Lore 54 csillagozás

Rachel Seiffert: Lore

A megrázó és szép történet Németországban játszódik akkor, amikor a második világháború befejeződik, és a szövetséges csapatok megszállják a legyőzött országot. Öt gyerek, akinek náci szüleit börtönbe zárták, a tizenéves Lore vezetésével elindul Dél-Németországból Hamburgba, a nagymamához. Erről a viszontagságos útról szól az érzelmekkel teli regény.

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
GABO, Budapest, 2013
166 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636896690 · Fordította: Bori Erzsébet

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 32

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Wiggin77 P>!
Rachel Seiffert: Lore

Épp, hogy véget ért a háború, Németország éhezik és káoszba süllyedt. Tájkép csata után. A múlt még alig vált jelenné, a horogkereszteket épp, hogy eltüntették – de a Hitler-portré helye még jól látszik a falakon, sok udvar sarkában pedig sietve meggyújtott tüzeken hamvadnak el a párttagságik.
Lore náci szüleit letartóztatják, az egyedül maradt gyerekek Hamburgba indulnak a nagymamához, a fél országon átkelve, sokszor éhezve, fázva, nélkülözve. Fásult, kiüresedett emberek mindenütt. Felszínre bukkant szörnyűségek. Kimondatlan bűnök. Újságok a haláltáborban készült „csontvázemberekkel”. Lesütött tekintetek. Meg hangok, amik azt mondják, hogy az nem is úgy volt, látszik, hogy amerikai statiszták vannak a képeken. Hogy nem is volt olyan rossz, mint mondják.
Összezavarodott gyerekek…a szülők bűnét már sejtik. Milyen érzés lehet? Kell-e szégyellniük magukat apjuk-anyjuk miatt?

Lore és testvérei segítséget kapnak egy Thomas nevű fiatalembertől. Ki ő? Tetoválás az alkarján… Aztán egy fordulat, és úgy csukod be a könyvet, hogy újra és újra arra gondolsz, hogy a jó és a rossz mennyire össze tud mosódni, semmi sem fekete vagy fehér.

Inkább erőteljes hangulata, mint cselekménye miatt kiemelkedő, szuggesztív regény.

Sippancs P>!
Rachel Seiffert: Lore

Megrázó és elgondolkodtató, ugyanakkor egyszerű és különleges könyv ez a második világháború lezárását követő ínséges időkről, amelyben öt német gyermek – szüleik bebörtönzése után – útjára indul, hogy felkutassa az ország másik végében élő nagymamát.
A kötet rövidsége ellenére a hitelesség, a mondanivaló és a hangulat teljesen átjött, ill. magával ragadott, egyedül a stílussal volt egy kisebb problémám… valahogy túl elnagyoltnak, túl tőmondatosnak találtam.
A világnak több Lore-ra lenne szüksége!

tmezo P>!
Rachel Seiffert: Lore

Különleges számomra ez a könyv. Lore és a gyerekek útjának elbeszélése megtűzdelve párbeszédekkel, nagyon hatásos volt. Az elbeszélés jelleg miatt azt hihetnénk, hogy nem lehet átérezni, pedig de. Ott voltam, éreztem az ő kínlódásukat, az éhezésüket, minden napjukat, amit gyaloglással töltöttek. Elképesztő kitartással tették meg az utat, ami felnőtteknek sem lett volna egyszerű, pláne nem gyerekeknek.
Az az időszak, a háború vége, amit bemutat a könyv, nagyon nehéz lehetett mindenkinek. Élelmiszerhiány, minden-hiány, romok mindenütt, félnek az emberek tulajdonképpen mindenkitől, egymástól is. Egész más volt olvasni ezt, ami már az utánról szólt.

2 hozzászólás
Lanore P>!
Rachel Seiffert: Lore

Gyönyörű, de a maga módján mégis egyszerű, szomorú történet volt ez.
Lore, a tizenéves lány, 4 kisebb testvérével együtt új élethelyzetbe kerül, amikor véget ér a II. világháború, és náci szüleiket börtönbe zárják. Lore-nak kell felelősséget vállalnia mindannyiukért. Kevés pénzzel, még kevesebb élelemmel vágnak neki egy hosszú útnak, melynek célja Hamburg, hogy eljussanak a nagymamájukhoz. Le sem bírtam tenni a könyvet, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz ezzel az 5 gyerekkel. Ahogy az várható, mindent megtapasztalnak, amit gyerekeknek sosem lenne szabad. Éheznek, napokon-heteken keresztül gyalogolnak, csak ritkán van fedél a fejük fölött, és azzal is meg kell küzdeniük, hogy az emberek mit gondolnak róluk. Felmerül a kérdés, hogy a gyerekek hibáztathatók-e szüleik bűneikért… én azt gondolom, hogy nem, de Lore bizony olyanokkal is találkozik, akiknek igencsak más a véleményük. A lány hihetetlenül erős, tűzön-vízen át kitart a testvérei mellett, bármit megtesz értük, elképzelni sem tudom, honnan vette az erejét, kitartását, miközben ő is ugyanúgy éhezik, és lelkileg is fel kell dolgoznia a családja felbomlását, a veszteségeket. Útjuk során csatlakozik hozzájuk egy férfi, aki megpróbál nekik segíteni, bár a bizalom csak hosszú hetek múlva alakul ki igazán, és akkor sem biztos, hogy megmaradhat a barátságuk, ez a különös, ragaszkodó kapcsolat.
Összességében különleges hangulatú, magával ragadó könyv volt, egy nagyon fiatal lány szemén keresztül láthattam a háború következményeit. Ami engem illet, kedvenc lett belőle, Lore-ra pedig büszke vagyok, és csodálom őt a bátorságáért, amit ebben a rövidke történetben alaposan megismerhettem. Film is készült belőle, már nagyon kíváncsi vagyok rá :)

