Volt ​egyszer egy király 9 csillagozás

Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Rabindranath Tagore művei · A modern könyvtár Athenaeum

>!
88 oldal · ISBN: 9786155472671 · Fordította: Wildner Ödön
>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
96 oldal · ISBN: 9789633297636 · Fordította: Wildner Ödön
>!
Athenaeum, Budapest, 1920
88 oldal

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Kalkutta


Várólistára tette 10

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Arianrhod P>!
Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király

Biztosan olvastam vagy hallottam már életem során verseket, de nyilván akkor nem fogott meg, és nem olvastam soha Tagore kötetbe foglalt írásait. Ez volt az első alkalom, és nem bántam meg. Gyönyörű a stílusa, bár ezek a rövid prózai írások, novellák inkább mesék. A mese minden szükséges elemével. Nem mondhatnám, hogy csalódtam, és sokszor sírdogáltam is egyes részleteken. De mégsem érte el azt a hatást, amiért azt mondanám, most rögtön rávetem magam a költészetére.

A hiba egyértelműen bennem van. Talán azért, mert soha nem voltam képes igazán megérteni azt a kasztrendszert, azt a világot, ahol ezek a mesék megtörténhetnek, és gondolom, időről időre meg is szoktak történni. Nem tudom megérteni, hogy hogyan képesek az indiaiak még ma is elfogadni ezt az embertelen, idejét múlt társadalmi berendezkedést. És pedig megtettem mindent, hogy megértsem, olvastam, tanultam, és még el is zarándokoltam Indiába. Ám máig nem sikerült elfogadnom, és ez a súlyos előítélet minden „modern” írás ízét megkeseríti. A múlt persze más, azt megértem, miért alakult ki, de hogy tartja magát???

Tagore meséi elbűvölők, mély emberséggel, mély emberi mondnivalóval. De minden tragédia forrása a mesékben az a rendszer, ahol az emberi lények között a kaszt miatt olyan távolságok vannak, hogy a vég mindig valamilyen tragédia. Szomorú mesék ezek, még ha át-átszövi is őket a létet elviselhetővé lenni hivatott következő élet(ek) be vetett megingathatatlan hit.

Furcsa volt, hogy sokkal inkább láttam olyannak azt az Indiát, amely az általam alkotott képhez hasonlít, amit a következő olvasmányom nem indiai írója, Octavio Paz leírt, mint a született indiai Tagore Indiáját. De nyilván a hazánkkal szemben elfogultak vagyunk.

janetonic>!
Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király

Nehéz írnom róla, mert keresem az okot, de nem találom: miért is nem tudott igazán közel kerülni hozzám ez a néhány történet? Rövid idő alatt nagy ívet jár be mindegyik, ahogyan a meséknél szokás, és talán ott a hiba a befogadásban, hogy a nyugati irodalmon edzett gondolkodásom nehezen érti azt a szövevényes társadalmat, és a hitben rejlő alázatot az égiek iránt, ami Tagore hazájában oly természetes. Így nehéz volt gyökeret eresztenem, s nem nőtt hozzám igazán ez a kötet. Kedvemet azért nem szegte, és verseiből olvasgatva nem kizárt, hogy leszünk mi még barátok is idővel.

chhaya>!
Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király

Változó színvonalúak ezek az írások, de a végére kerültek az erősebbek, így alapvetően pozitív érzésekkel fejeztem be a könyvet. Egy egészen más világba viszek, Indiába, a 19-20. század fordulója körüli időszakba, amire még rátesz egy lapáttal a régies fordítás is. Több témát is feldolgoz, főleg emberi kapcsolatok terén, mint például a szülő-gyermek viszonya, az istenek – isteni iránti tisztelet, a házastársi kötődés és problémák, és persze a halál… Mindezeket érdekes szemszögből, ami sokszor szokatlan a mi 21. századi nyugati gondolkodásunknak. Nincs is mindenhol megnyugtató befejezés, mintha csak egy életképet néznénk, ahol a konfliktus a levegőben lógva maradt. Rá kell hangolódni, de örülök, hogy végül elolvastam.

