Polcz Alaine kötete – mint valamennyi hasonló indíttatású könyve – életvezetési kalauz. Az író-pszichológus szerző hatalmas élet- és szakmai tapasztalatát felhasználva azonban nem recepteket kínál, hanem együtt-gondolkodásra készteti olvasóját azokról a csak látszólag trivilis dolgokról, tennivalókról, jelenségekről, amelyek mindennapi életminőségünket, hangulatunkat, komfortérzésünket alapvetően meghatározzák. A körülöttünk lévő-alakuló-változó és létező rend- és rendetlenség-állapot átgondolásához kínál megfontolandó – életből vett – példákat. Nem ítélkezik, nem dönt, csak mintákat mutat be és sorjáz – hiteles egyes szám első személyű vallomásokkal illusztrálva. Mégsem egy reprezentatív, szociológiai felmérés végeredménye ez a könyv, hiszen a benne megszólaló – rendetlenségükkel vagy éppen rendjükkel küzdő – személyek a névtelenségüket megőrizve is valós individuumok, akiknek sorsa-élete éppen a legszűkebb környezetük, otthonuk, munkahelyük rendtartásának őszintén önkritikus… (tovább)
Rend és rendetlenség 80 csillagozás
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polcz Alaine művei Jelenkor
Kedvencelte 9
Most olvassa 12
Várólistára tette 67
Kívánságlistára tette 61
Kiemelt értékelések
Egy könyv a tárgyakhoz, rendhez való viszonyukról. Nem mondanám, hogy mindenre kiterjed, inkább lazán összefüggő gondolatmenetek összessége, illetve a könyv legnagyobb részét konkrét esetleírások és az azokból levont tanulságok teszik ki. Messzemenő következtetéseket talán nem lehet belőle levonni, de érdekességnek, gondolatébresztőnek megfelel.
Ami nekem kifejezetten hasznos volt, az a formai és a lényegi rend különbsége. A formai rendben esztétikailag, formailag minden oké, jó ránézni a térre, a tárgyak harmonikusan vannak elhelyezve, viszont funkcionálisan valami nem stimmel. Mondjuk egy szép szobor és egy vele összeillő szekrény áll egymás mellett, de a szobortól nem lehet normálisan kinyitni a szekrényajtót.
A lényegi rendben pedig minden funkcionális, praktikus, a tárgyak az emberért vannak, és nem pedig fordítva.
Ez alapján a szembeállítás alapján két részt is átrendeztem a lakóteremben, ahol eddig formai rend volt, de lényegi nem annyira, és tényleg sokkal jobb így.
Ami még tetszett, az, amikor bemutatja, hogy két ugyanolyan felosztású teret (vagy akár ugyanazt) más és más emberek hogyan használtak ki, rendeztek be. Persze a végletek voltak érdekesek, például amikor egy idős nő, illetve egy család megkapta egy apró üzlethelyiség két felét kényszerlakásnak, és az egyikük igénytelenül lelakta, a másikuk pedig egy praktikus, jól kihasznált, otthonos teret alakított ki belőle.
Rádöbbentett, hogy mennyi mindent ki lehet hozni egy elsőre még akár előnytelennek tűnő térből is, és arra is, hogy van még hova fejlődnöm… :))
A „saját fiók” koncepciója is érdekes volt: hogy mindenkinek kell egy kis tér, ami csak az övé, ahova személyes tárgyakat, akár titkokat rejthet. Nekem nagy igényem van ilyen személyes térre, amiről tudom, hogy csak az enyém, akkor is, ha másokkal élek. Akkor tudom igazán otthonomnak érezni a helyet, ha van ilyenem benne.
Arról is ír, hogy minden embernek saját rendkoncepciója van, és ez akár abban is megnyilvánul, hogy hogyan rendezünk egy megadott térben megadott tárgyakat. Rám egyértelműen a legjellemzőbb a szimmetrikus, hármas elrendezés, közép hangsúlyozással (hárman vagyunk testvérek, én vagyok a középső – vajon véletlen? :)). Máshogy is szoktam elrendezni tárgyakat, de a többségében így. Az ilyen rendkoncepciójú embereket pont jellemezte is Polcz Alaine a könyvben, és eléggé magamra ismertem benne, bár ez kicsit olyan, mint a horoszkóp, szóval azért óvatos vagyok vele. De mindenképp érdekes volt.
