A népirtás politikája – A Holokauszt Magyarországon I-II.
„E két kötet nem csak könyv: a magyar Holocaustban a könyvek könyve” – írta Mezei András 1997-ben Randolph L. Braham professzor „A népirtás politikája” címû munkájáról. Nehéz lenne Mezei mondatának igazát vitatni. Ha valaki a magyar holokauszttal kapcsolatban kutat, ír, érdeklõdik, elsõ dolga fellapozni „a brahamet” és megnézni, hogy az adott kérdésrõl mi szerepel a két vaskos kötetben.
„Nem valószínû, hogy a közeljövõben bárki is meghaladja Braham történetírói teljesítményét” – vélekedett Ránki György ugyanerrõl a könyvrõl. Két évtized elteltével nyilvánvaló, hogy a tragikusan korán elhunyt, nagytekintélyû magyar történész meglátása igen pontos volt. Braham professzor monumentális munkája klasszikus történetírói remekmû: célja az események menetének minél teljesebb, enciklopédikus igényû ismertetése. „A népirtás politikája” a legapróbb részletekig feltárja a magyar zsidók 1944–1945-ös sorsát. Írója hatalmas mennyiségû forrást ismer és használ, valószínûleg valamennyi kollégája közül õ olvasott a legtöbbet a magyar holokausztról. Braham nem foglal állást a holokauszt-történészeket megosztó funkcionalista-intencionalista vitában, nem kutatja az Endlösung genezisét, feladatának a magyar zsidóság elpusztítására tett kísérlet bemutatását tartja. Ebben a munkájában mindenekelõtt a „mi történt” izgatja és kevésbe a „miért történt”. Nem kíván ítélkezni egyes, az elmúlt évtizedekben heves érzelmeket felkavaró kérdésekben sem. A „Kasztner-ügy” kezelése igen jó példa erre: több mint negyven oldalt szán az események aprólékos bemutatására, gondosan elválasztva a bizonyítottnak tekinthetõ tényeket és a kérdéses állításokat, majd egyetlen bekezdésben jelzi: a történtek megítéléséhez számos szempontot kell figyelembe venni. Távolságtartása az ellentmondásos szerepû Berend Béla ügyében is példamutató: annak ellenére, hogy az egykori szigetvári rabbi 1973 és 1984 között több alkalommal is bíróság elé citálta Brahamet az Egyesült Államokban. A szerzõ igen árnyaltan és minden szempontot figyelembe véve mutatja be a Zsidó Tanács hajdani tagjának 1944–1945-ös mûködését. Ítéletet azonban nem hoz: sem felmentõt, sem elmarasztalót.
Most olvassa
Most nem olvassa senki.
Várólistán 2
Kívánságlistán 2
Népszerű értékelések
Ajánlom mindazoknak, akik Magyarország XX. századi történetével foglalkoznak.
