Csodaidők 2. – Kiszakadtak 94% 197 vélemény

Nem, éjfélkor már nem kezdem el a harmadik kötetet, pedig a kísértés óriási.
De talán jobb is, így is szinte sokkos állapotban vagyok, azt hiszem még nem olvastam ilyen megrázó történetet, nem szorult még el így a szívem egy-egy regényhős életének alakulása, sorsa miatt…
Valóban, ideje volt ez a gyilkolásnak. Egyáltalán, minden felgyorsult, egyre több mindenen járt az agyam végig, ide-oda járt a szimpátiamutatóm, és a pozitív érzelmek mellett rengeteg negatív érzelem hullámzott át rajtam (szomorúság, düh, csalódás, sajnálat…).
Igen, tudom, hogy az élet ilyen, de ez a kötet vetekszik a brutális háborús történetekkel. És messze van még az ideje az építésnek…

(p.s.: muszáj lesz elmémbe vésnem a niesi himnuszt, hogy bármikor felidézhessem a gyönyörű sorait…)

Nem Birodalom visszavág. (B)irodalom odavág. Ismét a maga egyszerűségében elmeséli nekem a saját történetem. Születnek, élnek, meghalnak. Még a legmagasabb falak mögé bezártaknak is van szíve, hajlamosak elfelejteni. A hatalom meg igen vonzó dolog, az odavezető út izgalmas sakkjátszma, a háború értelmet nyer, ha ideákkal tömjük ki a hullákat. És közben mindenki csak egy dologra vágyik.
Az őrületet lehetett volna fokozni. Most megyek árulók után kutatni, azoknak érdekes mozgatórugóik vannak.

Ezt a kötetet egy horvátországból tizensok órán át hazafelé zötyögő vonaton szó szerint egy ültő helyemben olvastam el. Egy pislákoló neoncső fényénél. A a folyosón, egy csomagok tárolására szolgáló polcra behajtogatva magam (hogy ne zavarjam a fülkében alvó utastársakat). Éjfél körül kinyitottam, és nekiállta olvasni, még bent, és az egyik amerikai fiú megkérdezte, hogy mi ez. Azt válaszoltam, hogy az utóbbi időben a legjobb történetek egyike, amit olvastam – az első alapján – és ha van egy kis szerencséje, egyszer majd olvashatja angolul ő is :)
Reggel csodálkozva nézte 8 körül, amikor leszállt Zágrábban, hogy „Jé, végeztél vele, nem most kezdted el?”
Igen. Elolvastam. De úgy csuktam be a könyvet, hogy órákig, napokig, talán hetekig vissza-visszatértek a gondolataim Judyhoz, Paulhoz, vagy épp Giinhez. Mert valahogy ez a könyv nem "csak egy történet" hanem ad valami olyat, ami nem akar elengedni később se.

Gondolatok össze-vissza:
– Végig azt éreztem, nem tehetem le, pedig néha a szívembe markolt, nagy levegőt kellett vennem.
– Szeretném meghallgatni élőben a niesi himnuszt. @Eta nem tudsz véletlenül zenét is szerezni?
– Telhetetlen vagyok! Látni is szeretném. Számomra Miyazakiért kiált.

Kicsit féltem tőle, mert a második részek statisztikailag igazoltan mindig gyengébbek szoktak lenni. Itt nem ez történt. Semmivel sem marad el az elsőtől. Sőt, itt meg sem tört az olvasói lendületem a történetmesélés közben. Ami visszavetett, inkább az, hogy emocionálisan lettem megboxolva. Szörnyen szorongatott az erős deja vu érzés, a deportálós részeknél. Nem is tudtam nem kommentálni magamban dokumentum jellegű képsorokkal, hiába a fényévnyi távolság. (ez kicsit zavart, de hát ez a hátránya, ha valaki vetít miközben olvas)
Viszont a személyes történetek továbbra is, fejezetről fejezetre izgalmasabbá váltak, mint egy jó kalandregényben , súrolva egymást a fősodorhoz tartozó politikai, társadalmi vonal az ármány és szerelem, barátság és viszály és persze sok vér, egyénekre szabott fókuszálásaival.
Szerettem volna valami kötözködőst is írni, mert egyre gyanúsabb nekem, hogy nem igazán van benne logikai bakugrás. (tuti, hogy egy komputerizált IE analizátor vezette le a strukturális történetilineát, hogy passzoljon minden szál;).
Aztán mégiscsak eszembe jutott mi a hiba. Nem kaptam meg a mosópormintát;)

Ez is tetszett!

