„Harmincnyolc évesen kerültem ki először Indiába. Delhi, Lonavla, Hyderabad yoga ashramjaiban hagytam, hogy áthasson szellemi légkörük. Kilenc év múlva újra Indiában voltam, Bangalore-ban, az ottani, szerzeteseket nevelő buddhista kolostorban. Minderről beszámoltam Az önmagába térő ösvényben.Ez a könyv mégis egy Mysoreban élt magányos bölcselő gondolatairól szól, ahogy az emlékezetemben megmaradtak. Transzcendencia csak egy van, mindegy, hogy zsidó, keresztény, buddhista, vagy muzulmán fogalmak használatával közeledünk felé. A lényeg túl van a szavakkal elmondhatón, ámbár talán néha átvilágít rajtuk.”
Az Istennel sakkozás kockázata 52 csillagozás
Enciklopédia 3
Kedvencelte 6
Most olvassa 3
Várólistára tette 27
Kívánságlistára tette 15
Kiemelt értékelések
Aki ismer, az tudja, hogy nekem Popper az etalon, s az ő gondolatait olvasva, mindig azt érzem, hogy ezek teljes mértékben az enyémek, csak én nem tudnám őket ilyen jól megfogalmazni. S most is nagyon tetszett Popper (egyébként már nagyon sokat hangoztatott) hozzáállása, miszerint „Nem hiszek semmiben, de mindent lehetségesnek tartok.” A vallások felé is így, ilyen nyitottsággal, ám de kételyekkel a szívében közelített, és ezáltal válik számomra igazán objektívvé. A könyvben szereplő tao-t is így vizsgálta, pontosabban Gandol gondolatai mentén. Amik nekem rettentő zavarosak voltak, látszik, hogy nem értem még el a spiritualitás megfelelő szintjét (gyanítom nem is fogom :D ), s most kivételesen Popper magyarázatai se segítettek sokat. Éppen ezért nem is értékelném, ez a mű nem nekem íródott. Viszont elmondhatom, hogy találtam tőle egy könyvet, ami nem kötött le. :D Remélem több ilyen nem lesz ;)
Végre választ kaptam egy kérdésre lélekvándorlás/újratestesülés témakörben, ami régóta foglalkoztatott. Nevetségesen egyszerű a válasz, nem is értem miért nem jöttem rá magamtól. Egyébként rengeteg ellentmondás van a könyvben, ez sokaknak zavaró lehet, én viszont biztos vagyok benne, hogy ha lenne még lehetőség ezekre az ellentmondásokra rákérdezni Popper vagy Gandol úrnál, megnyugtató választ kapnék. Azért sem zavar, mert sok esetben az az érzésem az ellentmondás igazából abból adódik, hogy olyasmiről van szó, aminek nincs neve, csak körülírható, de még azokra a dolgokra sincs egységes szó, amivel körül lehetne írni. Különben pedig nem titkolt cél, hogy kétségeket ébresszen, ha esetleg valakinek eddig nem voltak.
Hát… Kamasz és fiatal felnőtt koromban volt egy korszakom, amikor roppant fogékony voltam az ilyen „csiribirispiri” dolgokra, ha akkor olvasom ezt a könyvet, egészen biztosan másként jött volna le, így majdnem 35 évesen viszont inkább irritált és viszolygást keltett bennem. Akadt benne egy-két idézet, ami „ha!”-érzéssel töltött el, megmosolyogtatott, de összességében véve olyannak éreztem ezt a „mestert”, mint az Amerika kedvenceiben a spirituális dilidokit (Aki látta a filmet, érti:
"- Van egy régi mondás: „Mekaleka haleva bim salabim…”
– Mi?
– Mekaleka haleva bim salabim!
– És mit jelent?
– Azt nem tudom, nagyon régi mondás…" Plusz: „Az élet egy süti!” :D)
Nesze semmi, fogd meg jó, Coelhoköb… Azért kap három csillagot, mert egyrészt volt benne pár jó gondolat, amit magammal vihetek, másrészt idéztek benne egy egész oldalt Szabó Magdától, aki nekem örök kedvenc, harmadrészt a Popper interjú és a buszos történet tetszett (Popper Pétertől legjobban azt szeretem olvasni, amikor az eseteiről ír, így ez a rész javított kicsit az olvasmányélményen). Popper Pétert ettől függetlenül nagyon szeretem, és szeretném elolvasni az életművét, de az biztos, hogy nem ez a könyve lesz a kedvencem.
Népszerű idézetek
Az európai és az indiai fuvolás sétálnak az alkonyatban. Gyönyörűen száll le a Nap, arany fény borítja a közeli fákat és a távoli hegyeket. A természet szépsége szinte fáj. Akkor az indiai leül, előveszi a fuvoláját és játszani kezd. Az európai pedig szomorúan azt mondja: Milyen kár, hogy nem hoztam magammal kottát…
69. oldal
„Igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel – ez az a három halálos bűn, amit az európai ember leggyakrabban elkövet.” (Gide)
„Nem tisztelem a szenteket, mert remetének álltak, vagy egy kolostorba menekültek. Egy kupleráj közepén tessék szentnek lenni!”
Soha ne felejtsd el, hogy honnan jöttél és miért csináltad magadnak azt a zűrzavart, amiből most szabadulni akarsz.
– Miben higgyünk?
– Abban higgyetek, amit életre akartok kelteni. Istenben, ha Istent akarjátok életre hívni. Sátánban, ha a Sátánt akarjátok életre hívni. Önmagatokban, ha önmagatokat akarjátok életre hívni. Az örök életben, ha örökké akartok élni. A halálban, ha a nemlétre vágytok.
Amiben hisztek, az számotokra – van.
Amiben nem hisztek, az számotokra – nincs.
Ilyen erő a hit?
Igen, ha hisztek benne!
Minden ember és minden esemény úgy került be az életedbe, hogy magad hívtad oda. Az pedig rajtad áll, hogy mit kezdesz velük.
Hasonló könyvek címkék alapján
- Bóna László: Szellemi térképeink ·
Összehasonlítás - Szabó Judit: Az Egység hívása ·
Összehasonlítás - Késmárki László: 72 isteni név ·
Összehasonlítás - Hamvas Béla: Silentium / Titkos jegyzőkönyv / Unicornis 97% ·
Összehasonlítás - Halász Emese: Ignis 99% ·
Összehasonlítás - Chris Land: Jaguár árnyéka 97% ·
Összehasonlítás - Berti M. Bagdi: Angyalokkal szárnyalók 98% ·
Összehasonlítás - Robert Lawson: Fényben járók 94% ·
Összehasonlítás - Baranyi Tibor Imre: Fejlődő létrontás és örök hagyomány 97% ·
Összehasonlítás - Kammerer Edina Bliss: Avalon hív – a misztériumutazás ·
Összehasonlítás