Elágazó utak (Időcsodák 1.) 96% 36 csillagozás

Első értékelőként még akkor sem spoilereznék, ha akarnék. Így azonban még fokozottan is figyelek rá, hogy konkrétumokat ne írjak. Ha utalok valamire, azt csak homályosan teszem.

Amikor hónapokkal ezelőtt a Csodaidők honlapján megláttam, hogy készül az Időcsodák, először nem is igen értettem, hogy mi ez. Most akkor ugyanaz a sztori, csak máshogy? Ez vajon hogy működhet…? Fura volt az ötlet, de persze érdekelt, úgyhogy megjelenésekor be is szereztem.

Igaz, amit többször hangoztattak, hogy a könyv első néhány fejezete (ha nem is szóról szóra) megegyezik a Csodaidők első kötetével. Ezért ezzel kicsit lassabban is haladtam. Aztán elérkezett az a pont, ahol hihetetlen éles kanyart vett az egész történet, és már nem is emlékeztetett az általam ismert első kötetre. És onnantól kezdve csak azért tettem le, mert enni, inni, aludni, iskolába járni és dolgozni márpedig muszáj volt.
Soha nem gondoltam volna, hogy az kerül ki a Kavenből, aki. Fura volt olvasni, hogy kivel mi történik az így megváltozott élethelyzetekben. Vannak, akik teljes személyiségváltozáson mennek keresztül, valamint olyan szereplők is reflektorfénybe kerültek, akiket az első történetben alig, vagy jórészt tévesen ismertünk meg.
Emellett ISZONYATOSAN élveztem, hogy a megváltozott idővonal hatására olyan dolgokra is fény derült, amire a „hivatalos” történetben 3-4 kötetet kellett várni. Boldog (és kárörvendő) elégtétellel töltött el, hogy gyorsan lekapcsoltak olyan szemétládákat, akik eredetileg évtizedekig űzték sötét kis üzelmeiket. Az ilyen sz@rkavarók kigyomlálásából persze az következik, hogy a többi kötet cselekménye még ennél is jobban el fog térni az eredetitől, ami csak még feszültebbé teszi a várakozásomat.

Az egész könyv légköre valahogy sokkal kevésbé nyomasztott, mint a Csodaidők első kötete. Nehezen vallottam be magamnak a történet olvasása közben, hogy ez nekem úgy lehet, jobban is tetszik… Eddig úgy tűnik, hogy néhányan sokkal jobb életet élhetnek, mint amúgy. És épp ezért rémít meg annyira hátsó borító utolsó mondata.
Már előre félek, @Eta hogy fogja tönkretenni a lelkivilágomat…

Az irodalomban nincs ”mi lett volna, ha”. Felesleges feltenni azt a kérdést, hogy mi történt volna másképp, ha ez és ez a szereplő nem ezt és ezt a döntést hozza. Az irodalomban minden a szerző szándékai szerint történik, így hozva létre egy kerek, összefüggő alkotást.
Az irodalomban csak akkor van értelme feltenni a ”mi lett volna ha” kérdését, ha maga a szerző teszi fel.

A már mindent megcsináltak elv szerint már ezt is megcsinálta valaki valahol, de én még nem találkoztam hasonló kísérlettel, úgyhogy eléggé nagy kíváncsisággal olvastam az Időcsodák első kötetét (szerencsés módon éppen a Csodaidők első kötetének újraolvasása után).

Elég jól lekövethetőek az apró, szinte hajszálnyi eltérések okozta, annál nagyobb változások a cselekményben. Minden változás logikusan következik egymás után, egyre inkább szétnyitva a képzeletbeli ollót, amivel a két kötet cselekményszálainak szétválását lehetne modellezni. A legnagyobb változás talán a szereplők viszonyaiban történik, és ezek a megváltozott viszonyok hozzák aztán magukkal a konkrét történéseket is. Az előző kötet legnagyobb erősségének is a szereplők közötti viszonyok alakulásának leírását tartom, ez itt is megmaradt, jól látjuk, mennyire hatnak a szereplők életére ezek a viszonyok.

