Hazatérők (Csodaidők 4.) 95% 187 csillagozás

Le a kalappal @Eta előtt!!! Ennél jobban nem fejezhette volna be, mondjuk csak úgy, ha a végén közli a jövő havi 5 lottó nyerőszámait:) Ilyen csavart bevinni a végére, és nem is egyet… Meg sem tudom számolni, hány hangos bazdmeg-et sikerült a csavarjaival kicsikarni a kedves olvasókból:) Nagyon jól megírt történet, és elég rendesen el vannak varrva a szálak, mondjuk még néhány mellékszereplő visszahozásával lehetett volna még jobba bonyolítani, de asszem ez is bőven elég volt:)
Csak azt tudom mondani drága @Eta, hogy ha megnyerem a lottót, megveszem kegyedtől a filmes jogokoat, lefordíttatom englishre, és mondjuk a LOST-hoz hasonló mini 6. évados sorozatot csinálunk belőle:) És akkor a CSI-ről, nem csak a helyszínelők fog a tv-nézők eszébe jutni!!!;) Kíváncsian várjuk a Zöld Csillagokat és most nem egy Fradi all star válogatottra gondolok.:) Remélem abban is lesz hasonlóan jó sok csavarintás, mint a kismalac farkán:)

Kedves Raana!
A napokban olvastam el a családod életrajzát, nagyon meghatódtam tőle. Egyszerre volt izgalmas, fájdalmas, szomorú és vidám.
Tudom, hogy a könyvek megírása közben te is változtál, és bár nem hittél benne, hogy van Isten, de – talán a Giinnel való beszélgetéseid hatására – rájöttél, hogy nem feltétlenül a nagy dolgokban kell keresni az isteni beavatkozást, hanem az apró csodákban.
Gondolom, ezért is adtad azt a címet a könyveknek, és nem túloztál túlságosan benne. Ha végiggondoljuk, ennyi „véletlen” találkozás nem történhet egy akkora világban, mint a tiétek, ez is bizonyítja, hogy valahol a háttérben, bár észrevétlenül is, de ott van Isten, és rajtunk tartja szemét – ha már a kezünket nem fogja.
De az is lehet, hogy mindezt csak hozzágondoljuk, mert ahogy te is írtad: a tények adottak . Az értelmezést és az értelmet mi adjuk hozzá.
Mindenesetre köszönöm, hogy megosztottad velünk, olvasóiddal a családod történetét. Remélem, idővel végleg hazatalálsz.

Ka-raa lift
Melchiades

Nem vagyok, leszek hosszúéletű, nem fogok évszázadokig élni, de a történetüket elviszem magammal.
Nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy óhatatlanul ne az egészről szóljak.
De miért is akarnám ezt a töredéket kiemelni, mikor együtt kell olvasni. Igen, KELL! Érdemes!
Érzed, ad valamit, találhatsz pillanatokat a történet szőnyege alatt, igazságokat a sorok között.
Nemcsak elvisz oda, hanem ott tart, és te maradsz, mert egyszerűen elfelejtesz hazajönni.
Emberek, kiket megismernél, világok, miket nem láthatsz, életek, melyeket végigkísérsz. Viharos idők ezek, mikor véletlenek, apró csodák történnek, mikor döntened kell, és viselned a következményeit, mikor minden mindennel összefügg, és kapcsolódik, mikor pedig mégsem vagy egyedül, a lehetetlen lehetségessé válik.
Mindez az időtlenség homályától övezve.
Köszönöm, @Eta, köszönöm.
Tenęm, Raana.
UI: Én elfelejtettem visszajönni.

Na, vége. Eddig. Persze lehet folytatni, mert az élet bár véges, végtelen is. Semmin sem lepődtem meg. Én már csak ilyen meglepetlen vagyok. Véletlenek nincsenek. Minden találkozásnak egy másik emberi lénnyel oka van, vagy belátod, vagy nem, vagy későn, ami, szerintem, akkor sem késő. Mindenkiben vannak kételyek. Figyelni kell, befelé és kifelé is.
Ja és ezt nektek csillogó testű hosszúéletűek, lehet ezt másképpen is, kigombolt ingek és gabifogrém nélkül.
Szeretném majd látni az ünnepi kiadást, egybe a négy, meg külön-külön. Rádiójáték, meg directed by Gipsz Jakab. Ésatöbbi…

Amikor minden darabka a helyére csusszant, Why_Doboz könnyezett egy kicsit, és az elmúlt napok háborús feszültsége ellenére sajnálta, hogy nincs tovább. Hosszú körmondatok fogalmazódtak meg benne, mind-mind az utolsó kötetet és az egész sorozatot dicsérte, de végül nem írta le őket. Pár nitan szó is elég volt, hogy összefoglalja a véleményét.

Tenęm, @Eta-ra.

