Felnőttnek lenni… 86% 40 csillagozás

azért jó lenne majd egyszer létező embernek lenni, nem csak örökké készülő embernek.

"Felnőtt az, akinek a szolidaritását nem a kapcsolatok formális elemei, hanem a történés erkölcsi tartalma határozza meg. Egyaránt tud szolidáris és támadó is lenni akár a fölérendelt, akár a mellérendelt vagy az alárendelt kapcsolatok irányában."

136. oldal

"Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!"

/József Attila/

Szórakoztató és szellemes, humoros és elgondolkodtató, gördülékeny és olvasmányos.

Mindent elmond, ha annyit közlök: a fél csillag levonás a rövidsége miatt van…

Mert Felnőttnek lenni jó? Persze, no meg talán szükséges is. Ebben a könyvben nagyon sok fontos szempont szerint van rendszerezve, hogy mit is jelent felnőttnek lenni, illetve mikortól is.
Természetesen mint a többi Popper könyv, ez a mű sem szigorúan a címről szól, hanem egy csomó más témában is kapunk útravalót :-)

A szerző szinte minden könyvét olvastam eddig, odáig voltam/vagyok értük, de ezúttal valahogy elmaradt a csoda. Most kezdtem igazán érezni azt – amit már sokan mondtak róla – hogy sokszor ismétli önmagát, és ugyanazokat a dolgokat mondja el.. Nem volt rossz persze, voltak benne jó gondolatok, érdekes okfejtések, kellemes idézetek, de valahogy mégsem volt katartikus élmény. Bár mostanában nem vagyok formában, mentálisan le vagyok amortizálva, úgyhogy az is lehet, hogy az én hibám, majd jobb kedvemben újra olvasom. Talán.

Érdekes könyv volt, sok megszívlelendő gondolattal. Tetszett, hogy visszanyúlt történelmi példákhoz, idézett költőktől, íróktól, ezekkel színesítve a gondolatait.

„Történelmi közelségben a rokokó századában érvényesült maximálisan a női befolyás és hatalom. Politikában, tudományos és művészi karrierben döntő volt a nők szava.”
„Napóleon becsvágya volt, hogy a nőket visszaszorítsa a férfiak dominanciája alá. Amire elérkezett a 19.-20. század fordulója, már teljesen megszilárdult az, amit mi ma „hagyományos férfi-női szerepnek” nevezünk.” Napóleon meg az ő becsvágya, ugye, és még azt hisszük, hogy van új a nap alatt.:)
Tetszik P.P. stílusa egyébként, szeretem, ahogy folyton elkalandozik a tárgytól, anekdotázik, idéz, így akkor is tud újat mondani, amikor a fejezetek alapvető mondanivalója már nem lep meg annyira. Ha rajtam múlik, fogok még olvasni tőle. Eddig valahogy kimaradt az életemből.
A könyvet az „Olvassunk pszichológiai könyveket is :)” című kihívásra kezdtem el.
(Ja, és bár a választott idézetek megmosolyogtattak, továbbra sem vagyok feminista, sőt, szerintem nem is ismerek senkit, aki így definiálja magát…ha mégis, akkor az sikítson és az állításnak ezt a részét máris visszavonom:)
Update: Visszavonom, a jelek szerint „ismerek” feministákat, és örülök neki.:)

Popper Péter neve önmagában garancia arra, hogy értelmes, hasznos könyvet választottam. Igaz, hogy konkrétabb útravalókat, tanácsokat vártam, de a felnőtté válásnak fontos része az önálló tervezés, döntés és a „Mesterek” által nyújtott iránymutatások szabadon, saját döntések alapján történő felhasználása.
Ez a könyv a „létező” és a „készülő” ember számára íródott. A zárszóban lehull a lepel a két kategória közötti különbségről. „Mindegy, hogy mi szeretnél lenni. Az egyetlen kérdés: mi vagy? És ami vagy, az is maradsz mindhalálig. Ne majmold a másféléket, ha hiteles életre vágysz. Ne haragudj a másfélékre, ha nem akarod nevetségessé tenni magad.” Ez csak egy a sok hasznos gondolat közül, s valóban az olvasón múlik, mit hasznosít belőle, esetleg ad tovább – akár a viselkedésén keresztül, ami már egy felnőtt viselkedése. Vagy legalábbis felnőttebb, mint amilyen volt.

nehéz dolog felnőttnek lenni

Nagyon szeretem Popper Péter írásait, olyan közérthető módon ír mindenről és olyan hétköznapi példákat hoz, hogy élmény olvasni, bármi legyen is a téma. A felnőtt lét azt hiszem minden már felnőttet és még nem felnőttet érdekel. Eme kis könyv sorra vette a felnőtt létet minden aspektusából. Hasznos kis könyv, már csak azért is mert rájöttem, hogy milyen sok ember nem felnőtt még a környezetemben…