10 hozzászólás
ThePaleEmpress P>!
Rachel Seiffert: Lore

Se eleje, se vége. Lehetett volna belőle egy jó történet is, de megírni már nem sikerült rendesen. Csalódott vagyok.

5 hozzászólás
bagie P>!
Rachel Seiffert: Lore

Nagyon mást vártam – kicsit csalódás volt ennek megfelelően.
Lore nagyon nem volt szimpatikus, nem tudtam a sorsába-történetébe becsatlakozni / átérezni – valamiért nem jött át, nem hatott meg. Sajnálom.

ggizi>!
Rachel Seiffert: Lore

A háború nyomorúság, akármelyik oldalról nézzük. Főleg egy tizennégy éves lánynak, aki szülők nélkül, egyedül maradt a testvéreivel, és az egyetlen túlélési esélyük, ha keresztülutazva az országon megkeresik a nagyanyjukat. A háborúnak ugyan vége, de az ínséges idők nem múlnak hamar, és a politikai hatalomváltás csak még nehezebbé teszi az útjukat.
Nagyon felkavaró és elgondolkodtató történet. És amilyen rövid, annyira tartalmas is. Sok mindent nem mond ki, de ott feszül a levegőben, a fákra ragasztott képekben, a folyóba dobált jelvényekben…

Droci>!
Rachel Seiffert: Lore

Véletlenül került a májusi olvasnivalók közé. A címével a múltkori hétvégi családi filmnézés során akadtam össze, de sajnos a megnézésére nem került sor. Aztán megláttam a tesóm polcán és hazahoztam :)
Elég rövid, de annál velősebb történethez volt szerencsém. Az ember ugyebár mindig csak az egyik oldal hányattatásáról olvashat, ám sosem szabad feledni, hogy ez csak az érem egyik oldala. Most egy másikkal kerültem szembe, ami ugyanúgy megérintett, elgondolkoztatott rendesen.
Adott egy német család, 5 „csöppséggel”, ahol a legnagyobb gyerekre vár a feladat, hogy szüleik elhurcolása után Hamburgba jusson el. Az utazás során sok szenvedés vár rájuk, néha 1-1 percre meg is álltam, hogy magam elé képzeljem ezt a borzalmas világot. Mindenki a saját sorsát féltette és ennek fényében cselekedett.
Lore egy igazi bátor kislány, aki semmilyen körülmények között sem adja fel, aki hirtelen nő fel a rá váró feladatokhoz. Bár a sírás elmaradt azért, de megérintett valamilyen szinten a könyv és jó volt látni, olvasni egy másik oldalt is :) Bár a rengeteg nyomdai hiba miatt muszáj volt levonnom belőle, mert iszonyúan zavart…

1 hozzászólás
BBetti86>!
Rachel Seiffert: Lore

Tetszett is, hiányérzetem is van. Valahogy kellett volna a végére egy csavar, valami megdöbbentő, mert így valami egész egyszerűen hiányzik.

A történet sincs túlírva: adott egy meggyőződéses náci család. A háború elveszik, a szülőket elviszik, a gyerekek gyalog indulnak messze levő nagymamájukhoz. Az út alatt sok mindent látnak, és a nagylány, Lore igyekszik megérteni, hogy mi is történt. Rosszak voltak, vagy sem.
Mivel rövid, a kalandok is gyorsan megesnek velük és a lelki oldal sincs igazán kibontva. Pláne, hogy a Kékmadarat is mostanában olvastam, és abban ezek sokkal erősebben megvannak.

Talán ez annak a története volt nekem, hogy a gyerekek rugalmasak. Belenevelik őket egy életbe, és ők még nem tudják felfogni az eszmék súlyát. Ez akkor történik meg, ahogy az értelmük kinyílik. A kollektív hibáztatás ezért rossz – mit tehet egy gyerek arról, hogy kik voltak a szülei és mit tanítottak neki?

