!

Fahrenheit 451 342 csillagozás

Ray Bradbury: Fahrenheit 451 Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Könyvtár

„Fahrenheit 451 fok az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég…” A könyveket el kell pusztítani, mert ártalmas fegyverek: sosem lehet tudni, ki ellen fordul egy olvasott ember. Guy Montag a tűzőrségen dolgozik, hivatása a könyvégetés, a fellobbanó lángok mindig gyönyörűséggel töltik el. Életében a munka, a nyugtató tablettákhoz menekülő feleség, és három óriási tévéfal a főszereplők. Új szomszédja egy kedves lány, aki furcsa dolgokról mesél: hogy családja esténként leül az asztal köré, és beszélgetnek, hogy a tűzőrök valamikor régen még oltották a tüzet, hogy szép a hajnal, amikor harmat telepszik a fűre, és felkel a nap… Érthetetlen. Egy napon aztán beleolvas egy halálra ítélt könyvbe, az események ettől kezdve megállíthatatlanok…

Eredeti mű: Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1953


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Guy Montag


Hirdetés

Kedvencelte 79

Most olvassa 15

Várólistára tette 316

Kívánságlistára tette 152

Kölcsönkérné 14

Elcserélné vagy eladná


Kiemelt értékelések

+
>!
csartak MP
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Van egy könyv a polcomon, aminek furcsa a kiadása, mert nincs a gerincére írva semmi. De mégis tudom melyik az. Van egy könyv, amiről mindig is tudtam, mert sokat emlegetik, sok másik könyvben, filmben, játékban utalnak rá. Tudod ez az a történet, amiben elégetik a könyveket. 451 Fahrenheit fokon. És amiben Bradbury a szokásos módon gyönyörűen fonja a szavakat, de hiába van tele tűzzel és lánggal, a lelkem hideg és szomorú lesz tőle.

+
>!
zamil
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Egy újabb könyv, amit csak 5 csillagra lehet értékelni. Nagyon remélem, hogy sose jön el ez a világ, amit Bradbury elénk tárt, bár ahogy látom már a küszöbén állunk. Persze vannak ellenállók, mint mindenki itt a molyon.
Alapmű kötelezővé tenném, többet nem is tudok mondani róla. Minden olvasásomnál, valahol emlékezni fogok erre a könyvre.

2 hozzászólás
+
>!
MezeiMarcsi
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Annyi könyvet ajánlanak nap mint nap,hogy 1000 év is kevés lenne az elolvasásukhoz. Ezt a könyvet nem ajánlották.Miért?Talán azért mert a könyv elöbb-utobb megtalálja az embert.Nem kell keresni,nem kell ajánlani,egyszer csak ott lesz.Sétálgattam a könyvtárba, kiválasztottam a polcról,nem volt kiemelve,nem volt szem elött,de nem is volt elrejtve.Csak ott volt.Hazahoztam,pár napig kerülgettem,majd belefogtam. Kétszeresen is szerencsém vot.A huszadik oldal körül ráakadtam egy 4 levelű lóherére,papírra ragasztva,műanyag tasakba. Arra viszont,hogy kincsre találtam,már az első oldal után rájöttem. Ez a könyv nagyon nagyon….. nem tudom.Tetszik?Bejön? Ütős? Még nem igazán tudom a pozitív jelzőt arra,hogy elmondjam mennyire jó könyv.Talán nem is passzol hozzá egyik sem. Lehetne idézni belőle,de fölösleges.60-64-69-71. oldal.Mindegy. Fölösleges idézni,egyben kell elolvasni. Van egy témában hasonló film : Éli könyve . Nem mondom el miről szól,akit érdekel utána néz. Nem mondom el miről szól a könyv,akit érdekel elolvassa. Nem ajánlom senkinek,mert aki szeret olvasni,elöbb-utóbb találkozik a könyvel. Régóta nagy kérdés,miért tanuljunk?Miért jó ha tudunk egy verset,mesét,akár egy Bibliai idézetet? A könyvben van a válasz. A könyvet 1953-ban írták. Kellett ez a könyv. Nekem mindenképp.

4 hozzászólás
+
>!
tamikasipke
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Hát nem szeretnék egy ilyen jövőt átélni, mint amit Bradbury lefest a könyvben, bár sokszor azt érzem, hogy néhány szempontból már most is ilyen agymosást folytat a média rajtunk.

– „Hatalmas havazás várható!!!” – könyörgöm, hiszen tél van…..
– „Kinyírta, megölte, felakasztotta, stb” – ezért a legjobb neked, ha a Való világot, Big Brothert, ***-t nézed, mert az neked jó!
– „Önnek még nincs rózsaillatú fingporlasztója? Utolsó lehetőség, hogy beszerezzen egyet itt és most, csak féláron, és adunk hozzá még öt darab sérvkenőcsöt is!” – Ha mégse veszel? Félember vagy, selejt, társadalom söpredéke… tedd a kezed a tv-re, majd jól meggyógyít a telesámán!