Amikor egy-egy esetben túlzottan általánosított, azt nem szerettem. Persze amúgy se szeretem azt, amikor valaki szerint „akik ezt és ezt így csinálják, azok ilyenek és ilyenek”. Sokszor nem éreztem megalapozottnak a következtetéseit, ráadásul néha még ellentmondóak is voltak. De ezen könnyű volt tovább lépni, meg ebből annyira nem is volt sok a könyvben.
Nagyon élveztem, hogy középpontba helyez egy olyan témát, ami, ha játszik is szerepet az életünkben, általában nagyon pragmatikus közelítjük (rakj már rendet, mosogass el, ne hagyd szét a zoknijaidat állandóan), és megvizsgálja egy kicsit más szemszögből is.
Tanulságos olvasmány volt Polcz Alaine könyve, egész más megvilágításba került rend és rendetlenség, mint a könyv olvasását megelőzően. Az esettanulmányok bemutatták egy-egy családon belül a családtagok egymáshoz, a rendhez és a rendetlenséghez való viszonyát különböző élethelyzetekben. Az is kiderül a könyvből, hogy teljesen viszonylagos mit tekintünk rendnek és mit rendetlenségnek; valamint van jó rend, rossz rend – és még lehetne sorolni, de a lényeg az, hogy sok értékes információval lettem gazdagabb. Egyszerre volt érdekes olvasnivaló és önismereti utazás.
A Polcz-Mészöly levelezéskötethez Nádas írt egy kissé indiszkrét utószót, abból derült ki, hogy Mészöly olyan rendetlen volt, hogy már menetrendszerűen jártak a kulcsmásolóhoz, mert a lakáskulcsot állandóan elvesztette. És érdekesen terjeszkedett a lakásban is, Alaine-t mindig kitúrva. Persze ez az, amiről nincs szó a könyvben. Noha egyébként rengeteg esettanulmány van, főleg önbevallás, a megkérdezettek nyilatkoznak a saját rendjükről, rendetlenségükről. Összességében tényleg nem megy túl mélyre a könyv, inkább problémafelvetések, a végén a hosszas önelemzéseket már untam, és valóban, a példák alapján már sok tekintetben elég idejétmúlt, jó lenne inkább frissebb szemmel ránézni a témára.
A zseni átlátja a káoszt.
***
Én világ életemben rendetlen voltam. Nem azért mert annyira szeretem a rendetlenséget, sokszor idegesít is, de a rendrakás valahol az utolsó dolgok között van a fontossági listámon. Mindenfélével mentegetem magam, hogy kicsi a szobám, kevés a tároló. De igazából csak sajnálom a pakolásra az időt, és túl sok kacatom van.
Igen ez a könyv sokszor ismétli önmagát, elavult nézeteket is vall, de mindemellett nekem tanulságos olvasmány volt. A tényleges és a formai rend közötti különbségről szóló rész, vagy a szemléletes példák a terek különböző kihasználási lehetőségeiről kifejezetten értékesek. Ahogy annak leírása is, hogy hogyan férnek meg egymás mellett a különböző emberek eltérő rendjei, vagy éppen hogyan nem.
Felpiszkált a könyv, hogy kidobáljam a felesleges cuccokat a szobámból, megszabaduljak a régóta felesleges vackoktól, kiürítsem a szekrények és fiókok mélyét, és valami jól funkcionáló, a hétköznapokat segítő rendet vágjak.
A baj csak az, hogy ehhez kellene két nap, amikor semmit se csinálok. Amíg ez el nem érkezik, marad az, hogy a zseni átlátja a káoszt :D.
Ez volt a 11. olvasásom az írónőtől. Nagyon szeretem a könyveit, de ez valahogy nem érdekelt. Különböző foglalkozású és nemű emberek rendrakási szokásairól ír többek között. Van aki otthon rendet tart, a munkahelyen viszont nagyon rendetlen. Vannak pedáns emberek, és a nagyon rendetlenek, akik után ha elpakolsz nem talál semmit. Ő a rendetlenségben, káoszban érzi magát otthon.
Nem tudom mire számítottam, amikor neki álltam elolvasni, de valahogy érdekfeszítőbb írásokra.
Mivel azon szerencsések közé tartozom, hogy ismerhettem Polcz Alent és tanulhattam tőle (a hospice mozgalom kapcsán), így minden művével, és bármivel is, ami vele kapcsolatos, nagyon elfogult vagyok (pozitív irányba). Ebből a könyvéből is árad a hitelessé, teljesen közérthető, semmi sallang, semmi tudományos doktrina. És mégis hatalmas tudást foglalatban és olyan igazságokat közvetít, amik minden ember számára azonos módon fontosak kell, hogy legyenek. Polcz Alen tana ebben a könyvben egyszerű, már már közhely: ami kint az van bent. A környezeted a tükröd. Ajánlom mindenkinek szeretettel.
