Meghalok ​én is? 62 csillagozás

A halál és a gyermek
Polcz Alaine: Meghalok én is? Polcz Alaine: Meghalok én is? Polcz Alaine: Meghalok én is?

A megrázó kötet a szerző évtizedeken át folytatott pszichológusi munkájának tapasztalatait fogja egybe. A halált az éppen csak kezdődő élet szemszögéből ragadja meg, ráébresztve az olvasót a halállal szembesülő gyermek félelmeire, küzdelmére, bölcsességére.
Polcz Alaine évtizedeken át dolgozott haldokló gyermekek mellett, megismerte azokat a reakciókat, melyek a halált sohasem elfogadható tényként vagy éppen az élet természetes lezárásaként kezelik. Interjúkat idéz, amelyekben gyermekek szembesülnek a maguk vagy hozzátartozóik halálával. A személyes tragédiákat olyan érzékenységgel fogalmazza meg, hogy az ezekből leszűrhető általános tapasztalat fontos segítséget nyújthat a megértésben, az elfogadásban.

Eredeti megjelenés éve: 1993

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polcz Alaine művei Jelenkor

>!
Jelenkor, Budapest, 2007
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636764142
>!
Pont, Budapest, 2000
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639312053
>!
Századvég, Budapest, 1993
196 oldal · puhatáblás · ISBN: 9637911960

Enciklopédia 2


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Sárhelyi_Erika I>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Szokatlan olvasmány. Egyszerre távolságtartó és ugyanakkor kézzelfoghatóan drámai. Azt gondolom, Polcz Alaine nagyon jól látta: valóban nem beszélünk, nem jól beszélünk a halálról, tényleg tabu téma. Gyermekekkel kapcsolatban meg aztán végképp az. Akkor is, ha gyermek megy el, és akkor is, ha a gyermek gyászol.
Nekem ez az írás nagyon sokat adott. Tudatosította bennem, hogy akár az életben, úgy a halálban is az őszinteség segít a legtöbbet. Minden színjáték csak rombol. Megrendítő, ugyanakkor nagyon fontos könyv.

Galambdúc>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Már a témából is adódik, hogy nem lehet olyan személyes a hangvétele, mint amit PA olvasói megszoktak. Nyilván egész más igénnyel is írta a könyvet, itt inkább a gyermek és általában az ember halálhoz fűződő viszonyát elemzi tudományos szempontból – esetleírásokkal, példák idézésével klinikai gyakorlatából. Pont ez adja az írás szárazabbnak, objektívnek tűnő stílusát. A példák ahhoz kellenek, hogy szemléltesse azt az elméletet, amit a tanatológia tudománya (hiszen lassan már halni sem tudunk, ennek az olyan természetes dolognak is háttér és sok-sok kutatás kell) addig összegyűjtött. Megtanít sok dologra a könyv. Arra is, hogy a mai ember mennyire nem igazodik el az élet nagy kérdéseiben, s ami még csak 100 éve is olyan természetes volt, például hogy több generáció egymást ismerve képes volt együtt élni, egymás jelenében és múltjában létezni, és ezzel volt egy jól körülhatárolható „én-tudom-ki-vagyok-és-hova-tartozom” érzése, ami egy életre szólhatott. Fontos, hogy mit kapunk örökül, hogy a halál évtizedekig kényszerűségből cipelt tabu marad-e, vagy az élet utolsó eleme, amelyhez félelem nélkül, elfogadással, elengedéssel tudunk-e viszonyulni. Olyan sok a fóbia, a rettegés manapság. A rengeteg belénk nevelt vagy rosszul rögzült tévképzet. És ezt a körülöttünk levő világ is csak erősíti. Elgondolkodtató, amit PA arról ír, hogy a gyermekekre, de ránk is – akik felnőttnek mondjuk magunkat – milyen mennyiségben ömlik minden irányból (főként a médiából) a halál, a gyilkolás, erőszak, ezt kapjuk napi szinten, és mégis, amikor megérint, amikor a mi valóságunk lesz, milyen gyermeki ijedelemmel, vagy egyenesen rettegéssel viseltetünk iránta. Még akkor is, ha nem a sajátunkról van szó, hanem valakiéről környezetünkből. Mi ez az ellentmondás? Miért van, hogy mikor képekben látjuk, nem hat ránk a halál, mikor pedig családban, szűkebb köreinkben fordul elő, a legnagyobb kétségbeesés kerít hatalmába?