Pörgősebb, mint az első kötet, ez is nagyon tetszett.
A három főhős három nézőpontjából mesterien megírt sci-finek álcázott családregény, alapvető etikai kérdésfelvetésekkel és hiteles válaszokkal.
Ami nagyon tetszik benne: nem mesés jó és rossz, fekete és fehér karaktereket szerepeltet, hanem igazi, esendő, hús-vér hősöket.

Egyetlen nagy bajom van a könyvvel kapcsolaban: könyvtárból hoztam ki. Óriási hiba. Polcomon kéne lennie!!!

Már cseppet sem voltak kiaadva a köynv olvasása során annyira, mint amikor az elsőt olvastam. Akkor minden furcsa volt, az elejét.. oké több mint a felét a köynvnek nagyon untam. Szenvedtem. Ám most, fordult a kocka! IMÁDTAM! Nagyon mérges voltam amikor valaki hozzámszólt, és le kellett tennem és megkellett valamit csinálnom. Utáltam, hogy ott kell hagynom a csodaidők fantasztikus világát. Kicsit ekkor mindig kiszakadtnak éreztem magam. Imádtam, ahogy a fiatalok végre egymsára találtak, és utáltam, hogy meg kellett halniuk. Miért? Kérdem én, miért? Remélem etéren a következő könyv majd kielégít és vissza adja legalább Judy-t aki az egyik kedvenc szereplőmmé vált cask úgy mint David és Giin. Nem elhet, hogy majdnem mindenki a kedvenceim közül meghaljon!!!!! (!!!!!!!!!!!!) Követelem vissza Judy-t és akarom a babát is. De legalább az egyiket. Ajj istenem. Nem tudom mi lesz velem a következő kötetig. Ezért, hogy a kedvenceim kihalni látszanak, le kell vonnom fél csillagot. :$$ Amúgy a történet: zseniális, eseménydús, ötletes, egyedi és még sorolhatnám a jobbnál-jobb jelzőket rá!

Hihetetlen!!
Hihetetlen fordulatok, sehol-sem-unalmas történet, mindig történik valami, bár néha már sok a szereplő és erősen gondolkodnom kell, hogy akkor „ő ki is volt?” – de ez benne a baromi jó. Egy gondolkodásra és az összefüggések meglátására késztető könyv. Próbálom keresni a párhuzamokat az ottani világ(ok) és a mienk között… hát elég durva.
Elképesztő, hogy egy fiatal, magyar nő tollából ilyesmi szülessen. Minden tiszteletem az övé!!
Még több reklámot neki! Én az ismerőseim között ezerrel ajánlom, hogy „olvasd el, olvasd el, mert egyszerűen letehetetlen!!” És tényleg. ((:
Az volt a durva, mikor az utolsó 50 oldalt a vonaton olvastam, és csak bolyongtam a Keletiben, hogy most akkor honnan is indul a köv. vonatom, és azt se tudtam hol vagyok… szerettem volna tanácsot adni Yaannak, meg megkeresni Judyt… szal wááá… nem tudom mi lesz itt tavaszig… még a 3. résznek sem kezdtem neki, de rossz lesz belegondolni, hogy a 4.-re többet kell várni… ):

Na de mi ez kérem? Menten belemakkanok a feszültségbe.
Odatesz ám rendesen.
Bővebben: http://karcoltlapok.blogspot.com/2010/07/csodaidok-2-kiszakadtak_11.html