A stílus, a világ, a szereplők megmaradtak, így nagy meglepetés nem éri azt, aki a Csodaidők ismeretében olvassa a könyvet – már persze olyan értelemben, hogy ha azt szerette, valószínűleg ezt is fogja. Persze meglepetések vannak bőséggel, de bevallom, nekem azért mindig a Csodaidők marad A Történet, és néha furcsa volt ezt a könyvet olvasni, mert egy-két dolgot csak nem tudtam megszokni.
(SPOILER Valójában az egyetlen, amit sehogyan sem voltam képes megszokni, az az volt, hogy Judy hivatalosan nem Raas családtag. Egyre csak azt vártam, hogy mikor kerül már be a Raasok közé. :) Na de, persze ez nem nagy ár azért pl., hogy Ronen nem hal meeeeg. :) SPOILER vége)

A könyvön nem lehet fogást találni, olyan értelemben, hogy megtartja az ígéretet: ez a könyv tényleg nem az a könyv, ez a történet, nem az a történet. Ahogy írtam, én még nem találkoztam hasonlóval, így valóban egy élmény volt ezt olvasni. Kicsit furcsa, kicsit más, de nagyon izgalmas és élvezetes.
Az öt csillag jár egyben az ötletért, de a megvalósításért is.

SPOILER a végére:
Hihetetlen, de szinte terápiás hatással volt rám Yaan és Giin békülő beszélgetésének olvasása, amikor minden ellentét elsimult, és az ellenszenv eltűnt a másik fél álláspontjának megismerése után. Ezek alapján azt hiszem, ha valaki összehozna egy könyvet, ami rövid fejezetekben, novellákban oldaná fel a világirodalom nagy vitáit, ellentéteit, annak igen nagy sikere lenne a feszültségoldó könyvek piacán. :))

A Csodaidők 4. részénél azt írtam tavaly december elején: Én elfelejtettem visszajönni.

Így igaz, elvarázsolt Raana Raas története, sokat adott, és elvitt oda. És elfelejtettem visszajönni.

A mindennapok apró-cseprő dolgai kicsit visszarántottak a realitások szürke talajára, időközben egy másik világba Bubastis és Prentiest is belehabarodtam.
S amikor pedig kezembe vettem az Időcsodákat nemrég, újra ott voltam. Bámulatos, pár sor után ott sétáltam, és imádtam ott lenni.
Érdekes és lenyűgöző volt olvasni, hogy egyetlen ember döntése milyen befolyással lehet a többiek életére, és a végén teljesen máshol vagyunk. Sokszor csak eljátszunk a gondolattal, „Mi lett volna, ha?” akkor ott másképp döntök, mást választok. Nekünk nem adatott meg ez a választás. Lehetőségeket kaphatunk, ha szerencsések vagyunk, második esélyt. De a döntéseket nem lehet megmásítani.
Raana azonban eljátszott a gondolattal, mi lett volna, ha Yaan nem szakad ki. És hihetetlen módon kavarogtak a szálak, a végén már a főkarakterek sem ugyanazok voltak, mint a Csodaidőkben, döbbenetes változáson mentek keresztül – nem feltétlenül számomra szimpatikusabb értelemben.
Ugyanakkor ismét egy letehetetlen könyvvel van dolgunk – és a legnagyobb szívfájdalmam, hogy ezúttal nem tudok odalépni a könyvespolchoz, leemelni a következő kötetet.
Mi lesz így velem?
Valószínűleg időzöm még odaát egy picit úgyis, talán így kibírom :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hú, először is: ez az első értékelésem, úgyhogy remélem elégedettek lesztek velem.
Mért is döntöttem amellett, hogy írok? hát azért mert magával ragadott a könyv.
Már a csodaidőket is szerettem, és sikerült többször is olvasnom és azt hiszem az időcsodákkal is hasonló lesz a helyzet. pedig nem az a – nagyon ráérek újraolvasni a könyveket – típus vagyok, de hát ami jó, az jó!!!

Mikor megtudtam, hogy Eta mire vállalkozik először csalódtam, mert jobban örültem volna, ha az eredetileg beígért Andreas féle regényt írja, de most hogy elolvastam örülök ennek is, sőt várom a következő részt.

