Rab Zsuzsa (szerk.)

Hózápor 1 csillagozás

Fiatal szovjet költők
Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor

Néhány évvel ezelőtt nagy érdeklődéssel fogadta az olvasóközönség ugyanennek a sorozatnak Mai orosz líra című kötetét, amelyben négy kitűnő fiatal orosz lírikus verseinek javát közöltük. Most a legfiatalabb szovjet költőnemzedék bemutatásával próbálkozunk, s anyagunkat ezúttal nemcsak az orosz nyelvterület terméséből válogattuk: az evenk, a csuvas, az azerbajdzsán, az ukrán, az észt költészet legifjabb hajtásait is megtalálni kötetünkben, habár természetesen nemcsak hogy teljességre nem törekedhettünk, hanem még körképét se adhattuk a gazdag nemzetiségi költészetnek. Gyűjteményünk a nagyország más-más egű, más-más tájú, más-más irodalmi hagyományú és nyelvű költészetének egy-egy jellegzetes képét villantja fel.

A művek szerzői: Ivan Dracs, Gleb Gorbovszkij, Fazil Iszkander, Ellen Niit, Juvan Sesztalov, Pjotr Vegin, Gennagyij Ajgi, Bella Ahmadulina, Vlagyimir Cibin, Rimma Kazakova, Vitalij Korotics

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1967
104 oldal · puhatáblás · Fordította: Rab Zsuzsa

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Alekszandr Szergejevics Puskin · Ernest Hemingway · Mihail Jurjevics Lermontov


Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

Annamarie >!
Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor

Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor Fiatal szovjet költők

Beszereztem néhány válogatást az orosz lírából is, mivel korábban leginkább mozgalmi versekkel találkoztam. Én még abba a korosztályba tartozom, ahol az iskolai ünnepségek elengedhetetlen kelléke volt -bármilyen ünnepről is beszélünk-, egy jó kis szovjet vers. Aztán valahogy sosem törtem magam, hogy másféle költeményeket is keressek. Talán most már rendelkezem egy kicsit nyugodt rálátási képességgel, és higgadtabb vagyok. Pedig valahogy mindig vonzott az oroszos lélek, volt bennük egy kis romantikus szenvelgés. (Természetesen csakis jó értelemben használom ezt a kifejezést.) De más is kapcsolódott nevükhöz, amit viszont nem tudtam egykönnyen feldolgozni.

A fenti kötet viszont semmiképp sem a fejemben élő negatív képeket erősítette, hanem lehetőséget adott arra, hogy olvasás közben ismét az oroszos egyszerűségben olvadozzam. Témájában sokszínűek a versek; az idő múlásának örök kérdése, ami szinte mindig terítékre kerül, legyen az egy évkörön belüli, vagy évtizedekben mérhető. Így aztán van néhány őszi, téli, tavaszi vers. Aztán akadnak a természet egyéb jelenségeit megragadó írások. Mivel nem csak orosz, hanem észt, ukrán, abházi, grúz, evenk, csuvas, azerbajdzsán verseket is olvashatunk, sokszor találkozunk a népi gyökerekkel, hiedelmekkel, hagyományokkal, és ezzel kapcsolatban feljön a város-falu közti, ha nem is feszültség, de különbség. Érdekes volt több szerzőtől is olvasni az orosz társbérlet jelenségéről, amit ugye ismerünk, de nem gondoltam volna, hogy ez a lírájukban is hangot kap. Mondanom sem kell, hogy szerelemes versekkel is kiegészült a válogatás, s ezek igazán tetszettek nekem. Volt néhány írás a háborúból maradt élményekből is, de nagy identitás verseket, holmi istenkeresés nyomát viszont nem találtam.
A Hózápor 1967-es kiadású válogatás, szóval a versek keletkezését is valahogy így kellene belőnünk. Azt mindenképp lehet érezni, hogy békeidőben íródtak, már a háború után, de legjobban mégis a tudatos szerkesztést lehet kivenni. Minden válogatás szerkesztés természetesen, de itt szinte patikamérlegen adagolt összetevők vannak. Egy kis hazafias vers, egy kis szerelem, egy kis élethelyzet taglalás, egy csepp halál.
De ez nem von le semmit a kötet értékéből, hiszen akárki is válogatta össze nekünk, szép csokrot kötött. Kitűnő levezető volt nekem a Bondarev-Csend kötet után.


Népszerű idézetek

Annamarie >!

Maja Boriszova: Ajtót se csapva

Nem akkor megy el, amikor hiszed,
nem akkor hagy el, aki a tied.

Egy reggel,
éppen úgy, mint annyi éve,
felkel, nyújtózik, és papucsba lépve
mosdani megy, és fogat mos a csapnál,
aztán a törött kapcsolóval babrál,
újságot böngész a reggeli mellett,
latolgatja a vasárnapi meccset,
aztán egyszer csak
megdöbbenve felnéz:
egy idegen nő kérdi tőle: Nem kérsz?
És aztán…
minden megy tovább, mint régen,
nem támad tűzvész az asztalközépen,
és a fürdőszobában változatlan
vékonyul tovább a „Családi” szappan…
És aztán…lassan gördül
év az évre,
a házban kövült nyugalom és béke,
hanem az asszony fázik,
egyre fázik –
nem érti. Pedig minden rendben látszik:
takarékos, józan, derék a férje…
Az ég hideg,
s mintha esőt ígérne…

Ő ment el, rég, a napjai közül,
ajtót se csapva,
észrevétlenül.

Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor Fiatal szovjet költők

2 hozzászólás
>!

Bella Ahmadulina: Párbaj

Újra viharok döntenek rád
tüzet, mint égő martinok.
A párbajban ki győzhetett hát:
Lermontov-e, vagy Martinov?
D’Anthés? Puskin? Ki lőtt először?
Ki pattant fel? Melyik zuhant?
Fekete szán fehér mezőről
melyikük testével suhant?
Milyen kérdés! Mindenki tudja:
nem az, de ő maradt alul,
fürtös feje a hóra bukva
sötétlett mozdulatlanul…
Így van: minden halálos percben
az ostoba marad felül,
a különb meg, mint engedetlen
kölyök – kikap kegyetlenül.
Mit mondjak az apró gonoszság
szegény ingyen-prédáinak,
a gúny és a kitaszítottság
veszendő poétáinak?
Azt mondom: így van réges-régen,
– ez legyen számukra vigasz –,
láttuk, nem vettük észre mégsem,
hogy minden fordítva igaz:
a völgyben Martinov maradt ott,
a halál őt ütötte le,
és dögmadár-sereg kavargott
testén, és hordta százfele,
Lermontov meg fölült lovára,
és indult újrakezdeni.
Egy asszony kiáltott utána:
– Szeress! – rimánkodott neki.
D’Anthés feküdt a hóba dőlve,
gyilkos golyó sebezte meg.
És zordan vonultak előtte,
rá se néztek az emberek.
Meghalt-e? Él? Ki vette észre?
Puskin meg – fogta poharát,
koccintott, villant szikra-élce,
mellette sok vidám barát,
írt, semmi sem zavarta álmát,
lett a múzsák kegyelt fia.
Kecsesen vonogatta vállát
és mosolygott Natália…

Ilyen törvény foganjon, őket
örökre váltsa, mentse meg.
A senkik pedig, akik győztek –
meg- és elítéltessenek.

5-7. oldal (Európa, 1967)

Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor Fiatal szovjet költők

1 hozzászólás
Annamarie >!

Sorsom – ki tudja – pillanat,
vagy örökétig kóborlok a földön.
Ha így, ha úgy: meg kell köszönnöm,
hogy járhattam az ég alatt.

Nem vádolom az életet.
A könnyűsége legyen áldott,
a te futó szomorúságod
s az én csöndem, ha elvégeztetett.

Bella Ahmadulina -Sorsom

Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor Fiatal szovjet költők

Annamarie >!

Amint az ajtón benyitok,
kezemnek
otthont adsz a tiedben.
Befogadod, mint csavargót a házba,
ott vacok várja, tűzhely, vacsora,
nincs lárma, nincs tülekvés.
A lélek felbátorodva
kioldja átázott cipőjét,
vizes harisnyáját kötélre dobja,
aranyfényű teát tesznek elébe,
illatos málnaízzel,
vágnak mellé, amennyi jólesik,
a friss kenyérből.
Aztán, ha a lélek felbátorodva,
egy kicsit kutat még a polcon,
talál ott rengeteg örülnivalót:
kis üveg mézet,
vagy egy pozsgás-piros almát…
Csak annyi kell, hogy kezemnek
egy pillanatra
otthont adj a tiedben.

Ellen Niit -Otthont adsz

Ellen Niit -észt

Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor Fiatal szovjet költők

>!

Ivan Dracs: Oroszlán-etűd

Hemingway emlékének

A rádióból éjszaka
előbújt egy fekete fenevad;
súlyos fekete könnyein
kristálykoporsó rajza reszketett.

Oroszlán volt, gőgös, komor,
aranysörényes, ében-fekete.
Testvére hívta őt: a sós
atlanti víz napszikrás kardhala.

Gyászolni jöttek, amaz ősz
cserzett Oroszlánt a ravatalon;
megnémult két nehéz keze,
gyerekszívében zsongás hallgatott.

34. oldal (Európa, 1967)

Rab Zsuzsa (szerk.): Hózápor Fiatal szovjet költők

Kapcsolódó szócikkek: Ernest Hemingway

Hasonló könyvek címkék alapján

Rab Zsuzsa (szerk.): Ablak a tavaszi térre
Lothringer Miklós (szerk.): Örök megújulás
Elbert János (szerk.): Várj reám
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!
Kormos István (szerk.): Szerelmes ezüst kalendárium
Székely Magda (szerk.): A gránát szíve
Gábor Andor (szerk.): Mirèio / Roland-ének és kisebb műfordítások I-II.
Katona Erzsébet (szerk.): Megyek élő testvéremhez / Menen elävän veljeni luo / Иду к живому брату
Zöldhelyi Zsuzsa – Szőke Katalin (szerk.): Orosz költők antológiája
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők