű! Néhol szomorkodtam, néhol nevettem, de minden fejezetet élvezettel és izgalommal olvastam. Az intrikák, és taktikázások világa egy kis harccal megfűszerezve, izgalmas és hihetetlenül élvezetes könyvet alkotnak. Minden Fantasy rajongónak csak ajánlani tudom!