Tony Benn, volt brit parlamenti képviselő fogalmazta meg nagyon érthetően: „Két útja van az emberek irányításának: a megfélemlítés és a demoralizálás. Tanult, egészséges és öntudatos nemzetet nehéz kormányozni, ezért akarnak kormányok tanulatlan, beteg és pesszimista embereket.”

Szóval olvassunk minél több könyvet, köztük Bradbury-t is, hogy pontosan lássuk, micsoda hatalmat adnak a könyvek a kezünkbe bármilyen felsőbb hatalommal szemben.

4 hozzászólás
+
>!
Agatha
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Teljesen deja vu érzésem volt olvasás közben – pont az a szorongó, nyomasztó érzés fogott el, mint az 1984-nél, azzal a különbséggel talán, hogy ezt a világot valahogy reálisabb disztópiának láttam.
Szerintem a világ tényleg afelé halad, hogy a kocsik meghatározott minimális nagy sebessége miatt egyre nagyobb útszéli reklámtáblákat kezdenek majd gyártani.

+
>!
csillagka P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

A könyvek mind értékek, a tudás hordozói, szeretünk megfeledkezni róla, hogy az első köztársasság korának bukása a könyvek eltűnésével kezdődött, az Alexandriai könyvtár leégésé az akkori világ tudásának felét azonnal felemésztette, és utána jött a sötét középkor és ma is töredékes amit tudunk az ókori irodalomról, művészetről és tudományról, megalkották a gőzgépet, felfedezték Amerikát? hmmm ( paprikát mint nagyon drága fűszert ismerték a hedonisták ) még is mi lett a vége? Gladiátor küzdelmeket ( liberalizmus rulez, én betiltottam volna) felváltotta a tömény erőszak és a nép a véres lelátókon élvezte a gyönyört, kifolyt vérbe tobzódó tömény erotikát, míg csaknem jöttek a németek és mi ( ha nem is mi, bár a fene se tudja, de a Kárpát-medencéből indult Attila), visszavezették szépen a világot a rendes, keresztény útra csak éppen valahogyan majdnem ezer év elveszett a semmibe, ma talán csillagflottánk lehetne ha nem jön közbe a papok világa akik sajnos nagyon töredékesen őriztek meg a tudást.
Mert semmi más nem fontos, nem az a lényeg, hogy hova és hogyan van feljegyezve hanem hogy vigyázzunk rá, vigyázzunk a meséinkre, verseinkre és a prózánkra amiből talán még a következő nemzedék is tanulhat legalább annyit, hogy ne váljunk rómaikká.
A könyv igazából nem tetszett, nagyon rossz volt olvasni, mégis gondolatokat ébresztett és figyelmeztet, talán ne a Valóvilágot és az X-Faktort tartsuk a társadalmi érintkezés csúcsának, szerintem nem baj ha van, csak ezeket is mint mindent tudjuk a helyén kezelni, és azért biztos ami biztos néha olvassunk klasszikusokat, hátha szükség lesz az agyunkban elraktározott tudásra.

+
>!
moszat
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Ha a szatirikus irodalmi képeket – például a tűzőrséget és a könyvégetést – lehámozzuk róla, egy olyan valóságot kapunk, amelyben jelenleg is élünk. Ma minden termék és szolgáltatás arról szól, hogy Neked nem kell foglalkoznod semmivel, nem kell értened hozzá, nincs semmilyen felelősséged. Az értelmi és érzelmi egyszerűség ugyan még nem kötelező, de már elvárt. A szellemi és fizikai elnyomás oka ma már nem a gonosz diktátor, űrlény vagy bármi rajtunk kívül álló dolog, hanem a legbelsőbb természetünk. Ennek az irodalmi és társadalmi felismerése tulajdonképpen pozitív dolog. Attól lesz disztópia, hogy nem igazán teszünk ellene, sőt kifejezetten jól érezzük magunkat benne.

Utópiáról bővebben: http://moszat.eu/ug15

+
>!
borga
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Amikor az elejét elkezdtem olvasni, már úgy az egyharmadánál-negyedénél úgy gondoltam, hogy ha csak eddig tartana, akkor is kerek lenne, és érthető volna, miért vették tiltólistára, mert nem csak hogy morog a birkásítás ellen, de lázít is. De aztán a működés séma kivesézgetése és a kataklizma tette igazán gömbölyűvé.
És ahogy már Sztrugackijéknál, úgy nála is végig az zakatolt a fejemben, hogy ők voltak ennyire precíz jósok, és a világ nem figyelt rájuk (merthogy gyakorlatilag pontról pontra születnek meg a körülmények, és ami a nagyobb rémület: valóban ilyenné válnak az emberek is), vagy ami ijesztőbb: fogékony agyakba csöppentek ideák, vezetéstechnikák születtek a lázálmaikból, és valakik forgatókönyv-szerűen olyanná tették a világot, ahogy ők lefestették.

