Radnóti Miklós, a XX. század magyar irodalmának egyik legnagyobb hatású, tragikus sorsú költője élettörténetét leghitelesebb módon a naplóiból lehet rekonstruálni. Bár a Napló 1989-ben már egyszer megjelent a Magvetőnél, a mostani kiadás szövege minden eddiginél pontosabb, és jegyzetekkel gazdagodik az életmű legjobb ismerője, Ferencz Győző friss eredményeket is közlő munkája által.
Napló 57 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1989
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Magvető Klasszikusok Magvető
Enciklopédia 62
Szereplők népszerűség szerint
Arany János · Gyarmati Fanni · Radnóti Miklós
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 15
Most olvassa 7
Várólistára tette 92
Kívánságlistára tette 99
Kölcsönkérné 2
Kiemelt értékelések
Sokadjára olvasom, mindig ugyanolyan szép, ugyanolyan megdöbbentő és ugyanolyan sikoltóan fájdalmas. Radnóti a legszeretettebb költőim egyike s valahányszor olvasom (vagy róla olvasok), előbb vagy utóbb mindig felbukkan ugyanaz a kérdés: vajon mivé lett volna, ha túléli? Saját maga írja, hogy megvan benne az izmusokra való hajlam, tudjuk, hogy baloldali volt, és ugyan kétségbeejtően mindegy már, de nagyon remélem, hogy ő nem vált volna a kommunizmus szekértolójává, sárba tiporva mindent, amit addig tett. A zsengéin (nem mindegyiken, természetesen) kívül a döntsd-a-tőkét-ne-siránkozz típusú versei a leggyengébbek, pl. a Téli kórus vagy az Acélkórus.
Más: Radnóti naplójának tökéletesebb olvasatához elengedhetetlen a Fanni naplójának ismerete. Most sok minden érthetővé vagy érthetőbbé vált. Eredetileg úgy terveztem, hogy egyszerre olvasom őket, de pár alkalom után lemondtam erről, nem akartam, hogy „zavarják” egymást. Az viszont biztos, hogy egyszer majd úgy, együtt is el kell olvasni őket.
Ez a napló a nyilvánosságnak lett szánva, veretes, szép. És szűkszavú.
Mindig azt hiszem (még most is), hogy jó barátok lettünk volna.
Szomorú dokumentum arról mi mindennel foglalkozott, hogy szerette az életet. Jártában-keltében nézte a cégéreket, rímes játékokat faragott belőlük, mennyire szeretett élni, Ő akinek olyan rövid és szenvedésekkel teli élet jutott.
Erről a könyvről nekem lehetetlen értékelést írni. Radnóti hatalmas kedvencem, kedvenc költőm valaha. Ez az ember hihetetlenül tudott bánni a szavakkal, akárhányszor a műveit olvasom szinte olyan érzés tölt el, mintha ismertem volna. Ez az érzés így a naplója olvasásakor jött elő legerősebben. Több élet volt ebben a férfiban mint amennyit a versei sugallnak, de ez az élet közel sem volt kegyes hozzá. Annyival jobbat érdemelt Radnóti – és Fanni is – hogy az szavakba nem foglalható. Megható volt többet olvasni a versei keletkezéséről és a gondolatairól.
Erről a naplóról – legalább is nekem – lehetetlenségnek tűnik értékelést írni.
Képtelenség mindaz, ami – véresen, húsba-, életbevágóan – megtörtént.
(És még mindig nem okulunk/okulnak belőle.)
Ez a könyv számomra az a „kategória” amit nem lehet (és nem is kell) írásban értékelnem.
Egy gondolat a naplóból:
„Egész nap fekszem a heverőn, a gyomrom émelyeg, félóránként hányinger fog el. Megfeküdte a gyomromat a világ.”
……a könyvet végig olvasva úgy érzem, hogy az én gyomromat is megfeküdte…… :'(
Nem fogok vele újdonságot elárulni,ha azt mondom Radnóti Miklós szívemnek a legkedvesebb költő. Ő az az egyetlen, aki olyan szerelmet és fájdalmat tudott átadni, ami igazán megérinti az embert. Már egészen kisebb korom óta követtem minden munkásságát, így ezt a kötetet sem hagyhattam ki. Rengeteg dolgot megtudhatunk a költőről, amit azelőtt nem láthattuk ilyen széles skálán. Mindenképpen ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szeretne belelátni régi korunk kiemelkedő költőjének életébe.