Belle_Maundrell >!
Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király

Korábban két verseskötetet és a Hajótörötteket olvastam Tagorétól, és eddigi tapasztalataim alapján azt kell mondanom, hogy a lírai művei közelebb állnak hozzám a prózainál.
Viszont az tény, hogy akármilyen műfajról is legyen szó, a stílusa csillagos ötös. Imádom, hogy mindig olyan költőien fogalmaz, és örömmel veszek el a szóvirágaiban. Le a kalappal a fordító előtt is, hogy ilyen szépen át tudta adni.
Az ebben a kötetben szereplő novellákat talán inkább nevezném mesének, az mindenesetre biztos, hogy nagyon mesés hangulat lengi be őket, és az elsőkben a fordulatok is sokszor arra emlékeztetnek. Különösebben egyik sem fogott meg, de azért a Volt egyszer egy király és Az élő halott határozottan tetszett, az utóbbi egész sötét. A Haza nem volt rossz, sejtettem, hogy ez lesz a vége. Az Őfelsége a gyermek és Az imádó nem kötött le túlságosan, a Kumo szeme viszont kifejezetten idegesített. Az idő nagy részében azon töprengtem, hogy a kísérletező kedvű „orvost”, az alázatos feleséget vagy a nagynénit pofoznám fel szívesebben. Pedig igazán nincsenek agresszív hajlamaim, de jaj, ez kiborított.
Egyszer elment, de nem ez Tagore legjobb műve, az biztos. Érdekes bepillantást nyújt az indiai világba és lelkületbe, ahogy a történetmesélésükbe is; amit ha átérezni nem is sikerül mindig, megismerni és megérteni azért megpróbálhatjuk.

chamichaze>!
Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király

Nehezen hangolódtak rá, de aztán hamar le csúszott. A Kumo szeme és Az élő halott tetszett, de az Őfelsége a gyermek és Az imádó is.
Japán novellák jutottak eszembe ezekről. Nincs akció, a csattanó sem mellbevágó, inkább nyugodt szemlélődés. Tagore-től eddig egy rövid verses kötetet olvastam, az sajnos elment mellettem nem tudtam rákapcsolódni, de ezek a novellák beszippantottak.

Podt_Noémi>!
Rabindranath Tagore: Volt egyszer egy király

Tanulságtalan mesék gyűjteménye, nekem nagyon tetszett mindegyik történet. A korabeli India korrajza is, érdekes látni a férfi-nő vagy gyerek-szülő kapcsolatokat, bár talán ezen a téren azóta (több, mint 100 év elteltével) sincs akkora változás Indiában, mint az európai országokban.


Népszerű idézetek

Dénes_Gabriella>!

Azt mondja az angol közmondás: „Ne kérdezz tőlem semmit s nem felelek néked hazugsággal.”

Volt egyszer egy király

Arianrhod P>!

Nők sohasem tévednek, s ha igen, értelmes ember nem emlegeti előttük. Jobban teszi, ha a tévedést ő vállalja.

Kapcsolódó szócikkek: nők
Arianrhod P>!

Lelkünk ifjúságában minden dolog mézét megéreztük, s a mese édességét csalhatatlanul ízleltette velünk tulajdon tudásunk. Sohasem törődtünk olyan hiábavaló dologgal, amilyen a tudomány. Csak az igazságra volt gondunk.

Arianrhod P>!

Ezért nagyanyókának a meséjét vissza kellett szólítania a nagy Vég örökké lelakatolt kamarájából; de ezt olyan egyszerűen teszi: mindössze ráfekteti a holttestet egy banánatörzsre s azon lecsúsztatja a folyón s egy pár varázsigét mondat egy táltossal. S a záporos éjszakán, s a lámpa bágyadt pislogásánál a gyermek lelkében a halál elveszti minden borzalmát s nem tűnik föl egyébnek, mint mélységes álomnak egyetlen éjszakában.

Dénes_Gabriella>!

