Eleanor ​és Park 989 csillagozás

Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ebben ​a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző)

Park

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.
Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt.
Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Scolar, Budapest, 2014
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632445359 · Fordította: Simonyi Ágnes

Enciklopédia 48

Szereplők népszerűség szerint

Park Sheridan · Eleanor Douglas · Mindy Sheridan · Smiths · Jamie Sheridan · Josh Sheridan · Mr. Stessman · Sabrina · Steve Murphy


Kedvencelte 212

Most olvassa 29

Várólistára tette 423

Kívánságlistára tette 366

Kölcsönkérné 14


Kiemelt értékelések

Kelemen_Hanna>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Ez az egyik legszebb és legvalósághűbb YA könyv, amit valaha olvastam. A szereplők árnyaltak, a megismerkedésük és a szerelem kialakulása köztük hihető és átélhető, semmi elsőlátásra, meg ellenségbőlbarátok-ostobaság, csak puszta érzések és alakulások, vágyak és ráismerések. És közben a környezet és a történet is elég reális (sajnos, mármint a könyv szempontjából ez jó, a valóságéból nyomasztó).

3 hozzászólás
FairyDust P>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Nos… ez a könyv egyben csodálatos és nagyon szörnyű. Tényleg a valódi szerelmet mutatja be, milyen érzés járja át az elmét abban a pillanatban mikor két szerelmes ember megérinti egymást. Nincs túlpakolva giccses mondatokkal, hihetetlen tényekkel… szimplán a szintiszta igazságot tárja elénk az irónő. Nagyon szomorú azonban, hogy milyen emberek élnek a világunkban, és hogy itt se kimélt minket Rowell. spoiler
A szerelem mellett, rengeteg komoly téma is feltűnik olvasás közben, amik manapság eléggé elharapózott problámák a társadalmunkban. (például: kiközösités, iskolai bántalmazás, szegénység, alkoholproblémák)
Meglepett a könyv vége, sok mindenre fel voltam készülve, de erre a befejezésre pont nem. Ez egy igazi szerelmes történet, tele érzelemmel és igazsággal. Nem túl mozgalmas a történet, de itt nem is az a fő szempont, hanem hogy átérezzük az atmoszféráját, és eggyé váljunk az olvasottakkal.

brena>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Végre egyszer nem olyan nagy hazugság hogy ez egy bestseller!!
Istenem,hogy fogalmazzam meg amit érzek?! Minden téren fergeteges egy regény ez!!! Stilusa, a történet,a szereplők minden. Engem nagyon eltalált most. Egy kis Eleanor és egy kis Park mindenkiben ott van szerintem. még mindig szeretnék vörös hajat @nat örök hála hogy olvashattam!!!

8 hozzászólás
MissFortune>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Az eleje teljesen elbűvölt. A vége már annyira nem.
Park és Eleanor érdekes páros. Megkedveltem őket. Szerelmük hétköznapi volt, nem az a már sablonossá vált utálatból szerelem, vagy a gazdag csávó beleszeret a szegény lányba. Nem. Ez egy reális történetet mutatott be.
Eleanort nagyon sajnáltam. A legjobb dolog, ami vele történhetett, az Park volt. Iszonyú mérges voltam, amiért az iskolában bántották. Szegény lány sehol sem érezhette jól magát. Még otthon sem, mert ott Richie tartotta terrorban. És a végén mikor kiderült, hogy tulajdonképpen spoiler akkor aztán kiakadtam, hogy az anyja mégis miért nem hagyta még ott.
A végén ugyan vártam, hogy valami ilyesmi lesz, spoiler

2 hozzászólás
Naiva P>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Sokat hallottam/olvastam már erről a könyvről. Kíváncsi voltam rá, így ez most nagyon betalált. Az írói stílus tetszett. Valóban gyönyörű romantikus történet két fiatal első szerelméről, de nem ragoznám tovább. A végén volt egy fura kettős érzésem. spoiler Ez hagyott némi keserű szájízt. Mégis úgy gondolom, hogy vannak könyvek, amelyek jobban jártak volna, ha nem válnak sorozattá, nem folytatják őket tovább, mert a folytatások megváltoztatták a teljes alaptörténetet. És vannak olyan könyvek, amiknél a lelkem egy részét odaadnám, ha lehetne folytatásuk. Nos, ez a könyv ilyen volt.

