!

Katedrális 12 csillagozás ↑ 10%

Raymond Carver: Katedrális

Raymond Carver a 20. századi amerikai irodalom egyik legnagyobb hatású novellistája, a minimalizmusként, „mocskos realizmusként” elhíresült irányzat legmarkánsabb hangú képviselője. A Magvető Kiadó 2010-ben indított Carver-életműsorozat harmadik, utolsó, Katedrális című kötetében az „olcsó kis tragédiák” szűkszavú krónikása kezében whiskey-s pohárral, a tőle megszokott szenvtelenséggel tárja elénk az amerikai hétköznapok légkondicionált lidércnyomását, és mutatja be a rémálmából felébredni képtelen, öntudatlanul vergődő (átlag)embert. A Kezdők és a Befognád, ha szépen kérlek? letaglózó erejű, a hétköznapok ridegségéből kibomló, lázálomszerű novellái után ezúttal mintha az alagút végén pislákolna valami halvány fény. De ha nem félünk közelebb merészkedni, láthatjuk, hogy a lámpát továbbra is Raymond Carver tartja. A kötetben szereplő tizenkét írást a kritika a szerző legkiérleltebb művei közé sorolja. Az életmű csúcspontjának számító… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1983

>!
Magvető, Budapest, 2011
256 oldal · ISBN: 9789631428919 · Fordította: Barabás András

Most olvassa 1

Várólistán 8

Kívánságlistán 11


Népszerű értékelések

+
>!
cseri MP

Hű, hát ez nekem nagyon-nagyon.
Az a helyzet, hogy először A kantár című novellát küldte el nekem egy ismerősöm, hogy írjam meg, mi a véleményem róla, megírtam, és azt, hogy nem igazán fogott meg. Azt írta, hogy olvassam el inkább a Katedrálist. Aztán ez a Katedrális még egyszer előkerült valahol, és ezért olvastam el, de hát na… utána visszalapoztam az elejére, és az egész könyvet elolvastam, és hát hű.
Most egyelőre ennyit tudok mondani. Valamelyik fülszövegben azt írták róla, hogy az amerikai Csehov, tudom, hogy az ilyenek mindig olyan hülyén hangzanak, de ebben azért lehet valami, amúgy Csehovot is bírom.

1 hozzászólás
+
>!
egy_ember MP

Gondoltam, hogy elég kontrasztos lesz Gaiman után rögtön Carvert olvasni.
És az is volt. A Gaiman-féle „boldogan éltek” mesevilágból egyből beesni a carveri sivárságba, az nem kis ejtőernyőzés, még akkor se, ha ez talán a „legrózsaszínebb” Carver kötet.
De ha egy kicsit belegondolsz, akkor gonosz boszorkányok, jótündérek, varázslók, trollok nem csak Tündeföldön élnek, a nagy fal túloldalán, de a szomszédban is.

+
>!
Pável

Mint egy Bukowski, detox után. De úgy meg minek? (Nagyon nem vagyok ráhangolva, már a 3. kötetén fintorgok.)

+
>!
robinson P

Olyan vegyes..volt,ami tetszett,egészen jó,volt amivel nagyon nem tudok azonosulni/ A vonat/ A címadó is olyan,felemás…szóval nekem ez nem„
Száraz,darabos,kiégett,csalódott emberekről.

+
>!
lizi

Az első két kötethez képest csalódás. Ámde a két utolsó novellát (A kantár; Katedrális) lélegzetvisszafojtva olvastam.


Népszerű idézetek

+
>!
egy_ember MP

Addig kell együtt élnetek saját hibáitokkal, míg a végén szándékos döntésnek látszanak.

184. oldal

3 hozzászólás

Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el