Eta IP>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Nagyon értékes könyv.
Azt hiszem, kijelenthető, hogy életminőségünk nagyon sokban a halálhoz való hozzáállásunk minőségével korrelál.
Eldugott halál = eldugott élet.
A gyerekek még őszinték. Amíg meg nem tanítjuk a fontos dolgok helyett a marhaságokra figyelni őket.

lepetitlys P>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Ezzel a könyvvel akkor találkoztam először, amikor gyereknevelés, gyereklélektannal, pszichológiával kapcsolatos könyveket kerestem a könyvtárban, hogy felkészüljek a gyereknevelésre. Aztán idáig nem jutottam el.
Közben elolvastam az Asszony a frontont, és alig hittem el, hogy ilyen fiatalkori háttérrel volt annyi ereje, bátorsága, hogy pszichológusnak álljon.
Ez a nő csupa vas, szív és lélek.
Ez a könyv mélyen megrázó, és borzasztó, hogy egyáltalán erről beszélni, de tényleg kell. És Polcz Alaine mer is, még ha azóta változtak is a dolgok.
Az írónő felkerült az olvasandó listámra.

kata__>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Polcz Alaine abba a kis százalékba tartozik, aki hozzá mert nyúlni ehhez a bajos témához, aminél a legtöbben félrenéznek. Hány éves korban érti meg egy gyerek a halált? Rossz a megfogalmazás nyilván, hát még 60 év fölött is vannak az embereknek felteendő kérdéseik. De akkor mihez kezdjünk, ha valaki előreláthatólag a 15-öt se éri meg?
Szerintem érdemes lenne a könyvet minden szülő kezébe adni, mert nem szabad egyedül hagyni a gyerekeket a szorongásukkal, a kérdéseikkel, a halálfélelmükkel. Paradoxon, ahogy óvják a őket a természetes haláltól ("kicsi a kórházhoz vagy egy temetéshez"), de a gyerekek közben kikerülhetetlenül szembesülnek a médián keresztül agresszióval, balesetekkel, gyilkosságokkal. Veszélyes, ha egy gyerek halálképe az erőszakos halálban merül ki.
Másrészt miért gondolja bárki, hogy a kórházban betegeskedők nem tudják, hogy a mellőlük hirtelen eltűnő társaik sorsára juthatnak? Hogy nem érzik a köztük és a felnőttek között lebegő nyomasztó titkot, a haláluk lehetőségét, amit ha szóba hoznak tématerelés vagy rémület a reakció. Hiszen nem csak ők félnek.
1993 óta már sok minden történt a területen, a mű nem naprakész, de továbbra sem vagyunk elárasztva gyermekhospice házakkal és a kórházi dolgozók sem feltétlenül tudják, hogy hogyan forduljanak a haldoklók felé.

lizzizi>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Diplomamunkámhoz olvastam. Bölcs gondolatokkal tele könyv. Megéri az elgondolkodást.

4 hozzászólás
verdeleth>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Nem értem ezt a nőt. Végigszenvedte fiatalkorát (lásd. Asszony a fronton), majd a világ legnehezebb munkáját végzi. Néhol már komolyan összeszorult a gyomrom, annyira fájdalmas volt hallgatni ezeket a történeteket. Viszont volt pozitív kicsengése is, nem öncélúan szomorú, hanem azt akarja, hogy beszéljünk róla, érdekeljen. És nálam elérte a hatást.

lenne P>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Véletlenül akadtam erre a könyvre, és az írónő neve láttán, nem is nagyon gondolkodtam, akarom-e. Aztán elkezdtem. Anyaként most még nagyobb szorongással hatott rám kisgyermekek szenvedése, félelme, mint korábban. De jó volt olvasni, hogy próbálnak segíteni, vannak akik foglalkoznak ezzel a problémával is.

timite>!
Polcz Alaine: Meghalok én is?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Hiánypótló ez a könyv, még nem találkoztam hasonlóval, érdeklődve olvastam. Aztán megdöbbenve, könnyekkel a szememben félre is tettem jónéhányszor. Örülök, hogy a végére értem, hatalmas feszültség halmozódott fel bennem az olvasása közben. Annyi pszichológiai, önismereti könyvet lehet olvasni életvezetésről, párkapcsolatokról, személyiségtípusokról, gyászról, de a halálról magáról nem. Gyermekek haláláról meg pláne. Ugyan, hát gyerekek nem is halnak meg, nem igaz?
Akarva-akaratlanul saját emlékeket is felhozott, általában ilyenkor tettem félre a könyvet is. Érzem magamon, hogy nem teljes a gyászfeldolgozásom, de ez a könyv sokat hozzátett. Remélem, hogy ha olyan helyzetbe kerülök, tudok majd mit mondani egy kisgyereknek a halállal kapcsolatban.


Népszerű idézetek

Eszter01>!