AniTiger P>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

A moly-könyvklub júliusi olvasmánya VÉGRE egy romantikus könyv lett! Félelem a másik kezének megérintésénél, élvezni és érezni, ahogy a másik hozzáér a hajunkhoz vagy a bőrünkhöz és az első csók körüli para – mind, mind szerepel ebben a szépen megírt és jól felépített sztoriban. Annyira kegyetlenül vártam már, hogy tuti megvesztem volna, ha rossz. Szerencsémre ez fel sem merült… Csak szuperlatívuszokban tudnám jellemezni, hogy mennyire tetszett nekem ez a könyv. Kicsit hasonlít Jennifer E. Smith stílusára, befejezésére, de én kedvelem őt, de kíváncsi leszek, hogy az olvasókör többi tagja miként fog viszonyulni a sztorihoz.

Nem is gondoltam volna, hogy micsoda csavart tartogat a végére, totál görcsberándult a gyomrom, amikor kiderült. Azért ilyen ritkán fordul elő velem… Annyira nem érdekelt, hogy ki írta az üzeneteket, ezért extrán fájt.

Kedvenc szereplők: Ne vicceljünk, kérem szépen – ELEANOR és PARK! (De bírtam Park szüleit is. Mázlista a gyerek.)
Gyűlöltem-rúgnám-amíg-él karakter: Richie. Legszívesebben levágnám neki… a fejét. (Nem csak azt.)

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/07/rainbow-row…

3 hozzászólás
Evelena P>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Már másfél éve a polcon volt a könyv, mikor végre belekezdtem. Nagy kár volt eddig halogatni az olvasását.
Szinte le sem tudtam tenni. Olyan más volt, különleges, olyasmi, amit talán még sosem olvastam. Keserédes történet, mert az egyik része borzasztó, rémisztő és mélységesen szomorú. Míg a másik része gyönyörű, tiszta, ártatlan, megindító. Olyan sorok vannak a könyvben, amik könnyeket és mosolyt csalnak az arcokra.
Mert azon túl, amit Eleanornak nap mint nap át kell élnie, találkozik valakivel, aki reményt hoz az életébe.
Park szülei nagyon szimpatikusak, annyira mások, mint Eleanor-éi. Eleanor apja közömbössége idegesített, de amit az anyja művelt….
Tetszett a képregény vonal, Eleanor bohókás ruhái, a dalok, amiket olvasás közben én is meghallgattam.
Az egyik kedvenc momentumom talán az első kézfogás volt, ami annyira édesen volt leírva. :)
Végig szurkoltam Eleanornak és Parknak. Annyira féltem, hogy mi lesz a történet vége, de elolvasva az utolsó oldalt ismét elárasztottak az érzelmek.
Nem is találom igazán a szavakat, annyi mindenről elgondolkodtatott a könyv. Kíváncsi vagyok Rainbow Rowell többi művére is.

Deziréé>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Valamiért nagyon tartottam a könyvtől, de olyan sok szépet és jót hallottam a történetről, hogy gondoltam feleslegesek a félelmeim.
100 oldalt sem olvastam, de oda meg vissza voltam tőle.
Olyan romantikus és csodaszép történet az első igaz szerelemről. Szépen bemutatja a könyv, mindkét főszereplő érzéseit. A váltott szemszöget mindig is szerettem.
Eleanor és Park, mit is mondhatnék nektek, imádlak mindkettőtöket. Imádom, hogy mindketten eredeti személyiségek vagytok, hogy nem vagytok a suliban népszerűek, hogy Park nem a kosár/foci csapat izmos, sármos kapitánya, hogy Eleanor nem a suli szépségkirálynője. Nekem mindketten kívül-belül gyönyörűek vagytok.
Nagyon tetszett minden egyes oldal a könyvben, de a végén nagyon meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy így ér véget a történet. Kicsit meg is viselt megmondom őszintén. Rég volt már rám könyv ilyen hatással, még alvás előtt is azon gondolkoztam, hogy vajon mi lesz a folytatása. Alvás helyett is sokszor inkább a könyvet olvastam.
Nem hiszem el, hogy vége, mindjárt elsírom magam. És ez nem vicc.

Köszönöm az írónőnek, hogy megalkotta ezt a csodát, köszönöm a könyvtárnak, hogy megszerezték és kikölcsönözhettem és azoknak a Molyoknak is nagy köszönet, akik biztattak, hogy olvassam el a könyvet.