8 hozzászólás
+
>!
Lunemorte P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

Egy távoli jövőben,mely a jelenre is nagyszerűen ráillik,él egy férfi aki szeret olvasni. Eddig minden szép és jó,de olyan magányos szegény…Miért? Talán mert a sok „birka" ember mit csinál csak szabadidejében? Tévézik,néz ki a fejéből és gondolkodni sem mer. Egyre többen fellázadnak azon kevesek ellen,akik értékelik a művelődés e fajtáját. Éles társadalomkritika,groteszk jövőkép. Egy haldokló társadalom…
Mire lennénk könyvek nélkül? Így is tudnánk tanulni? Ha beolvadnánk az átlagemberek közé,vajon nem lenne-e akár egy is,aki gyűlöl minket? Vagy mindenki szeretne mindenkit?
Mi szerepe van tehát egy könyvnek? Döntsd el magad és ismerd meg Bradbury nézetét! :)
Ami nem tetszett: nem volt sok leírás,nem tudtam a kinézetüket elképzelni a szereplőknek és néhol belekavarodtam…Néha nekem vontatott és unalmas is volt,noha az alapötlet nagyon elgondolkodtató szerintem.
Nem lett a kedvenc kötetem,szerintem az író ennél jobban teljesített novellaírásban. De rossznak sem mondható egyáltalán,így született meg az én 4 csillagom is. :)

+
>!
Emerencia P
Ray Bradbury: Fahrenheit 451

A történet ötletes ,gondolatébresztő,szimbolikus és nagyon aktuális. A könyv hatása,utórezgése azért lenyűgöző ,mert a történelem már szolgált ehhez hasonló eseményekkel,a könyvek elégetése nem új ötlet ,a tudás megcsonkítása ,az emberek megfélemlítése a hatalom eszköze volt . Mildred érzéketlen karaktere kijózanító, Montagé a megtestesült öntudatra ébredés. Rémes lenne egy agyat lecsupaszító világban élni.Egyetlen dolog volt számomra kevésbé tetszetős :a történet vége. Nem éreztem méltó befejezésének.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Dün ×SP

– Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak abban. Egyre megy, mit csináltunk, csak az a lényeges, hogy ha valamihez hozzányúltunk, azt változtassuk meg úgy, hogy ránk emlékeztessen akkor is, ha már levettük róla a kezünket.

176. oldal

1 hozzászólás
+
>!
Dün ×SP

– Lakasd jól a szemed csodával – mondta –, élj úgy, mintha tíz másodperc múlva holtan esnél össze. Nézz körül a világban. Sokkal fantasztikusabb, mint amit az álomgyárakban gyártanak. Ne kérj biztosítékot, ne kérj biztonságot; ilyen állat sohasem létezett. S ha létezne is: a lajhárok családjába tartozna, akik a fán függeszkedve átalusszák életüket. A pokolba velük! Rázd meg a fát, hogy a lajhár lezuhanjon!

177. oldal

4 hozzászólás
+
>!
piccola

Béke, Montag. Adjunk az embereknek „ki mit tud” vetélkedőket, amelyeket az nyer meg, aki a legtöbb slágerszövegre emlékszik, vagy az államok fővárosainak nevére, esetleg arra: mennyi búza termett tavaly Iowában. Tömjük tele az agyukat érdektelen adatokkal; verjünk a fejükbe annyi tényt, hogy telítettnek s ragyogóan informáltnak érezhessék magukat. Akkor majd gondolkodó lénynek álmodják magukat, azt hiszik, messzire jutnak a tudományukkal, holott meg se tudnak vele moccanni. De boldogok lesznek, hiszen az ilyen „tények” sosem változnak. Ne adjunk a kezükbe olyan veszedelmes játékszert, mint a filozófia meg a társadalomtudomány, melyek segítségével a tényeket esetleg kapcsolatba hozhatnák egymással. Ez az út vezet a búskomorság felé.

71-72. oldal

+
>!
Algernon ×+SP

Nem mindenki születik szabadnak és egyenlőnek, ahogy azt az Alkotmány mondja, de mindenkit egyformává idomítanak. Ha mindenki hasonmása a másiknak, akkor mindenki boldog, megelégedett, akkor nincs többé kiváló, akitől félni kell, vagy akihez a másikat mérni lehet.