Az emberi siralomvölgyben nincs nagyobb csapás, mint egy tizennégy éves fiú. Se nem szép, se nem hasznavehető. Lehetetlen becézni, mint egy kisebb fiút. Folyton lábatlankodik. Ha gyerekesen beszél, baby-nek csúfolják, ha mint felnőtt, kotnyelesnek; de így is, úgy is minden szavát zokon veszik. Külsejéről is lerí a kevéssé vonzó kamaszkor. Illetlen sietséggel növi ki a ruháját. Hangja érdes és kétfelé vásik. Arca hirtelen szögletessé válik s elcsúnyul. A zsenge gyermekkor gyöngéit könnyű mentegetni, de bajos a tizennégy éves kikerülhetetlen hibáit elviselni. A serdülő fiú kínosan öntudatos lesz. Ha idősebbekkel beszél, vagy ildomtalanul koraérettnek tűnik föl, vagy túlontúl félénknek, mintha puszta létét is szégyellené.

Pedig épp ez a kor az, amidőn a fiú lelke mélyén a legjobban szomjuhozza a szeretetet és elismerést s odaadó rabszolgájává lesz mindenkinek, aki tiszteletet tanusít iránta. De nyiltan szeretni senki sem meri, mivelhogy ez helytelen s a fiúra nézve káros lágyságnak tartanák. Így korholás-szidalom közepette erősen hasonlatossá válik a kóbor kutyához, aki elvesztette az urát.

Haza!

Kapcsolódó szócikkek: kamaszkor
Belle_Maundrell >!

– Ha egy embernek sóvár vágy van a szívében, mindig a vereség küszöbén van már. Maga a vágya adja a mérget ellensége kezébe.

Az imádó

Arianrhod P>!

…megint hátra fordultam, hogy figyeljem, a tehén mily gusztussal csámcsogva rágdossa a nedves füvet: életélvezete misztériummal teljesnek tűnt fel előttem.

Arianrhod P>!

Azt hiszem, sóvár vággyal ólálkodtam, hogy titkon emberi szíveket lopjak.

Az imádó erre így szólt:
– Most már magad is láthatod, mily keveset ér a szívük. Méreggel van az mind telve, s ez meggyógyít majd sóvár vágyadtól.

Belle_Maundrell >!

Akik kísértetektől félnek, a hátuk mögött lévőktől félnek; ott a félszük, ahová nem láthatnak.

Az élő halott

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Igy hát mindenek tiszta és szép
hamissága meztelen és ártatlan marad s átlátszó, aminő maga az igazság; kristálytiszta, mint a frissen bugyogó forrás. Ámde mi, modernek azt kívánjuk, hogy a súlyos és tudós hazugságunk elleplezze és elfátyolozza igazi jellegét. S
ha az olvasó bárhol a legpirinyóbb rést fedezi föl, ahol a csalásba bepillanthat, kényeskedő fintorral fordul el; s a szerző hírnevének befellegzett.

Lelkünk ifjúságában minden dolog mézét megéreztük, s a mese édességét csalhatatlanul ízleltette velünk tulajdon tudásunk. Sohasem törődtünk olyan hiábavaló dologgal, amilyen a tudomány. Csak az igazságra volt gondunk. S
romlatlan kis szívünk nagyon jól tudta, hol van az igazság kristálypalotája s hogy lehet hozzáférkőzni. Manapság persze azt várják tőlünk, hogy oldalakat firkáljunk tele adatokkal, holott az igazság egyszerűen ennyi:

„Volt egyszer egy király…”

Volt egyszer egy király


Hasonló könyvek címkék alapján

Oscar Wilde: A canterville-i kísértet
Lázár Ervin: Csillagmajor
Zelk Zoltán: Alszik a szél
Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve
Oscar Wilde: Az önző óriás / The Selfish Giant
Oscar Wilde: A boldog herceg és más mesék
Oscar Wilde: Gránátalmaház / A House of Pomegranates
Lázár Ervin: A retemetesz
Karen Blixen: A sors anekdotái
Hermann Hesse: A varázsló gyermekkora