„Augusztus 6. Vasárnap
7.55-kor indul a vonat Bécs felé az Estről. Éjjel fél egykor fel-
írtam az ébresztőtáblára, hogy 6-kor keltsenek. ¾ 7-kor ver
fel Fanni rémülten. Arcunkra csapunk egy kis vizet, felöl-
tözünk, bedobáljuk a szerteheverő holmit a kis útitáskába.
7.10-kor dörömböl ijedten a szolga. Hétkor kel csak vasárnap,
ha nem szólnak neki, s most látta csak a kiírást. Nem baj, vi-
gye csak a csomagokat, megyek taxiért. Kétnapos szakállam
van, holnap már fésülhetem.”
Kevés ember van hazánkban, akinek Radnóti neve ne lenne ismerős, és valószínű éppoly kevesen vannak azok is, akik ne lennének tisztában egyik legnagyobb költőnk tragikus sorsával.
Naplót csillagozni és értékelni nem egy hálás feladat, és igazából értelmezhetetlen, kivitelezhetetlen fogalom is egyben.
Személyesebb dolog nem is létezik talán a naplónál. Mégis, Radnóti naplója döbbenetesen őszinte, mélységesen jámbor, és rettenetesen szomorú. Az olvasó hálás lehet, hogy egy ekkora személyiség lelkivilágába, örömébe, bánatába, mindennapjaiba betekinthet. Hisz milyen jó látni az igaz barátságokat, a tiszta szerelmet. És mennyire fájó szembesülni a közönnyel, a háborúval, valamint a munkaszolgálat és a családtól való megfosztottság minden szörnyűségével.
Radnóti szembesült sok jóval, de rengeteg szenvedéssel is. Mégis úgy ír örömről és bánatról, ahogy egy költőnk vagy írónk sem.
A Naplóhoz rengeteg lábjegyzet és rövid bibliográfia tartozik, hiszen számtalan fontos és érdekes személlyel került Radnóti rövid élete során kapcsolatba. A költő nagyon líraian, hatalmas alázattal fogalmazza meg mondanivalóját, minden szenvedését emelt fővel, emberhez méltóan, méltóságteljesen veszi. Teszi mindezt egy olyan korban, amikor nem volt könnyű megmaradni igaz embernek.
Majdnem végig azon agyaltam, hogy hogy is fogom tudni én ezt a könyvet értékelni… mert túlzás lenne azt mondani, hogy értékelhetetlen, ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy 'tetszett'.
Egyrészt volt a felfedezés öröme, volt nem kevés elismerés egy ragyogó elme felé és végül a düh. Öröm volt olvasni, hogy a 'kötelező' versek mögött milyen ember rejtőzik, hogy milyen jó humorérzéke volt (az érdekes nevek gyűjtése ugye) és hogy mennyire szeretett és mennyire szerették. Borzalmas, hogy ebben a korban élt.
És mindeközben utáltam is magam, mert azt éreztem, hogy én most betekintést nyertem Radnóti Miklós életébe, de ő ezt nem nekem írta, nem a közönségnek írta, ezek az ő személyes gondolatai, amit maximum Fifivel osztott (volna) meg.
Szóval szegényebb lennék, ha nem olvastam volna el ezt a könyvet, de gazdagabb lennék azzal, hogy nem érezném úgy magam, mintha elárultam volna egy embert.
Itt van a polcon Fanni naplója is, de nem tudom, hogy valaha el fogom-e olvasni.
Nehezen tudok bármit is írni, nagyon megrázó volt, részben azért, mert sajnos nagyon sok momentumnál éreztem azt, hogy ez bizony akár most is megtörténhetne.
Látszik rajta, hogy Radnóti ezt az utókornak szánta, ennek ellenére van benne egy olyan fajta őszinteség, ami meglepett. Bulvár nincs (mármint abban az értelemben, ahogy Fanni naplójában van – nem Radnóti naplója alapján készülnek a szerelmi életének elemzései), ez elsősorban a költő naplója, és az értelmiségi, humanista emberé. Talán nem én vagyok az egyetlen ember, aki azonosulni tud a „jobb vagyok a legtöbb embernél, de mégis rossz, gyenge, stb. ember vagyok” felfogással, mert valószínűleg ebből fakadt a meghökkenésem azon, hogy Radnóti tisztában volt saját költői értékével. Nem nagyképű, öntudatos, és le meri írni, ha valakit rossz költőnek tart, és azt is, hogy rosszul esik neki, hogy mellőzik. Számomra ettől vált igazán emberivé az egész.