69. oldal

1 hozzászólás
+
>!
szigiri P

Amikor meghalt, hirtelen rádöbbentem: nem őt siratom, hanem mindazt, amit alkotott. Azért sírtam, mert soha többé nem csinál már semmit, nem farag egy darab fát, nem segít nekünk galambot nevelni a hátsó udvaron; sohasem fog hegedülni, sohasem fog többé velünk tréfálkozni, ahogy csak ő tudott. Hozzánk tartozott, s amikor lefogta a kezét a halál, nem volt senki, aki a munkáját folytatta volna. Egyéniség volt; jelentős ember. Halálát sohasem tudtam feledni. Sokszor gondolok arra, hogy mennyi gyönyörű faragvány nem készült el soha csak azért, mert meghalt. Hány tréfa hiányzik a világból, s hány szelíd galambot nem simogatott meg a keze. Alakította a világot, cselekedett az érdekében. Azon az éjszakán, amikor meghalt, a világ tízmillió szép cselekedettel lett szegényebb.

+
>!
Algernon ×+SP

Nézz körül a világban. Sokkal fantasztikusabb, mint amit az álomgyárakban gyártanak. Ne kérj biztosítékot, ne kérj biztonságot; ilyen állat sohasem létezett. S ha létezne is: a lajhárok családjába tartozna, akik a fán függeszkedve átalusszák életüket.

178. oldal

2 hozzászólás
+
>!
minnie

Mindenkinek, aki meghal, hagynia kell maga után valamit, mondta a nagyapám. Gyereket, vagy könyvet, festményt, házat vagy egy falat, amelyet felépített, egy pár cipőt, amit csinált. Vagy egy kertet, amelyet beültetett. Valamit, amit a kezünk megérintett, hogy lelkünknek legyen hova költöznie halálunk után, hogy ha az emberek egy fára vagy egy virágra néznek, amit mi ültettünk – minket lássanak abban.

176. oldal

+
>!
minnie

Eszembe jutottak a könyvek. S most először értettem meg, hogy minden könyv mögött egy ember rejlik. Egy ember, akinek gondolatai támadtak, aztán hosszú idejébe tellett, amíg papírra vetette őket.

61. oldal

+
>!
csartak MP

Először: tudja-e, miért olyan fontosak a könyvek, mint például ez itt? Mert színvonaluk van. S mit jelent ez a szó: színvonal? Nekem ez a könyv váza, a lelke. Ennek a könyvnek is pórusai vannak, arca van; ha nagyító alá tesszük, végtelenül gazdag életet fedezünk fel benne. Minél több pórusa van, minél több életszerűen megragadott részlet kerül egy arasznyi papírra, annál inkább irodalom. Legalábbis nekem ez a véleményem. Valósághű megfigyeléseket közölni, mindig új megfigyeléseket. A jó írók meg tudják ragadni az életet. A közepesek elsiklanak a felszínén, a rosszak pedig megerőszakolják, és ott hagyják a legyeknek.
Most már érti: miért gyűlölik a könyveket, miért félnek tőlük? Mert bemutatják az életet minden pórusával.
(…)
Íme, mint mondottam, ez az első dolog, amire szükségünk van; színvonalra és sűrű szövetű tájékoztatásra.
– S a második dolog? – A szabad idő.
– Hiszen annyi szabad időnk van.
– Szabad időnk van, de van-e időnk arra, hogy gondolkodjunk? Ha éppen nem száguld óránként százmérföldes sebességgel, amikor másra sem tud gondolni, mint a veszélyre, akkor valamiféle játékot játszik, vagy egy szobában ül, ahol nem vitatkozhat a négyfalú televízióval. Miért? Hiszen a televízió – “valóság”. Érzékelhető, dimenziókkal rendelkező valóság. Közli magával, mit gondoljon, méghozzá harsogva közli. Biztosan igaza van. Úgy lerohanja a nézőt, hiszen annyira igaznak látszik minden következtetése, hogy az ember értelmének nincs is ideje arra, hogy tiltakozzék: “Micsoda képtelenség!”
– Csak a “család” áll valóságos emberekből.
(…)
A könyvet be tudja csukni, mondván: “Várj egy kicsit.” Isteni hatalom van a kezében felettük. De ki tudja magát kiragadni, ha egyszer leült mellé, a televízió markából? Azt csinál magából, amit csak akar. Olyan reális környezetet teremt maga köré, mint a világ. Igazsággá válik: ő maga lesz az igazság. Az értelem győzhet könyvek felett.
(…)
Amint mondtam, az első: a színvonalas tájékoztatás. A második: a szabad idő, hogy megemésszük azt. A harmadik: hogy a kettő egymásrahatásán alapuló tetteinket jogunk legyen végrehajtani.

+

Hasonló könyvek címkék alapján


Ha tetszett a könyv, olvasd el ezeket is