Így a végén a négy kötetről röviden: tetszett, annak ellenére, hogy egyáltalán nem olvasok ilyen témájú könyveket. Ezt is még a nyáron akartam, de valahogy húztam-halasztottam. Aztán mégis…és nem bántam meg. Különleges „csodavilágot” ismertem meg, érdekes emberekkel. Tetszett a családok felépítése, a házassági szerződés szabályaival nem értettem annyira egyet, de végül is nekik is volt menekülési útvonaluk, ha már muszáj volt. :) A Bokrát elolvasnám. Giin-el szívesen beszélgetnék, bírom az öreg bölcseket. ;)
A hadiállapottal nem voltam mindig tisztában, nem mindig tudtam, hogy ki kivel van, de aztán csak kialakult. Azért 4*, mert hosszúnak tűnt. Nekem sok volt a 4 kötet, nem szoktam több kötetest olvasni, kivétel eddig Thomas Mann és most a Csodaidők.
És ez legyen a dicsérete!

Az első kötet volt az ismerkedés, a kezdet.
A második kötet volt a megértés, amikor megszerettem mindenkit.
A harmadikban volt a legtöbb izgalom és itt találtam meg a legújabb kedvenc szereplőmet.
A negyedikben pedig minden a helyére került. Itt sírtam a legtöbbet és nagyon féltem az utolsó fejezettől. Yaan bekerült az azon kevés nem létező szereplők körébe, akikkel egyszer igazán jó lenne találkozni. Ha most tizenéves lennék, talán azt mondanám, hogy egy újabb könyvszereplő, akibe beleszerettem. Nem volt sok.

Az előző kötetek után most végre úgy éreztem, hogy valódi világban mozognak a szereplők; itt már sokkal inkább van mélysége és háttere a történetnek. Ez egészen konkrétan a 128. oldal környékén/után becsatlakozó szereplőknek köszönhető, valódi sci-fihez szokott ízlésem végre megkapta, amire vágyott. Ugyanakkor a vége nem igazán nyerte el a tetszésemet, a 358-359. oldalakon pedig a vallási „vita” kifejezetten értelmetlennek tűnt.
A beharangozott folytatást mindenesetre nagy reményekkel várom, talán többet kapunk benne a világ hátteréből történelmi szinten is (a nyelvészeti-vallási ugye már a kezdetektől adott).

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Előszőr is, köszönöm @Eta molynak, hogy ilyen fantasztikus könyvet/sorozatot alkotott! Egyszerűen így a 4. kötetnél is az egészet imádtam. Minden és mindenki végre a helyére került a háborúnak vége szakadt. Hála istennek! Utáltam, hogy háborúznak.
Úgy érzem, hogy az egésznek méltó befejezést sikerült alkotni. A végére mindenkit megszerettem, még Yaant is ami hihetetlen mert végig -egészen az utolsó kötettig kb- nagyon unszipatikus volt számomra mindannak ellenére, hogy ahogy tudott a családját mindig segítette. A könyv olvasása során rájöttem, hogy lehet, hogy az ilyen társadalmak nem is olyan rosszak, szívesen élnék Judy-val és Ginnel.
Olvasás közben arra gondoltam: rengeteget lehet ebből a könyvből tanulni az emberekről. Sok mindent meg lehet érteni, hiszen úgy érzetem végig, hogy ez rólunk szól. Erről a világnak a problémájáról. És nem csodálkoztam, hogyháború lett. A vallás, mindig háborút robbant ki, így volt ez mindig is a történelem során. Éppen ezért sokat tanulhatna minden ember ezekből a könyvekből, mert világosan megmutatja a problémáinkat, hibáinkat.

Örültem volna a folytatásnak, de ennek ellenére úgy gondolom, hogy a 4. rész méltó arra, hogy a történetnek vége szakadjon. Szép történet volt. Egyszer a polcomon szeretném tudni az összes kötetét! (most könyvtárból olvastam őket.)

A könyvsorozatnak és az írójának is a legnagyobbak között van a helye.
Olyat kaptam ettől a sorozattól, amit könyvtől már nagyon régen: a katarzist. Olvasása közben végig ott volt bennem az a kettősség, hogy egyrészt állandóan ezt akartam olvasni, másrészt nem akartam haladni vele, mert nem akartam, hogy vége legyen.
Csodálatos, ahogy sci-fi köntösben bemutatja az igaz hitet, és a család, a szeretet fontosságát.
A főszereplők élőek, szerethetőek és fejlődnek, és a mellékszereplők is nagyon elevenek, jól kidolgozottak. A történet nagyon hihető, nagyon összetett, de jól kidolgozott, és még logikai bakit sem találtam benne. Az egyetlen „hiba” hogy a végén olyan volt a szálak kuszálása/bogozása, amilyet én még csak kémtörténetek esetében láttam, és néha kicsit nehéz volt követni és visszakövetni. (A másik „probléma” az én borzasztó névmemóriámból fakadt: néha nem tudtam, hogy ki hol szerepelt már a történetben).
@Eta, remélem gondolkozol a könyv külföldi kiadatásán, mert Magyarország túl kicsi ehhez a történethez, ezt az egész világnak meg kell ismernie! (és még filmen is el tudnám képzelni…)