Polcz Alaine rendről és rendetlenségről írt műve jól illeszkedik a többi életmód-kalauzoló kötetéhez. Összességében viszont az elején elsorjázott szakmaibb-pszichológiai fejtegetései nincsenek egyensúlyban a kötet másik nagy részét kitevő esettanulmányokkal. Hiába ismeretet oldalakon keresztül önvallomásokat vagy külső szemlélők által megírt összefoglalókat a különböző típusú rendviszonyulásokról, az elemzések mélységükben alulmaradnak tőlük, csak a felszínt kapargatja meg.
Érdekes olvasmány volt abból a szempontból, hogyan lehet az egyének rendhez való viszonyát kategorizálni, és mindenképp hasznos és elgondolkodtató a saját háztartásunkat, rendünket górcső alá venni, és ráébredni, tudatosítani a saját, tárgyakhoz, rendhez való viszonyunkat.
Rengeteg érdekességet és információt tartalmazó kis könyv. Nem értek a pszichológiához, de mégis hiányérzetem volt. Megkockáztatom: főleg a párkapcsolati együttélések, családi élet tereire lett kihegyezve (belemélyedve az egyes szereplők egyéni pszichikumába, amennyire lehet). Ahogy valaki, korábbi értékelésében írta, letetségesnek tartom: Alaine-t foglalkoztatta, zavarta, frusztrálta a Miklóssal élt élet rend-velejárója. Talán önmaga megnyugtatására, talán kíváncsiságból (másoknál is mehet ez ilyen nehézkesen, falakba ütközően) kezdett ennek a tanulmánynak a létrehozásába, esetek gyűjtésébe. Több eset tanulságos: szülői minta hatása – annak megtartásához ragaszkodás, vagy éppen végsőkig lázadás ellene. Aztán mással együtt élve, az idegen rendszerhez alkalmazkodás, közös döcögőkön átlábalás, valamiféle konszenzus bevezetése. Egyedi téma, amelyik mégis véresen komoly és fontos szegmense mindennapjainknak. A hiányérzetem azt súgta, bővíthette volna a témát azzal: kezdéshez az adott ember önmagához való viszonyát, a külsejéhez, testéhez kapcsolódó rendességet, igényességet; majd tovább lépve, azt, mi a véleménye a környezetében élők testi igényességéről. S ezután terjeszteni ki a rendet tárgyakra, lakó- és munkaterekre. De ez így is eléggé tömény és érdekfeszítő volt.
Hullámzott nekem egy kicsit, de érdekes volt, lekötött, sok okosságot ír. Arra nem jöttem rá, hogy én vajon „rendes” vagy rendetlen vagyok :)(:
Megerősített abban a hitemben, hogy a rend és a rendetlenség az éppen aktuális lelkiállapot kivetülése a környezetünkben. Illetve abban, hogy rendet csak akkor tudunk csinálni, ha mindennek meg van a helye, ha nincs, akkor selejtezni kell vagy nagyobb lakásba költözni. Ami újdonság volt, a formai és a tényleges rend közötti különbség bemutatása, az emberek nagy része érzékeli ezt ugyan, de így leírva, mégiscsak van egy 'aha' érzés.
Népszerű idézetek
Amikor az ember jó úton van, és meg tudja valósítani önmagát és élettervét, akkor a legrosszabb körülményekből jót is tud kicsiholni; amikor viszont zsákutcában van, rendszerint a körülményeit okolja, és mindig akadályozza valami abban, amit éppen tenni akar, vagy tennie kellene.
41. oldal (Jelenkor Kiadó)
Semmit sem viszünk magunkkal a sírba. És most csak lekötnek, megkötöznek a tárgyak. Amit nem használunk, ami fölösleges – oda kell adni másnak. Mi fölösleges? Amire egy évig nem volt szükség. A tárgyak arra valók, hogy átmenjenek a kezünkön.
138. oldal (Jelenkor, 2007)
Erdélyi kis falvakban például, amikor súlyos beteg, haldokló van a háznál, különös gonddal vigyáznak arra, hogy a házban rend és tisztaság legyen. Rendszeresen főznek és tálalnak. Arra a kérdésre, hogy miért viselkednek így, a válasz sommázó: ez a szokás, így kell csinálni. De adtak ilyen magyarázatokat is: „hogy ne ijedjen meg a beteg”, „hogy ne féljünk mi”.
