A kaisareiai Prokopios a VI. századi Iustinianus császár történetírója, a Hérodotosszal és Thukydidésszel kezdődő klasszikus görög történetírás egyik késői folytatója, de sok tekintetben már a középkori bizánci irodalom képviselője. Nagyszabású történeti munkáján kívül maradt ránk egy kis terjedelmű, de tartalmában rendkívül érdekes írás, a Titkos történet, melyben a szerző – művét eleve az utókornak szánva, avagy valamilyen kedvező fordulatban bízva – elbeszéli mindazt, amit másutt nem mondhatott el. Ez voltaképpen A háborúkról szóló nagyobb mű kiegészítése: annak főszereplőit mutatja be árnyoldalukról – a kicsinyesen hatalmaskodó és pénzharácsoló császárt, Iustinianust, gátlástalan cselszövő feleségét, Theodórát, a hajdani utcanőt, és környezetüket, a bizánci udvart. Szókimondó pamflet, elleplezett események krónikája, kíméletlen jellemrajzok gyűjteménye így a kötet, történeti forrásmű és lebilincselő olvasmány.
Titkos történet 14 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 12
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
A mai vonatút másik kötete (a Sztrugackij-fivérek regényén kívül). Nagyon gonosz munka.
És ami ennyire fullánkos, az erősen kétes is. Merthogy szerzőnk írt hozsannát is a főszereplőiről: a Jusztinianosz háborúit, amiben agyba-főbe dicséri a császárt és legtehetségesebb hadvezérét, Belizárt.* Belizárnak mellesleg Prokopiosz (így, görögösen írom) sokáig a titkára is volt.
Mármost nyilvános művekben lelkesen nyalni valakinek, titokban meg fikázni… háát… mondjuk úgy: nem igazán növeli a szavahihetőséget.
Másrészt amit egy agresszív, céljaihoz mindenáron pénzt harácsoló önkényuralomról elmond, az minden időben, minden hasonló kormányzatra érvényes. Még ma is.
A fordító – Kapitánffy István – az utószóban jegyzi meg: nem lehet egyszerű gyűlölködésnek, karaktergyilkosságnak tekinteni ezt a művet. Prokopiosz maga mondja már az elején: Kortársaim, az események szavahihető tanúi, minden időkre szószólói lesznek hitelének. Ugyanakkor többször szóbeszédre hivatkozik: úgy beszélik – itt maga is távolságot tart az elmondottaktól. És a császár és császárné életrajzában, ahol hangsúlyozza alacsony származásukat és alantas jellemüket, inkább az arisztokrata irigységet és viszolygást érzem a parvenü karrierjével szemben, mint a hitelt érdemlő – habár indulatos – tárgyilagosságot.
Én magam úgy gondolom: sok konkrétum valóban úgy történhetett, amint azt Prokopiosz e művében leírja. Csupán nem pontosan azért, mint amivel ezeket indokolja: Jusztinianosz és Theodóra nem önző, öncélú kapzsigonoszok voltak, hanem fantaszták; Jusztinianosz szeme előtt a Római Birodalom régi nagyságának helyreállítása, a nyugati provinciák visszaszerzése lebegett. S ennek a célnak rendelte alá a meglevő Birodalom minden erőforrását, tekintet nélkül az alattvalók terheire és szenvedésére.
Robert Graves Prokopiosz művei alapján írta meg könnyed és élvezetes regényét, A vitéz Belizárt. Aminek az ismerete egyebekben – ha az olvasó nem akar e kis kötetben minden oldanál hátralapozni a jegyzetekhez – nagyon megkönnyíti e munka olvasását is.
A pontozásom erősen szubjektív: a négy csillag nem a szerző személyének szól (eléggé kétszínű csúszómászó lehetett), még csak nem is a leírtak kifogástalan pontosságának, hanem a forrásmunka ritkaságértékének, és – gonoszság ide, vagy oda – olvasmányosságának.
