Titkos ​történet 14 csillagozás

Prokopios: Titkos történet Prokopios: Titkos történet

A kaisareiai Prokopios a VI. századi Iustinianus császár történetírója, a Hérodotosszal és Thukydidésszel kezdődő klasszikus görög történetírás egyik késői folytatója, de sok tekintetben már a középkori bizánci irodalom képviselője. Nagyszabású történeti munkáján kívül maradt ránk egy kis terjedelmű, de tartalmában rendkívül érdekes írás, a Titkos történet, melyben a szerző – művét eleve az utókornak szánva, avagy valamilyen kedvező fordulatban bízva – elbeszéli mindazt, amit másutt nem mondhatott el. Ez voltaképpen A háborúkról szóló nagyobb mű kiegészítése: annak főszereplőit mutatja be árnyoldalukról – a kicsinyesen hatalmaskodó és pénzharácsoló császárt, Iustinianust, gátlástalan cselszövő feleségét, Theodórát, a hajdani utcanőt, és környezetüket, a bizánci udvart. Szókimondó pamflet, elleplezett események krónikája, kíméletlen jellemrajzok gyűjteménye így a kötet, történeti forrásmű és lebilincselő olvasmány.

>!
Helikon, Gyomaendrőd, 1984
218 oldal · ISBN: 9632076753 · Fordította: Kapitánffy István

Most olvassa 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 15


Kiemelt értékelések

kaporszakall>!
Prokopios: Titkos történet

A mai vonatút másik kötete (a Sztrugackij-fivérek regényén kívül). Nagyon gonosz munka.

És ami ennyire fullánkos, az erősen kétes is. Merthogy szerzőnk írt hozsannát is a főszereplőiről: a Jusztinianosz háborúit, amiben agyba-főbe dicséri a császárt és legtehetségesebb hadvezérét, Belizárt.* Belizárnak mellesleg Prokopiosz (így, görögösen írom) sokáig a titkára is volt.

Mármost nyilvános művekben lelkesen nyalni valakinek, titokban meg fikázni… háát… mondjuk úgy: nem igazán növeli a szavahihetőséget.

Másrészt amit egy agresszív, céljaihoz mindenáron pénzt harácsoló önkényuralomról elmond, az minden időben, minden hasonló kormányzatra érvényes. Még ma is.

A fordító – Kapitánffy István – az utószóban jegyzi meg: nem lehet egyszerű gyűlölködésnek, karaktergyilkosságnak tekinteni ezt a művet. Prokopiosz maga mondja már az elején: Kortársaim, az események szavahihető tanúi, minden időkre szószólói lesznek hitelének. Ugyanakkor többször szóbeszédre hivatkozik: úgy beszélik – itt maga is távolságot tart az elmondottaktól. És a császár és császárné életrajzában, ahol hangsúlyozza alacsony származásukat és alantas jellemüket, inkább az arisztokrata irigységet és viszolygást érzem a parvenü karrierjével szemben, mint a hitelt érdemlő – habár indulatos – tárgyilagosságot.

Én magam úgy gondolom: sok konkrétum valóban úgy történhetett, amint azt Prokopiosz e művében leírja. Csupán nem pontosan azért, mint amivel ezeket indokolja: Jusztinianosz és Theodóra nem önző, öncélú kapzsigonoszok voltak, hanem fantaszták; Jusztinianosz szeme előtt a Római Birodalom régi nagyságának helyreállítása, a nyugati provinciák visszaszerzése lebegett. S ennek a célnak rendelte alá a meglevő Birodalom minden erőforrását, tekintet nélkül az alattvalók terheire és szenvedésére.

Robert Graves Prokopiosz művei alapján írta meg könnyed és élvezetes regényét, A vitéz Belizárt. Aminek az ismerete egyebekben – ha az olvasó nem akar e kis kötetben minden oldanál hátralapozni a jegyzetekhez – nagyon megkönnyíti e munka olvasását is.

A pontozásom erősen szubjektív: a négy csillag nem a szerző személyének szól (eléggé kétszínű csúszómászó lehetett), még csak nem is a leírtak kifogástalan pontosságának, hanem a forrásmunka ritkaságértékének, és – gonoszság ide, vagy oda – olvasmányosságának.

A bizánci kezdetek iránt érdeklődőknek (és az ókori pletykák kedvelőinek is) jó szívvel ajánlhatom, de – ahogy az angol mondja – with a grain of salt olvasandó. Kár, hogy a Jusztinianosz háborúi még nem jelent meg magyarul: a két munka párhuzamos olvasása lenne igazán tanulságos…

* ez a műve angolul vagy németül hozzáférhető.

monseigneur>!
Prokopios: Titkos történet

Nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Formailag öt csillag, tartalmilag fél. Prokopius vádiratot szerkeszt, Prokopius befeketetít, Prokopius kampányol, Prokopius besároz. Bármit, csak objektív történelmi munkát nem ír.

mongúz P>!
Prokopios: Titkos történet

Na ez jól megköpködte Justinianost!
Inkább érdekes, mint jó volt olvasni. Nagyon repetitív volt, és gyakran éreztem úgy, hogy önellentmondásba keveredett.
Azért azokat a részeket különösen élveztem, amelyekben Theodora császárnét fikázta.

reek>!
Prokopios: Titkos történet

Ha Iustinianus olvasta volna ezt a művet, a legkegyetlenebb módon végeztette volna ki Prokopiost.