Nyilvánvaló, hogy ez még mindig csak egy kis szelete egy fantasztikus költő és ember életének, személyiségének, mégis megérintő volt a saját gondolatait olvasni. És nem, még mindig nem értem, hogy hogy tehet ilyet ember embertársaival, ami akkoriban ebben az országban zajlott. Nem ez életem értékelése, de szó nélkül nem tudtam hagyni ezt a könyvet.
Mélységesen nyomasztó, szomorú. Sosem fogom megérteni, hogy hogyan hagyhatták, hogy emberekkel ilyen megtörténhessen. Nem csak Miklós sorsa kegyetlen, embertelen. Nem csak neki kellett átélnie borzalmas testi és lelki fájdalmakat… de Fanninak is. Feleség vagyok, mint ő volt. El sem tudom képzelni, hogy lehet kibírni azt, hogy sejted, tudod, de belegondolni igazán nem mersz milyen megaláztatásokon, kínzásokon megy keresztül a férjed. Egyetlen egy.
/A jegyzeteket érdemes hozzáolvasni a napló részletekhez!/
Népszerű idézetek
Fanni születése napja. Huszonnyolc éves lett ma. Drága. Huszonnyolc év… Tizennégy éve ismerem? Mennyi az? Tizennégy év. De tizennégy éve szeretem! S az mennyi vajjon?
1940. szeptember 8, vasárnap
Kati kis unokahúga, nyolc éves, – kérdezi az anyját: Mondd Anyuskám, a németek mind katonák, vagy van köztük ember is?
163. oldal, 1941. május 8.
Tegnap a temetőben egy vadgesztenyét szedtem föl a földről, szorongattam egész idő alatt, fényes volt, gyönyörű, finoman erezett, – műremek. Ma délben megtaláltam a kabátom zsebében. Fénytelen, tompa lett, kicsit ráncos, gyűrött. Borzalom.
73. oldal, 1939. Szeptember 29. Péntek.
Frankléknál meséli valaki, hogy ötéves kisfia lelkesen jön haza az óvodából: Te, apa! állatban is van marha!
144. oldal, 1941. február 15.
Névgyűjteményemhez: A piarista rendházhoz vezető uccában kapualatti cégtábla: Csintalan László női szabó. Ez majdnem olyan jó, mint a Selyem Eta női divatszalonja Szegeden, vagy a Görcsös János pedikűr a Szt. István körúton, avagy a Kopik Lajos cipész nem tudom hol, Bálint Gy. gyűjtése. S Szegeden a Forró Erasmus papi szabósága, mily fülledt, érzéki név!
63. oldal, 1939. szeptember 6. Szerda.
Sítúrán. A hó egészen barnaszínű, furcsa és riasztó. Mesélik, hogy a rádió jelentette, hogy szaharai homok esett a hóval…
Este az Aranykacsában, Péter Bandi, Reitzer Béláék, Bálinték, Vas Pista. A „Mi a magyar?”-vita elfajulásáról és túltengéséről esik szó. Ezt mondom: Mi a magyar? Olvassátok Aranyt és Petrovicsot. Megtudjátok. És írjatok magyarul, becsületesen, azok magyar művek lesznek. De, – teszem hozzá dühösen, – aki túl sokat beszél arról, hogy „mi a magyar”, a helyett, hogy alkotna, azt szájon kell vágni, hogy kiesik mind a harminckét foga.
138. oldal, 1941. Febr. 2.
Tegnap meghalt Freud. Milyen jó volt éreznem, tudnom, hogy él valahol. Nagy tudós volt és nagy művész, sokáig éltem a „légkör”-ében, sokáig nevelt, szerettem. S gyászolom.
70. oldal, 1939. szeptember 25.
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 95% ·
Összehasonlítás - Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának 85% ·
Összehasonlítás - Viczián Antal: Meghaltak a Donnál ·
Összehasonlítás - Bálint György: Búcsú az értelemtől ·
Összehasonlítás - Barsy Irma: Pincenapló ·
Összehasonlítás - Hódos Mária – Farkas Erzsébet: Fiaim, hol vagytok? ·
Összehasonlítás - Bajor Péter – Szabó Péter: Requiem egy tábornokért ·
Összehasonlítás - Mezei Gábor: Hat év megpróbáltatás ·
Összehasonlítás - Márai Sándor: Európa elrablása ·
Összehasonlítás - Gróf Péter – Szabó Péter: Somogyi bakák szakaszparancsnokaként a Don-kanyarban ·
Összehasonlítás