Ezt a következőképpen értelmezhetjük: a megszokott életrend látványa megvédi a haldoklót attól, hogy szembesüljön állapota egyértelmű reménytelenségével. Azonkívül a rend megtartása azt is sugallja, hogy a halál nem elborzasztó, sőt elviselhető; hiszen minden megy tovább a maga útján és a maga rendje szerint. A hozzátartozók és a beteg számára is védelmet is nyújt. Másrészt mint aktivitás oldja a félelmet és a szorongást; eltereli a figyelmet, és tartást ad. A rend megszokottságával segít elviselni a nehezen elviselhetőt, a bizonytalant.
Jelenkor Kiadó, 2007. 222. oldal
Az elhárítás különböző mechanizmusai épp azt a célt szolgálják, hogy ami kellemetlen és nehezen elviselhető, elfeledjük, eltávolítsuk, kicsinyítsük, megmagyarázzuk, külső okokat, másokat hibáztassunk, csak ne kelljen tudomásul vennünk, hogy milyenek vagyunk valójában.
Jelenkor Kiadó, 2007. 121. oldal
Én sokszor azt hiszem, hogy két ember között ez lehet a legnagyobb súrlódási felület az együttélésben, mert hiszen az én saját rendem nemcsak a tárgyaimra vonatkozik, hanem az életem, a gondolataim, a tetteim rendjére is. Vagy tudnak egymáshoz alkalmazkodni az együtt élők, vagy örökösen zavarják egymást. A zavarásból nyugtalanság, megzavartság, aztán gyűlölködés származik.
Jelenkor Kiadó, 2007. 146. oldal
A társadalmilag meghatározott rend kialakításának és megtartásának is igen erős a segítő hatása. Nemzedékek tapasztalatával ezt szolgálják a rítusok. Szabályként fogadhatjuk el, hogy krízishelyzetek elviseléséhez, áthidalásához nyújt segítséget a saját vagy a rituális közös rend megtartása.
Jelenkor Kiadó, 2007. 222. oldal
A rend megtartásához felelősségtudat kell, az adott cél és a rend módjának ismerete, azonkívül szolidaritás. Enélkül nincs sem háznak, sem országnak igazi rendje. Küszködhetnek egyes rend-felelősök, áldozatkészek vagy megfizetettek, de keserű a küzdelem, sok energia vész el, és nincs igazi rend, mert csak összetartó, empátiás közösség tarthatja fenn a rendet. A régi hagyományok helyett – amelyek eltűnőben vannak – szükséges az együttélések új rendjét kialakítani, fokozott tudatossággal.
Jelenkor Kiadó, 2007. 226. oldal
De a fiókok gyakran vándorolnak, vándorolni kényszerülnek. Akit otthon erősen gátolnak, az a munkahelyén rendez be saját fiókot. Akit munkahelye gátol, hazaviszi szakmája lényegét vagy számára fontos részeit. Akinek sehol nincs lehetősége, az egy aktatáskába, tarisznyába, dobozba vagy akár zsebeibe menekül.
Jelenkor Kiadó, 2007. 76. oldal
Nyugati vendégség során, ha az asszonyok főztek, a férfiak mosogatnak. A szerep- és életforma váltáshoz társadalmunk nem igazodik eléggé. A nemzetközi felmérések szerint a magyar asszonyok helyzete a legrosszabb Közép-Európában. Tőlünk nyugatra a férfiak segítenek a házimunkában, és jobb a szolgáltatás, keletre több az együttélő nagymama és alkalmazott, cseléd. Az alvásidő mutat a legnagyobb ellenállást az időnyomással szemben. A magyar nők keveset alusznak.
Jelenkor Kiadó, 2007. 178. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Anne Dickson: A teljes jogú nő 91% ·
Összehasonlítás - Balogh Klára – Bárdos Katalin – Békési Tímea – Hardy Júlia – Koltai Mária – Korbuly Ágnes – Tóth Borbála: Transzgenerációs történetek 86% ·
Összehasonlítás - Kristin Neff: Együttérzés önmagunkkal 91% ·
Összehasonlítás - Csíkszentmihályi Mihály: Flow – Az áramlat 86% ·
Összehasonlítás - Daniel G. Amen: Egészséges agy, jobb memória mindennap ·
Összehasonlítás - Szondy Máté: A boldogság tudománya 82% ·
Összehasonlítás - Csíkszentmihályi Mihály: Az öröm művészete 82% ·
Összehasonlítás - Lilu: Rutin 96% ·
Összehasonlítás - James Clear: Atomi szokások 92% ·
Összehasonlítás - Meik Wiking: A hygge otthon 92% ·
Összehasonlítás