Bár konkrét cselekményt nem írok, de célzások lesznek, úgyhogy ha nem szeretnél apróságokat megtudni, akkor jobb ha nem olvasod tovább… bár a nagy dolgokat úgyse leplezem le… inkább olvassátok el…

Az első gondolatom miután leraktam a könyvet (érts: befejeztem az olvasást), az volt hogy szeretem és utálom is egyben… hogy mért utálom? hát azért mert most várhatok arra, hogy megjelenjen a következő rész és én nem szeretek várni :)

Az eleje a könyvnek tényleg ugyanaz, mint a csodaidőknek, de ha valaki úgy gondolja, hogy ismeri a szereplőket és a történéseket, ezért minek is olvasná újra… Akkor annak nyugodtan elmondhatom, hogy olvasd csak!!! Ugyanis csak az első 5 fejezet ugyanaz, aztán egy döntéssel megváltozik minden:
„ Elmehet – vagy maradhat. Mintha erre a választásra szűkült volna le hirtelen minden az életében, mintha soha ennél fontosabb döntést nem kellett volna meghoznia”
és innen a cselekmény megváltozik és azt kell hogy mondjam, hogy talán jobb is lesz mint az eredeti könyvekben.

Azzal nem árulok el szerintem nagy titkot, hogy a 3 főszereplő nem változik. Judy, Yaan, és Giin nézőpontjából ismerjük meg a kaveni – külsős világot. A szereplők jelleme viszont eltér a csodaidőkbenitől, ugyanis, ahogy az éltük alakul, úgy alakul a személyiségük is. Szerintem sokkal szerethetőbbek a szereplők ebben a könyvben ( bár a másikban is szerettem őket) Megdöbbentő volt számomra, hogy a CSI-ben megjelent mellékszereplők teljesen másképp csatlakoznak be az időcsodák eseményeibe. Azok akik csak említve voltak a CSI-ben azok közül, most többen is nagyobb szerepet kaptak és eddig voltak olyanok is, akik kevesebbet – de hát lehet, hogy a következő részekben ez még változni fog.
A fő cselekmények persze itt is megmaradtak, csak más szemszögből látjuk őket (robbantások, halálok) és ezek viszik tovább a cselekményt, csak persze más érzelmeket kiváltva…
A kaven világa továbbra is elképesztő. Egyszerre vágyik rá az ember és egyszerre borzong is tőle. Talán ez a kettősség most még jobban megjelenik ezen a párhuzamos síkon, mint az eredeti világban.

Nem akarom tovább ragozni a lényeg az, hogy olvassátok mert jó!!!

Még egy utolsó vélemény, amivel szerintem nem vagyok egyedül: ha Eta nem Magyarországon élne, hanem mondjuk Amerikában, tuti, hogy ez a sorozat világhírű lenne… én simán el tudnék képzelni belőle egy filmet is…

Na a magasztalásnak vége, egy kis kritikát is beszúrok azért: egy problémám volt csak a könyvvel, hogy néha túl sokat ugrott időben – én még kíváncsi lettem volna a köztes időkre is…

Remélem aki eddig kételkedett abba, hogy érdemes elolvasnia a könyvet, azt sikerült meggyőznöm, hogy igen!!! Jó szórakozást mindenkinek hozzá és reméljük hamarosan jön a következő rész :)

