Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Az aranyhalak 4 csillagozás
"Aznap semmit se dolgoztam, mert nagyon le voltam maradva a malmozással, és azt kellett bepótolni. Néha viharossá fokozódó, meleg szél fújt be az irodám ablakán, és a szűk kis mellékutca túloldalán álló Mansion House Hotel olajégőiből kirepülő pernye úgy kavargott az íróasztalom üveglapján, mint a virágpor a parlagon hagyott földeken.
Éppen azon töprengtem, hogy le kellene menni megebédelni, amikor Kathy Horne lépett be az ajtón.
Magas, kopottas, szomorú szemű, szőke nő volt, aki valamikor rendőr volt, de elveszítette az állását, amikor hozzáment Johnny Horne-hoz, egy ócska kis csekkhamisítóhoz, mert azt hitte, hogy mellette majd megjavul a fiú. Johnny egyáltalán nem javult meg, Kathy viszont azóta is várt rá, hogy kijöjjön a börtönből, és elölről kezdje a csekkhamisítást. Kathy addig is a Mansion House Hotel trafikjában ült, és a pult mögül nézte az olcsó szivarjuk füstjébe burkolózva flangáló kis kóklereket. Néha adott egy tízest… (tovább)

Várólistán 3
Kívánságlistán 4
Népszerű értékelések
RC a kedvenc krimiíróm az öregek közül, kár, hogy olyan kevés regény került ki a keze alól.
Ez itt 4 kisregény, Az aranyhalak és a Nekem a balhé a specialitásom Phil Marlow sztori, a másik kettő nem. Nekem leginkább a Nekem a balhé a specialitásom tetszett, ebben jön elő igazán PM fanyar humora, Az aranyhalakban, már csak a cím miatt is borítékolható volt a végkifejlet.
A Sárga királyban Steve Grayce méltó párja PM-nak, kevésbé dörzsölt kiadásban. Ez a kisregény megjelent anno az IPM könyvtárban kiadott Visszajátszás című kötetben is más fordításban, meglepődve tapasztaltam, hogy a régi kiadás mennyire meg volt húzva.