Alvarando P>!
Prokopios: Titkos történet

A kora középkor egyik legérdekesebb írásával van dolgunk. A szerző a bizánci udvar történetírója volt, számos munkájában magasztalta a nagy bizánci császárt, Justinianust. Jelen munkáját kiegészítésképpen írta, mintegy lerántva a leplet magáról az uralkodóról. Ebből következik, hogy egy leleplező könyvvel van dolgunk. Valószínűleg ha bárki tudomást szerzett volna a mű létezéséről a korszakban, napjainkban ezt nem olvashatnánk. A 30 fejezetre osztott műben különféle turpisságokról értesülhetünk, bevezetőként megismerhetjük Justinianus legismertebb hadvezérének, Belisariosnak a hadjáratait és családját. Képet kaphatunk, hogy élt a hadvezér és hogyan viszonyult hozzá a felesége. Ezután a mű egyik kulcsszereplőjének, Theodórának az életével és szexuális szokásaival ismerkedhetünk meg. Megtudhatjuk, hogyan ismerkedtek meg Justinianussal. Ezután már szinte csak egyvalamiről szól a mű, mégpedig arrűl, hogyan zsákmányolta ki Justinianus és Theodóra a bizánci nép különböző rétegeit. A kizsákmányolás mellett képet kaphatunk arról is, hogyan telt egy napja a nagy uralkodónak. A mű ajánlható bárkinek, akit érdekel a kora középkor, illetve szereti a leleplező írásokat.

Lali79>!
Prokopios: Titkos történet

Szorakozto megtudni Teodora csaszarno eloeletet! Meg nem volt se video, se Kovi!
Anno a diadalmeneteken is szokas volt a hadvezer f.kazasa a katonai reszerol, hiszen manapsag is sokan odavannak pl Julius Caesarert, oszt mennyi katonajat kuldte siman a halalba a hatalomert?


Népszerű idézetek

mongúz P>!

A jellemét aligha tudnám pontosan leírni. Gonosz volt és könnyen befolyásolható; rosszindulatú hülyének szokták hívni az ilyet.

50. oldal, 8. fejezet (Helikon, 1984)

mongúz P>!

A kormányzó Theodotos volt, aki a Tök melléknevet viselte;

59. oldal, 9. fejezet (Helikon, 1984)

mongúz P>!

Ezzel a ravasz módszerrel, hogy egymás között egyetértettek, de a nyilvánosság előtt állandóan ellentétet színleltek, meg tudták osztani az alattvalóikat, és zsarnoki hatalmukat biztonságosan megszilárdították.

65. oldal, 10. fejezet (Helikon 1984)

1 hozzászólás
Arianrhod P>!

Belisarios felesége … sokat forgolódott varázslást űző rokonainak társaságában, és elsajátítván azokat az ismereteket, amelyekre szüksége volt, később – már számos gyermek anyjaként – Belisariosnak lett törvényes felesége.

Arianrhod P>!

Belisarios felesége … soha semmiért nem érzett szégyent, a férjét meg mindenféle varázslással uralma alatt tartotta…

mongúz P>!

Olyan nő volt, aki képes viccelődni és jót nevetni azon, ha megverik és jól fölpofozzák, s aki kibújva a ruhájából meztelenül bárkinek elöl-hátul megmutatja, amit a férfiaknak nem szabad látniuk, és rejtve kell lenni előlük.

55. oldal, 9. fejezet (Helikon 1984)

mongúz P>!

S bár mindhárom testnyílását használta közösülésre, elégedetlenül ócsárolta a természetet, hogy nem alkotta nagyobbra a lukat a mellein, mert azzal újfajta közösülést találhatott volna ki.

56. oldal, 9. fejezet (Helikon, 1984)

1 hozzászólás
mongúz P>!

Minden városban azt az ipart űzte, amit ha valaki néven nevez, aligha lesz hozzá valaha is kegyes az isten. Mintha a sátán nem tudta volna leviselni, hogy legyen egyetlen olyan táj, amelyik nem ismerte meg Theodora erkölcstelenségét.

57. oldal, 9. fejezet (Helikon, 1984)

mongúz P>!

A nyilvánosság előtt még azokkal szemben sem mutatott haragot vagy dühöt, akik megsértették; nyájas arccal, derűs tekintettel, nyugodt hangon adta ki parancsait ártatlan emberek tízezreinek megölésére, városok lerombolására, minden vagyon elkobzására.

79. oldal, 13. fejezet (Helikon, 1984)

mongúz P>!

Iustinianos bűne nemcsak az volt, hogy egyáltalában nem akarta fölkarolni az áldozatokat, hanem az, hogy nem szégyellt nyíltan a szélsőségesek védnökeként föllépni: nagy pénzeket adott ezeknek az ifjaknak, sokat közülük maga mellett tartott, némelyeket még hivatalokba és más méltóságokba is kinevezett.

47. oldal, 7. fejezet (Helikon, 1984)

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete
Plutarkhosz: Híres rómaiak
Plutarkhosz: Négy görög életrajz
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar
Andrew Roberts: Churchill: Kéz a kézben a sorssal
Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem
Kertész István: Hellén államférfiak
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
A. B. Bosworth: Nagy Sándor
Harold Lamb: Dzsingiz khán