A bizánci kezdetek iránt érdeklődőknek (és az ókori pletykák kedvelőinek is) jó szívvel ajánlhatom, de – ahogy az angol mondja – with a grain of salt olvasandó. Kár, hogy a Jusztinianosz háborúi még nem jelent meg magyarul: a két munka párhuzamos olvasása lenne igazán tanulságos…
* ez a műve angolul vagy németül hozzáférhető.
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben. Formailag öt csillag, tartalmilag fél. Prokopius vádiratot szerkeszt, Prokopius befeketetít, Prokopius kampányol, Prokopius besároz. Bármit, csak objektív történelmi munkát nem ír.
A kora középkor egyik legérdekesebb írásával van dolgunk. A szerző a bizánci udvar történetírója volt, számos munkájában magasztalta a nagy bizánci császárt, Justinianust. Jelen munkáját kiegészítésképpen írta, mintegy lerántva a leplet magáról az uralkodóról. Ebből következik, hogy egy leleplező könyvvel van dolgunk. Valószínűleg ha bárki tudomást szerzett volna a mű létezéséről a korszakban, napjainkban ezt nem olvashatnánk. A 30 fejezetre osztott műben különféle turpisságokról értesülhetünk, bevezetőként megismerhetjük Justinianus legismertebb hadvezérének, Belisariosnak a hadjáratait és családját. Képet kaphatunk, hogy élt a hadvezér és hogyan viszonyult hozzá a felesége. Ezután a mű egyik kulcsszereplőjének, Theodórának az életével és szexuális szokásaival ismerkedhetünk meg. Megtudhatjuk, hogyan ismerkedtek meg Justinianussal. Ezután már szinte csak egyvalamiről szól a mű, mégpedig arrűl, hogyan zsákmányolta ki Justinianus és Theodóra a bizánci nép különböző rétegeit. A kizsákmányolás mellett képet kaphatunk arról is, hogyan telt egy napja a nagy uralkodónak. A mű ajánlható bárkinek, akit érdekel a kora középkor, illetve szereti a leleplező írásokat.
Népszerű idézetek
Ezzel a ravasz módszerrel, hogy egymás között egyetértettek, de a nyilvánosság előtt állandóan ellentétet színleltek, meg tudták osztani az alattvalóikat, és zsarnoki hatalmukat biztonságosan megszilárdították.
65. oldal, 10. fejezet (Helikon 1984)
S bár mindhárom testnyílását használta közösülésre, elégedetlenül ócsárolta a természetet, hogy nem alkotta nagyobbra a lukat a mellein, mert azzal újfajta közösülést találhatott volna ki.
56. oldal, 9. fejezet (Helikon, 1984)
A nyilvánosság előtt még azokkal szemben sem mutatott haragot vagy dühöt, akik megsértették; nyájas arccal, derűs tekintettel, nyugodt hangon adta ki parancsait ártatlan emberek tízezreinek megölésére, városok lerombolására, minden vagyon elkobzására.
79. oldal, 13. fejezet (Helikon, 1984)
Iustinianos bűne nemcsak az volt, hogy egyáltalában nem akarta fölkarolni az áldozatokat, hanem az, hogy nem szégyellt nyíltan a szélsőségesek védnökeként föllépni: nagy pénzeket adott ezeknek az ifjaknak, sokat közülük maga mellett tartott, némelyeket még hivatalokba és más méltóságokba is kinevezett.
47. oldal, 7. fejezet (Helikon, 1984)
Hasonló könyvek címkék alapján
- Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete 89% ·
Összehasonlítás - Plutarkhosz: Híres rómaiak ·
Összehasonlítás - Plutarkhosz: Négy görög életrajz ·
Összehasonlítás - Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar 86% ·
Összehasonlítás - Andrew Roberts: Churchill: Kéz a kézben a sorssal 97% ·
Összehasonlítás - Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem 90% ·
Összehasonlítás - Kertész István: Hellén államférfiak ·
Összehasonlítás - Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei ·
Összehasonlítás - A. B. Bosworth: Nagy Sándor ·
Összehasonlítás - Harold Lamb: Dzsingiz khán ·
Összehasonlítás