Ami még megmarad belőle, az a család ereje. A legnagyobb probléma, amivel szembe kell néznie a gyerekeknek, hogy semmi nincs. A kevés pénzük, a rejtegetett ékszerek szinte semmire sem elegendők és be is kell osztani őket. Áznak-fáznak, éhesek és menni kell előre. De egymásba kapaszkodnak, egymásért nem adják fel és csak küszködnek tovább. Ahogy Lore igyekszik életben tartani a kicsiket, ahogy magára vállalja a felelősséget és cselekszik, az példaértékű.

A gyerekek szimpatikusra is vannak megírva. Ártatlanok, szenvednek, és egymásba kapaszkodnak. Veszteségek érik őket, és a fájdalmuk, a gyászuk át lehet élni. Egy rendszert jellemez, ahogy majd az emberek bánnak velük. Megmutatja, milyen egy háború után. Hogy az egyszerű emberekkel mit tesz a veszteség és a vereség. Talán az egyik legjobban a fülemben megmaradt sor, amikor kapnak egy kicsi segítséget, és a vénasszony már tartja is a markát, hogy ezért neki valamit kapnia kell. Nincs már sima kedvesség, segítség, a legvédtelenebbek számára sem.

A szereplők között nem érdemes konfliktusokat keresni. A gyerekek utaznak, és az a kérdés, célba érnek-e. A cselekmény meg az, hogy miket tapasztalnak az úton.

Lineáris a cselekmény vezetése, és egyszerűen van megírva is. Ettől hitelesebb, hiszen a főszereplői gyerekek. Közérthető, és eléggé filmszerű is. Inkább a cselekmény, és a nem a szereplők lélekrajza a fontos. Az minimálisan van benne.

Nem rossz, csak most valahogy kevésnek érzem. Vagy egy plusz fordulat, vagy valami pofonként ható csapás kellett volna még bele.


Népszerű idézetek

Miamona>!

Ez a semmi ideje háború és béke között. Mint a vizet taposni. Vagy visszatartani a lélegzetet, amíg elrepül egy madár.

8. oldal

Miamona>!

Múlnak a hetek, megjön a tavasz, szeles és kék, Lore napjai hosszúak és alaktalanok.

8. oldal

Miamona>!

Lore készül a csendre Ománál, várja Wiebke mosolyait és Liesel tortáját. Várja, hogy egyszer majd nem lesznek többé romok, csak új házak, és ő már nem fog emlékezni arra, hogy mi volt azelőtt.

165. oldal

Miamona>!

Lore nem hall, nem ízlel, nem érez mást, csak a levegőt. Csukva a szeme, nem lát semmit, elárasztják a szúrós könnyek.

(Utolsó mondat)

Wiggin77 P>!

Lore megpróbálja szétszálazni Thomast, a börtönöket és a csontvázembereket; a hazugságokat és a fényképeket; a zsidókat és a sírgödröket; a tetoválásokat és az újságokat, azt, ami nem is volt olyan szörnyű, mint ahogy az emberek mondják.

158. oldal

Near >!

vége a háborúnak. A Führerünk halott.

Miamona>!

A gyerekek engedelmesek, fáradtak. Lore minden reggel eldönti, melyik irányban induljanak, melyik keresztutat válasszák, hol álljanak meg éjszakára, mikor egyenek. Szótlanul állnak és várják Lore döntéseit. Mennek, amikor azt mondja nekik, megállnak, ha szól. Egyedül Peter sír és nevet, ahogy tetszik neki.

50. oldal

Miamona>!

Este van, és a gyerekek egész nap a háborúról kérdeztek. Tényleg vége? Tényleg vesztettünk? Miért? Lore próbál magyarázatot adni, de bizonytalan válaszai csak újabb kérdésekhez vezetnek, és Lore már belefáradt, rájuk kiált, hogy hallgassanak már el.
[…]
Lore belefúrja magát a viaszosvászon merev redőibe, de nem csukódik le a szeme, nem jön az alvás, és görcsbe áll a gyomra. Nem tud válaszolni a kérdésekre, nem tudja már követni a saját hazugságait.

51-52. oldal

Miamona>!

Egymagában áll, a szél belemar a bőrébe, szaggatja a ruháin át. Lore nem néz le a vízre, csak a távoli partot figyeli. Kigombolja a kabátját, hagyja, hogy széttárja a fülébe süvöltő szél. Nagyra nyitja a száját, hogy a téli levegő átjárja a tüdejét és megtöltse csípős hidegével.

165. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Emanuel Bergmann: A trükk
Bíró Zsuzsa: Mallarmé macskái
Marcel Beyer: Kaltenburg
Anne Jacobs: A villa lányai
Sven Hassel: Bajtársak
Kateřina Tučková: Gerta Schnirch meghurcoltatása
Timur Vermes: Nézd, ki van itt
Jenny Erpenbeck: Otthon
Marente de Moor: A holland szűz
Rita Falk: Szilváspite-összeesküvés