Kezdem azzal, hogy csak azért kap tőlem 3 csillagot a könyv, mert tisztában vagyok vele, hogy meg van a célközönsége. És az nem az ő hibája, hogy én ebbe nem tartozom bele.
Rettenetesen nyögvenyelősen haladtam vele körülbelül a könyv harmadáig, de tényleges érdeklődéssel csak körülbelül a felétől olvastam, és igazán izgalmassá csak a vége vált számomra. A fő problémám az volt vele, hogy rettenetesen politikai központú a regény; állandóan csak arról papolnak, hogy ki hogyan vélekedik az egyezségről a sárkányok és az emberek között, milyen állapotok is uralkodnak momentán a két faj között, és persze, hogy ki próbálja felborítani az egyensúlyt. Emellett ott volt Seraphina állandó vívódása önmagával szemben, hogy mit gondolnának róla mások, ha kiderülne, micsoda is ő, meg persze a folyamatos kertgondozása (eleinte ezt is nehezen értettem, de utólag ez a kedvenc részletem a könyvben), és az állandó szervezkedése a zenei műsor körül. És nagyjából ennyi volt a történet. Volt egy kis harc is persze, némi – totál érthetetlen – szerelembe esés, de nagy vonalakban tényleg ennyiről szólt.
A fura, hogy a fülszöveg alapján tényleg érdekesnek tartottam a könyvet, de szinte rögvest rájöttem, hogy oltári nagy baromságnak tartom a sárkányok „megformálását”. Azzal még meg tudtam birkózni, hogy nincs lelkük, nem éreznek, na de hogy különlegesen jó zenészek… Eszményien gyönyörűen tudnak muzsikálni, és csak a lelketlenségük akadályozza meg őket abban, hogy tökéletesek legyenek. Anyám… Nem is ezzel a ténnyel van a gond, hanem hogy kb. tényleg ennyit tudnak. Alakot változtatni, és zenélni.
A karakterekkel érdekes módon meg voltam elégedve, nagy részt az ő kidolgozottságuk miatt döntöttem úgy, hogy nem húzom lejjebb a csillagokat. Volt egy-kettő közülük, aki hát, ha nem is nőtt a szívemhez, de ténylegesen megkedveltem, és aggódtam, hogyan is alakul a sorsa. Persze, ahogy már fent is említettem, a nagy l’amour kibontakozását nem láttam, így azt a részt hagyjuk is ki az egészből. :) De minden más kapcsolat rendben volt.
Ami még zavart, az a különleges elnevezések a könyvben. Részben azért, mert ebook-ban van meg a könyv, és a magyarázatok természetesen a végén voltak. Fog a franc minden egyes kifejezésnél hátra mászni, ám volt, amikor sajnos muszáj volt, mert nem tudtam kikövetkeztetni sehogy sem a jelentését a szónak. És ki is akadtam, amikor megláttam, hogy még a homoszexualitásnak is külön nevet talált ki az írónő, mert a könyvben szereplő egyik népcsoport nyelvén másképp mondják. Felesleges kavarásnak éreztem már ezt. Mert az még rendben van, hogy a sárkányoknak más nevet ad, de hogy hétköznapi kifejezéseknek is…
Szóval vegyesek az érzéseim, de többnyire a rossz irányba húznak. De mint említettem, nem érzem úgy, hogy ez a regény nekem íródott volna, úgyhogy kap egy szép közepest. A folytatást pedig természetesen inkább kihagyom. Mert igen, egy újabb sorozattal van dolgunk.