Árulás (Csodaidők 3.) 95% 205 csillagozás

Ez egy nyílt(had)üzenet. Örök harag , amíg a kezembe nem kerül a negyedik. Kialvatlan, karikás szemek, elmondhatatlan érdeklődéssel kevert feszült izgalom a tetőfokán, erre…. na tudod @Eta, ez nagyon övön aluli volt;) (karbafontkezűdurcás szmájli)

Pont így befejezni egy könyvet… Úristen, most tavaszig várni kell. Ez gonosz dolog. Azt hittem, hogy a 2. könyv után végre minden világos, de nem, újra kell értelmezni sok mindent. És hogy a szereplők is milyen változáson mennek keresztül… Nagyon tetszett, hogy nem rögtön folytatta a történetet, hanem egy pár év eltelte után. Még mindig nem értem miért nem látom eme csodás tetralógia reklámjait a metrón. Ha rajtam múlna kötelező olvasmányként olvastatnám a sulikban. Megvan benne minden. Család, hagyományok, vallás, faji megkülönböztetés, politika, háborúk, minden, amit illene tudni egy mai fiatalnak. És fogadni mernék, hogy sokaknak sokkal jobban tetszene, mint pár divatjamúlt agyonolvasott értelmetlen kötelező olvasmány. Szomorú vagyok hogy vége lett, de tavaszig elütöm az időt az irodalom többi csodás remekével.

Nehéz úgy szuperlatívuszok nélkül írni egy könyvről, melynek még napok múlva is a hatása alatt vagy.
Bámulatosan bogozódnak a szálak, szét- és összefutnak, egy részét sejted, még a többi elképedve tör rád. Régóta megválaszolatlan kérdések kapnak választ, s egyben átadják a helyüket fél tucat másik kérdésnek. Aki elment, visszatér, aki itt volt, már vissza se néz.
Néha többet tudsz, mint a szereplők maguk, néha pedig csak pislogsz, és kapkodod a fejed.
Zajlik a háború, és nem mindig tudsz dönteni arról, melyik is a helyes oldal, vagy helyes-e az, ha nem választasz, és kimaradsz.
Együtt izgulsz Judyért, Yaanért és Giinért, hogy kiderüljön, jól döntöttek.
Lebilincsel.
Elvisz oda.
Ritka gyöngyszem ez, forgassátok, olvassátok.

a 2. rész után -ami kicsit elfárasztotta-lefárasztotta-átalakította az agyamat- ez a 3. megközelítette tetszésben az első részt, bár annak hangulatát, rám mért pozitív csapását nem tudta behozni, legyőzni, utolérni.
Őszintén bevallva: nehezen veszem a háborús akadályokat, a Decaront néha Dekameronnak olvastam, akkor felhúzott szemöldökkel feltettem magamnak a mivaaaaan? kérdést, és újraolvastam, szóval a sok csata, haditervek, alfák miatt a befogadásom nehézkesebb, de könyvben megjelenő érzelmi-emberi-kaveni-rokoni- raas-i szálak lenyűgöznek, és mint a nénikék a tiffanyt lapozgatva és értelmezve falom a sorokat és minél előbb tudni akarooom, mi is lesz.
S bár elhatároztam tegnap, hogy gyorsan el is olvasom a 4.kötetet, aztán ma mégis másra vágytam, aztán most mégis a 4re vágyom.. szóval a fene tudja, hogy egészen pontosan mi zajlik bennem a csodaidőkkel kapcsolatban, de azt pontosan tudom régóta, hogy Yaan nekem olyan, mint Piton…. szeretem <3
Ne azt kérdezd, hogy miért történt veled az, ami megtörtént, mert erre a kérdésre nincs válasz. Azt kérdezd: miért éppen most történt? És megláthatsz valamit Isten akaratának szálaiból, amelyek az egész világot összetartják.

Még mindig képes az érdeklődést fenntartani a szereplői iránt. Az emberi kapcsolatok egyszerűen bonyolultak. Az árulás létezik, miközben igazából csak az érem különböző oldalán vagyunk. Melyikünk igaza az igazabb. Melyikünk kiindulási pontja a valóság. Ha ismerünk minden információt, akkor látjuk, hogy mi az igazság. Ha nem ismerünk minden információt, akkor vakon érzünk. Mennyire bonyolulttá tudjuk tenni az életünk, és mennyire tud beleszólni ebbe a másoké. Na, megyek hazatérni.

Volt, aki azt állította, a Csodaidőkben az író élete tükröződik… De én, aki Etával együtt nőttem fel, bizton állíthatom, hogy nem volt csillagháború, űrhajó és kommuna sem az életünkben. Lázadás és tűzszünet időnként igen :).

Aki eddig nem olvasta, várja meg a negyedik kötetet, különben megszívja, hogy várnia kell. Megjelenés: május 29.

Amit a második kötethez írtam, még minidig áll:

„Feltűnően sok benne a hiba: vesszők hiányoznak, vagy éppen rossz helyen vannak, mondatszerkesztési bakik tarkítják, még néhány nyelvhelyességi probléma is előfordul. Azért zavaró ez, mert a hibák megakasztják az olvasást, és ez az élmény rovására megy. Ennek ellenére még mindig imádom, és nagyon remélem, hogy megér majd második (meg harmadik, meg negyedik…), javított kiadást is. Ha rajtam múlik, meg fog, sokaknak ajánlom ugyanis.”

De ki szeretném egészíteni azzal, hogy miért is imádom: engem az fog meg, hogy mennyire emberi a történet. Az űrben lakó emberiség, a bolygók, a technika, a jövő megfoghatatlansága számomra csak egy keretet adnak egy nagyon is megfogható, valóságos történetnek. Szívszorító az, ahogy az emberi küzdelmeket és érzéseket mutatja be az író, de sok-sok értékes gondolatot is olvashatunk.

végig fent tartott érdeklődés. feszültség és izgalom. állandóan megjelenő új információk. csavarok. meglepetések. elképesztő. letehetetlen. és már csak egy kötet. de most azt érzem, hogy nem akarom, hogy vége legyen.

2012.03.13.
milyen jó érzés, hogy csak felállok és leveszem a polcról a negyedik kötetet…

Minden egyes könyv tud újabb és újabb meglepetést okozni. Ha le kellett tennem valamiért, azt mindig kelletlenül tettem, nem volt könnyű elszakadni Judyéktól. Bár az első két könyvben nagyon a szívemhez nőtt szinte mindegyik szereplő (na jó, Yaan nem tartozik közéjük), de tartásával, becsületességével és fájdalmaival együtt mégis Paul viszi a prímet végig a könyvön.
Egy percig sem untam, amíg olvastam, egymást érik benne a fordulatok, a meglepetések és a sokkok.
Meg kell valljam, a könyv befejezésekor már eléggé kómás voltam, ugyanakkor heves szitkozódások közepette vettem le a polcról az utolsó kötetet, mert ez így nem ér. Pont itt kellett abbahagyni? Még jó, hogy nem kellett várnom egy évet, amíg a 4. kötet megjelenik :)

Maxcsillag meg még szívecske is jár ennek a könyvnek.
De: többé nem kezdek bele olyan könyvbe, aminek még nem jelent meg az utolsó kötete…:)))