4 hozzászólás
Frank_Waters I>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

That killed me, ahogy Holden Caulfield mondaná (az egyik legjobb barátom).

Ez elvileg egy ilyen young adult-regény, tehát tinikönyv, semmi komoly, vagy valami bárgyú hülyeség. Pedig nem az. Komoly könyv, de még mennyire az. Nincs posztmodernül (túl?)bonyolítva, adva van két gimisünk, akik egymásba szeretnek lassanként, és az olvasó részletes leírást kaphat arról, mit éreznek a tizenévesek (hát, azért a huszonéves felnőtt férfiak is, de lehet, hogy lányos vagyok, mint Park), amikor szerelmesek, és úgy igazán fölfedeznek mindent, amikor először fogják meg egymás kezét, az első csók, az első ruhalevétel, az első… Fontosak az első dolgok. (Bár ez is bonyolultabb. Nekem az első csók nem fontos. Az első csók egy bizonyos valakivel igen. Nem mintha a kétszázötvenezredik [nem számolom, de kíváncsi lennék, vajon hanyadik] ne lenne az. És lehet úgy csókolni, hogy az megint olyan legyen, mintha először. De ezzel most zavarba hozok sokmindenkit, és érzelgősnek fognak gondolni. Hát gondoljanak annak.)

Az író(nő, ezt nem tudom, minek kell hozzátenni, az író nem íróférfit jelöl, hanem íróembert) szóval nagyon valóságosan, hazugság nélkül mászik bele a szereplői fejébe. Érdekes, hogy a lányból több mindent ismertem/értettem, mint a fiúból. Talán értem a nőket is. (Tréfa!) De hát elég kemény dolgok is vannak itt emögött. Az élet nem fenékig tejföl, sőt. És a végén nem lesz minden jó, nem oldódik meg minden. Van, ami igen, van, ami nem. Nem is az a tipikus izgulós könyv, és ez is tetszett, kinőttem már az izgulós könyvekből. Elég izgalmas az is, ami kettejük között történik, meg bennük. Azért a végéért még mindig haragszom M(r)s. Rowellre. Oké, hogy nem egy lányregény, de ennyire nem? A végén rájöttem, hogy tényleg nem értem a nőket, ha nem fogom föl, hogy tudott ilyen idiótaságot elkövetni Eleanor a végén. Majd még gondolkozom rajta, meg beszélgetni is tervezek róla.

That killed me, de tényleg.

10 hozzászólás
Orsi_olvas>!
Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Csodálatos könyv.
Semmi különösről nem szól, csak valahogy az életről. Úgy igazán. Nem olyan csöpögős, rózsaszín szemüveges, paranormális módon, mint a tini könyvek többsége, hanem valami borongós, kínos, ügyetlen, kegyetlen módon. De gyengéden és magával ragadóan is.

Eleanor és Park élete nem egyszerű, mindkettejüknek megvannak a maguk küzdelmei, mindennapos kis harcai a túlélésért, átvitt és szó szerinti értelemben is, és ezt a kilátástalanságot rázza fel az egymás iránt érzett szerelmük. Valósággal megbabonázza őket ez az új érzés, kiszakítja őket a valóságból, felemeli őket, áthatolhatatlan védőpajzsként szolgál minden ellen, ami kettejükön kívül létezik.

Igazából megértem azokat, akiknek nem tetszett a könyv. Eleanor egy duci, lompos, nem túl szép lány, nincsenek kedvesen évődő szülei és műhisztiből utálkozó, de igazából legjobb barát/nő tesói. Parknak nincs rockbandája, sem angol akcentusa. Nem csinálnak semmi különöset, nem mentik meg a földet az ufók/vámpírok/démonok támadásától, csak üldögélnek buszokon, kanapékon, padokon, zenét hallgatnak, képregényeket olvasnak és szinte megőrülnek egymásért.
Egyébként ezt az első szerelem érzést ilyen érzékletesen, ilyen igazi és hiteles módon leírva még sehol nem olvastam. Emlékeztek még rá? Minden olyan kozmikus jelentőségű, olyan eleve elrendelt, izgalmas és izgató egyszerre: a keze, a haja ahogy az arcodhoz ér, a lélegzete a tarkódon, a tekintete ahogy a folyosón téged keres, az ajkai… Mikor szinte fizikai fájdalmat okoz, ha nem vagy vele.

