A ​láthatatlan 10 csillagozás

Ralph Ellison: A láthatatlan

Minden sokrétű és többféleképpen értelmezhető a néger szerző döbbenetes jövőbelátással megírt, kétséget kizáróan önéletrajzi ihletésű regényében. A prológus-epilógus láthatatlanná változó szenespincéje éppúgy szimbolikus, mint ahogy a mozgalmas történet sokszínűen jellemzett figurái és fordulatai is jelképesnek tekinthetők, s elsősorban az írónak az az ötlete, hogy elbeszélő hősét nemcsak láthatatlannak alkotja meg, hanem névtelennek is … annak kifejezéséül, hogy a világ, amelyben él, lélektelen eszköznek tekinti az embert.
A regény értékeit nem koptatta el, sőt megsokszorozta a megjelenése (1952) óta eltelt idő. Hátteréül korunk legizgalmasabb és legellentmondásosabb problémája szolgál, s modern művészi-írói megoldásaival valamennyi hasonló tárgyú műnél érdekesebb. Amerikában tíznél több kiadást ért meg, számos nyelvre lefordították és világsikert aratott.

Eredeti megjelenés éve: 1952

>!
Európa, Budapest, 1970
534 oldal · Fordította: Bartos Tibor

Várólistára tette 89

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

csillagka>!
Ralph Ellison: A láthatatlan

A könyv nem is tudom megszámolni hány listán szerepel mint kötelező olvasmány, nehezen de végre kezembe vehetem.
50-es évek egy fekete amerikai író szemével, érdekes téma és ha jó a megvalósítás, nagyot is üthet.
Érdekelt, mert azt hiszem színes íróval még nem is találkoztam, de ha igen akkor se lett ennyire kinyilatkoztatva, hogy most bizony mozgalmi regényt tartok a kezemben.
Az eleje nagyon tetszett, Kafkai magasságok vagy mélységek mindenki döntse el maga, az egész egy szürrealista szerencsétlen célkeresése az ellenséges pepita közegben.
Sajnos utána megfordult és peches emberünk politikusnak áll a testvériség ( akkor is kommunista párt ) szolgálatában.
Sikeres szónok és gyarló ember ebből adódnak is konfliktusai a néppel és a beképzelt népvezérekkel ( csupa fehér ember )
Kicsit arany jegyzettömb érzés, kicsit sok, kicsit bonyolult és túljátszott.
Ez az a regény amit a felénél be kellett volna fejezni és akkor hatalmas öt csillaggal áradoznék róla, így se volt rossz, de a második fele engem untatott és több könyvben olvastam már a hatalmas tanulságait, pedig a dicsőséget inkább annak a felének tartalmával érte el.

>!
Európa, Budapest, 1970
534 oldal · Fordította: Bartos Tibor

Népszerű idézetek

csillagka>!

Mintha egész életemben keresgéltem volna, s ahova néztem, mindenütt valaki fel akart világosítani, mit is keresek. Meg is fogadtam, amit mondtak, bár ellentmondtak egymásnak, s néha még maguknak is. Naiv voltam. Magamat kerestem, s mindenkinél érdeklődtem, csak magamat nem kérdeztem olyasmik felől, amikre más, mint én, nem adhatott választ. Hosszú időbe tellett, s várakozásaimnak sok bumerángvereséget kellett elszenvedniük, amíg tudomásul vettem, ami mással mintha vele született tudomás lenne: hogy nem vagyok senki más, csak én.

17. oldal (Európa Könyvkiadó 1970)

csillagka>!

– Nézzétek, itt vannak a zseblámpák! – kiáltott fel valaki.
– Hány? – kérdezte Dupre.
– Van bőven, pajtás.
– Akkor gyerünk, oszd szét. Van elem mindben?
– Benne nincs, de viszont az is itt áll, dobozszám.

2 hozzászólás
pelz P>!

Láthatatlanságom nem is az irhámat ért biokémiai baleset műve éppen. A baleset inkább azoknak a szemével történik, akikkel összetalálkozom. Méghozzá a belső szemükkel, mert azzal néznek ki a külső szemükön át a világba.

pelz P>!

Bluest énekeltem, de olyanokat azon éjjel, amilyet még senki se, és ahogy énekeltem, közben megjött az eszem… hogy amilyen vagyok, olyan vagyok én, és ami lenni akar, hadd legyen.

pelz P>!

– Látja – fordult a rokkant Nortonhoz-, hiába van ennek szeme, füle, és szép, széles likú afrikai orra, ha egyszer az élet legelemibb tényeit nem érti. Hogy mondom? Nem érti? Rosszabb ez annál. Mert az érzékei jeleznek, de az agyát rövidre zárja. Nem is akar értelmet. Bezabál mindent, de nem emészt. Tessék! Kész holdkóros, amelyik a kupás cserepeken sétál. Elnyomni már megtanulta az emberségét is, nemcsak az érzelmeit. Ezt már szem nem láthatja, ez már a negatívum megtestesülése, az ön álmainak netovábbja, uram! A robotember!

pelz P>!

– Nem vagy te senki se, fiam. Nem veszed észre, hogy a világon se vagy? A fehérek mindenkinek elmagyarázzák, mit kell gondolnia…

pelz P>!

Majd te is leszoksz az önérzetről…fényűző dolog az, nagyon költséges.

pelz P>!

Csak akkor miért írok? Miért igyekszem mindezt kínos gonddal papírra tenni? Mert hiába látszom javíthatatlannak, valamit mégis megtanultam. Ha a cselekvésnek végképp nincs lehetősége, az ember minden tapasztalatát ad acta teheti, és nekem semmi kedvem a tapasztalataimat azonmód elsüllyeszteni. De vannak gondolatok, amelyek úgysem szállnak le rólam – ott rágódnak a kábulatom és a közönyöm alján. Miért legyen az egész csak az én lidércem? Mire jó, hogy elhívattam. aztán félreállíttattam – mire csakugyan, ha még el sem mondom senkinek? S ez elől nincs menekvés.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín
John Steinbeck: Egerek és emberek
E. L. Doctorow: Ragtime
Vladimir Nabokov: Gyér világ
F. Scott Fitzgerald: A nagy Gatsby
Vladimir Nabokov: Lolita
Mario Puzo: A Keresztapa
Alex Haley: Gyökerek