Már magába az ötletbe beleszerettem: játsszuk el, hogy nekifutunk újra az elejétől, hogy mindenki újra ott áll a kezdeteknél, egyáltalán mindenki újra él, és egy megváltozott döntés nyomán lassan az egész jól ismert világ új lehetőségekkel, irányokkal és döntésekkel telik meg.
Szerettem magát az érzést, hogy újra itt van mindenki (tényleg, sokszor hihetetlenül jó volt egyszerűen az is, hogy élnek), szerettem találgatni az új irányokat, figyelni, ahogy a változás hullámai megérkeznek a szereplők életébe, és egyre távolabbra érnek, az ismert világ pedig lassan teljesen megváltozik.
(És emellett az egészet egyben újraolvasva szerettem a még fejezetenként olvasott verzióhoz, meg az első fejezetekben a Csodaidőkhöz képest apró különbségekre is vadászni – egyfajta hab a tortán játékként.)
A Csodaidők első részével ellentétben itt Yaan lett végül a kedvencem a három főszereplő közül, és tulajdonképpen meglepődve vettem tudomásul, hogy Giinre, akit a legjobban szerettem olvasni az eredeti történet első részében, kevésbé vagyok kíváncsi, és többször inkább mások miatt vártam annyira a fejezeteit. Mert hátha felbukkannak.
A legjobban annak örültem, hogy a két fő kedvencem ebben a világban már az első részben előkerült (először – akkor még csak említés szintjén – ráadásul ugyanabban a fejezetben), nem kellett rájuk a második illetve harmadik részig várni; ugyanakkor viszont mások, akiket a Csodaidők első részében szerettem, innen teljesen kimaradtak. És persze jöttek teljesen újak is, akiket megszerettem. Hasonlóan voltam a szereplők közötti megváltozott kapcsolatokkal is: volt, ami nagyon hiányzott, de volt, ami kifejezetten tetszett és érdekes volt, és izgalmasan új irányba vitte a történetet.
Az is nagyon jó ebben az egészben, hogy most újra szoríthatok mindenkiért, és reménykedhetek, hogy talán életben maradnak azok, akiket annyira szeretek – még akkor is, ha közben tudom, hogy az ilyen remények ebben a világban igencsak keveset tudnak érni. Gondolom, hogy nem lesz olyan vidám, mint szeretném, végül is már most sem az. És ez még csak az első kötet volt.
De azért kíváncsian várok. És reménykedek.

Hűűűűű. Ez a könyv egy igazi alternatív megoldás.
Nekem a Csodaidők olyannyira a kedvenc könyvemmé vált, amit egyáltalán nem gondoltam volna. Az a négy kötet, minden olvasása után katarzist hagy, órákat, napokat gondolkodom a cselekményen, a karaktereken, dühös vagyok, hogy miért nem lehet még és még olvasni, majd megnyugszom és örülök, hogy úgy kerek és egész a dolog, ahogy van.
Éppen ezért kíváncsi voltam, hogy vajon az Időcsodák mit fog adni. Vajon mérges leszek? Vagy elolvasom és jó-jó, de azért nem így történnek a dolgok? Vagy hát ennek alapból így kellett volna lennie? … Hát elolvastam. És csak úgy tudok rágondolni, mint egy alternatív megoldásra, ami tulajdonképpen majdnem annyira tetszik, mint az eredeti forgatókönyv. Mert hogy nekem a Csodaidők lesz mindig is az eredeti, a „valós” történet. Annak a cselekménye a család „igazi” története.
Időcsodák. Yaan. Judy. Giin. Baromi érdekes, hogy mi van ha az ember egy adott szituációban mégsem úgy dönt, ahogy és vajon akkor mi történik. Mennyiben lesz más a világ, az élet, a család, a kapcsolatok… Nagyon tetszett.
Az egyetlen furcsa dolog az volt, hogy bizonyos dolgok mennyivel hamarabb kerülnek felszínre ebben a verzióban, mint az „eredetiben”. SPOILER Judy valódi származása, Rundi személye, Freymenék… SPOILER

Remélem mielőbb olvashatom a folytatást!

A jó könyv ismérve nálam, hogy nem tudok utána olvasni semmit legalább egy napig. Ebben az esetben is ez történt. (pedig időm lett volna rá) Úgy éreztem egy történet sem tudna lekötni ezek után. (és tényleg).
Zseniális ez a mi történt volna ha… megoldás.
Mivel a CSI-ben Eta sok szereplőjét nem kímélte vagy máshogy alakította sorsát amit mi olvasók elvártunk, úgy érzem ez egy kis elégtétel is a kis lelkünknek. Persze ebben benne van az is hogy most sem úgy alakul a történet ahogy várnánk, és remélem is hogy így lesz. :)
Régen olvastam már a Csodaidőket, néhány emberre nem is emlékeztem pontosan, hogy milyen szerepet töltött be ott. Szerencsére @ieszti jobban emlékezik és vele ki tudtam beszélni. :)
Spoiler!!!!
Judy sokkal szimpatikusabb számomra, Giin mindig is a kedvencem volt, Yaan-t néha itt is megráztam volna. Ronen „megmenekülését” azt hiszem sokan köszönjük Eta.
Spoiler vége!!!
Először nem is értettem mi akar ez lenni, így én nem is követtem a honlapon a fejezeteket, csak amikor hallottam hogy megjelenik könyvben kezdett el érdekelni és nagyon örülök hogy végül megvettem. Remélem a többi rész is ott lesz a polcomon. A gond csak az hogy vajon ki tudom várni a könyvet vagy a monitor előtt töltöm az elkövetkező hónapokat?