Eleanor és Park nagyon különböző emberek, és mégis szükségük van egymásra. Képesek a szerelem mindent felülíró érzésén kívül is adni valamit egymásnak. Amire a másiknak szüksége van. Elfogadást, önbizalmat, védelmet, kibontakozást, családot.
És ha már család: Park szülei messze nem tökéletesek, de mikor kellett valahogy sikerült jól reagálniuk a helyzetekre. Eleanor családja pedig… nos nekik sikerült mindig mindenre a lehető legrosszabb reakciót adni. Ilyen a bántalmazás: egy ördögi kör, ami lefelé húz és nem enged. Azt hiszem az anyjára mérgesebb voltam, mint Richie-re. Richie-re nem is mérges voltam, inkább elemi erővel gyűlöltem…

Itt van tehát egy történet, ahol a főhősök nem szép vagy világmegváltó karakterek, nem csinálnak szinte semmit csak lézengenek, olvasnak és zenét hallgatnak és mégis elképesztő történet. Magával ragad és földhöz vág. Összetör. És még a végén sem azt kapjuk, amit reméltünk. Mégis működik. Olvassátok el!

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

DarknessAngel>!

Eleanornak igaza volt: sosem nézett ki szépen. Művészien nézett ki, és a művészetnek nem muszáj szépnek lennie; azt kell elérnie, hogy érezz valamit.

173. oldal, 28 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · művészet · Park Sheridan
mrsp>!

    – Azt hiszem, nem is veszek levegőt, amikor nem vagyunk együtt – suttogta Eleanor. – Ami azt jelenti, hogy amikor hétfőn reggel találkozom veled, már hatvan órája nem lélegzem. Valószínűleg azért vagyok olyan mogorva, és azért mordulok rád. Amikor külön vagyunk, csak rád gondolok, és amikor együtt vagyunk, csak pánikba esem. Mert minden másodperc nagyon fontosnak tűnik. És mert annyira elveszítem a kontrollt, nem tudom visszafogni magam. Már nem is a sajátom vagyok. A tiéd vagyok, és mi lesz, ha úgy döntesz, hogy nem akarsz engem? Mert hogyan is akarhatnál úgy, ahogyan én akarlak téged?

118-119. oldal, 19 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
2 hozzászólás
DarknessAngel>!

Úristen. Lehetséges valakinek a kezét megerőszakolni?

81. oldal, 15 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Park Sheridan
3 hozzászólás
Err>!

Megpróbált visszaemlékezni, hogyan is történt meg ez – hogyan lett egy ismeretlenből az egyetlen személy, aki számít.

307. oldal, 52 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Park Sheridan
mrsp>!

– Nem tetszel nekem – felelte –, hanem szükségem van rád.

117. oldal, 19 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
mrsp>!

Az élet egy szemétláda.

312. oldal, 53 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · élet
mrsp>!

Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni.

Amint megérintette, azon tűnődött, hogyan élhetett ilyen sokáig e nélkül a mozdulat nélkül.

78. oldal, 15 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
DarknessAngel>!

    A lány közelebb lépett hozzá. – Úgy nézek ki, mint egy hobó?
    – Rosszabb. Mint egy szomorú hobó bohóc.
    – És ez neked tetszik?
    – Imádom.
    Amint ezt kimondta, Eleanor arcán mosoly terült szét. És amikor Eleanor mosolygott, benne eltört valami.
    Valami mindig eltört.

171. oldal, 28 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan
DarknessAngel>!

Hülye. A tollat kellett volna megvennie. Az ékszer olyan nyilvános… és személyes – ezért vette meg. Nem vehetett Eleanornak tollat. Sem könyvjelzőt. Nem könyvjelzőszerűen érez iránta.

210. oldal, 34 (Scolar, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Eleanor Douglas · Park Sheridan

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jenny B. Jones: Tiéd leszek!
Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek!
Meg Cabot: Nikki bőrében
Catherine Rider: Csók New Yorkban
Meg Cabot: Mélyharapás
Charlie N. Holmberg: A mestermágus
E. Lockhart: A hazudósok családja
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó
Kevin Brooks: Lucas
Ecsédi Orsolya: Juli vagyok, könyvmoly