Furcsa könyv ez. Pici változásokkal indult, nagyok lettek belőle, aztán egyszer csak mintha a szereplők sem lettek volna ugyanazok. Ezt elsősorban Judyra és Giinre értem, Yaan talán jobban hasonlít eredeti önmagához. Judynak ez a változata sokkal szimpatikusabb, Giin viszont számomra csalódás volt – mintha beletörődőbb lenne, kevésbé harciasan állna ki a mellett, amiben hisz, mintha kevésbé ragaszkodna a Kavenhez is. Márpedig én (többek között) éppen azt szerettem benne, hogy nem hátrált meg soha…

Nem is tudom önmagában értékelni a könyvet, mert nem tudok teljesen elvonatkoztatni a Csodaidőktől, de ha megerőltetem magam, és mégis megpróbálom, azt kell mondjam, ez sem rosszabb. Akár így is történhetett volna…

Jaj nekem. „Mi lett volna, ha” egy olyan kérdés, amire kíváncsiak vagyunk, de közben senki sem bír elvonatkoztatni az eredetitől… Én is így jártam. Szeretem, tetszik, nagyon jó könyv… de hiányzik valahogy a Csodaidők – lehet azért, mert pont most olvastam előtte –, hiszen sok olyan dolog történt meg itt, ami az eredetiben nem. Sok olyan, amit egyszerűen elképzelni sem tudtam volna.
Kedvenc könyv lesz. A Csodaidők-Időcsodák nem tud nem az lenni :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Teljes kis rózsaszín felhőben lebegek. Olyan régen volt, hogy egy könyvet olvasva örömömben fel-le ugráltam a székemen, vagy alig bírtam abbahagyni a vigyorgást. Nem beszélve arról, hogy már annyira régen találtam olyan könyvet, ami miatt érdemes hajnalig fennmaradni és csak olvasni, olvasni.
Valahol félúton hűtöttem le magam, hogy jajistenem, milyen tragédia lesz ennek a könyvnek a végén, ki fog meghalni, hogyan fog megint megríkatni egy könyv. SPOILER-nek nevezhető talán, hogy utána kellemeset csalódtam, és egyik kedvencem sem halt meg :)
Aztán valahol út közben elkezdtem félni, hogy jajneee, Judynak fognak rendezni egy házasságot, és akkor hol lesz David, akit annyira megszerettem a második könyvben, erre Judy nemhogy összefut vele, de még egy kicsit bele is zúg olyan kamaszlányosan :D Remélem ez nem csak az én belemagyarázásom, és ez ki lesz bontva a következő kötet(ek)ben.
Aztán öröm volt látni Giint a nagy romantikust, látni, hogy a „nagy” Giin Raas is emberből van. Persze ez azért kiderült a Csodaidőkből is, de leginkább akkor, amikor szerelmes lett Maryaa-ba. Amikor ő is előkerült kicsit reménykedtem, hogy a dolog már hamarabb megtörténik, de azért még mindig lehet reménykedni. Az a dolog Erinával igazán meglepett, bár egy jót mulattam rajta :D
Yaanról még nem egészen tudom, hogy mennyire szeretem, annyira ez után a kötet után még biztosan nem, mint amennyire a Kiszakadtakban kvázi szerelmes lettem belé :D De van a srácban potenciál. És így, hogy kezdetekből fogva Meenainnal van, ki tudja, mire lesznek együtt képesek.
Judyn meg sosem tudtam igazán kiigazodni, már a Csodaidőkben sem. Annyit változott a négy kötet alatt, hogy valahogy én vele, nem tudtam annyira azonosulni, talán csak a másodikban. Ott is azért, mert korban az akkori állás szerint álltunk a legközelebb.
Akarva, akaratlanul végig a Csodaidőkkel hasonlítgattam magamban, annak ellenére, hogy tudom, hogy ez egy más történet, de képtelen vagyok a kettőt különállóként kezelni. Mégis külön külön is imádom mindkettőt! :)