Amíg az ember a saját halálától fél, mindennemű haláltól és haldoklótól fél. És ha félelemmel közeledünk a súlyos beteghez, a haldoklóhoz, akár felnőtt, akár gyermek, nem tudunk segítséget nyújtani. Hazudunk, hamis szerepet játszunk, amit a beteg – még a kisgyermek is – megérez. Meglepően hamar átlátnak rajtunk. Ezért fogadják el a mi gyávaságból és tehetetlenségből származó játékszabályainkat – a bagatellizálást, áloptimizmust, elhallgatást –, és tehetetlenségből vagy tapintatból visszajátszanak nekünk, magukra maradva félelmükkel. Igen ritkán, de előfordul, hogy helyzetüket felismerve, elfogadják halálukat, és csöndben készülnek rá.

82. oldal, Tennivalóink a reménytelenül súlyos beteg gyermek mellett (Pont, 2000)

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Kapcsolódó szócikkek: halál
2 hozzászólás
Sárhelyi_Erika I>!

Mindig ámulattal töltött el, hogy egy egyszerű emberi érintés mekkora békét tud adni azoknak, akik kapják: félelmet és fájdalmat csendesít.

103-104. oldal, Tennivalóink a reménytelenül súlyos beteg gyermek mellett (Pont, 2000)

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Galambdúc>!

Ha élet-halál szempontjából nézzük életünket, másként lehetne kezelni az anyagiakat, technikai civilizációnk mindent elnyomó bálványát, mivel a birtoklás innen nézve nem lehet cél, hanem csak olyan eszköz, amely átmegy a kezünkön. Ebből a szempontból minden átrendeződik, másként beszélünk, mást nyűjtunk gyermekeinknek.

202. oldal

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

5 hozzászólás
Miestas>!

Amit az otthoni környezetben, családban lezajló haldoklással kapcsolatban írtam (és amit tapasztalatokat gyűjtve, nehezen szedtem össze), azt régebben minden valamirevaló öregasszony tudta. Azért írok asszonyt, mert a születés és a halál mindig asszonyok dolga volt. […] Az asszonyok tudták, hogyan kell vigasztalni, ápolni, biztatni, nyugtatni, etetni-itatni, fájdalmat csillapítani, összehívni a rokonságot, búcsúztatni. Ők mosdatták, öltöztették a halottat, ők is siratták el. Azt is tudták, hogyan kell törődni a családtagokkal, mit kell tenni a gyermekekkel, hogyan kell bánni velük, és mit kell mondani.

78-79. oldal, Utolsó napok családi és kórházi környezetben (Pont, 2000)

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Sárhelyi_Erika I>!

A saját fel nem dolgozott halálfélelmünk döntő a halálhoz, a haldoklóhoz való viszonyulásban. Kevesen néznek szembe a halál kérdésével, kevesen tudják feldolgozni, enélkül pedig nem lehet másoknak sem válaszolni.

58. oldal, Gyermekek a halál kapujában (Pont, 2000)

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Eszter01>!

[…] a két világháború között a szorongás volt a vezető ideges tünet, ma az agresszió.

37. oldal, Mit tudhat, mit érezhet a gyermek a titokból? (Pont, 2000)

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Sárhelyi_Erika I>!

[…] minduntalan találkozunk halálfélelemben élő emberekkel, gyermekekkel, betegekkel, gyászolókkal, mégis keveset tudunk róluk. A részvétünk sematikus elsiklás a rész-vétel helyett.

81. oldal, Tennivalóink a reménytelenül súlyos beteg gyermek mellett (Pont, 2000)

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Carmilla >!

T. Nóra, 8 éves:
Eltemetik, és kiteszik a táblát, hogy ki volt, hogy odataláljanak, ha ki kell cserélni a vázában a vizet.

40. oldal, Mit tudhat, mit érezhet a gyermek a titokból?

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

Sárhelyi_Erika I>!

_[…] elmondja, hogy a pap „kiprédikálta”, mert Fanni nem volt megkeresztelve – és ezért nem biztos, hogy a mennyországba jut. Káromkodva szidja a papot, majd közli:
… éppen gondolkoztam, hogy hinni kezdek, de egy frászt, ezt adta az Isten, és miért pont az én gyermekem halt meg? Akkor még jön a pap, hogy miért nem kereszteltük. Mert féltünk. Ott nálunk, Kunhegyesen mindenki fél templomba menni, itt meg a párttitkár is elmegy. Hát, tetszik ezt érteni? De szerencsére itt alig ismertek, aki jött a temetésre, az tudta, nálunk hogy volt, hát le van szarva a pap…_

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek

4 hozzászólás
Szelén>!

A halálról beszélni amúgy sem könnyű, nemcsak az idegenkedés, a félelem, hanem a tájékozatlanságunk miatt is. Olyan dologról, amit nem ismerhetünk meg egészében, sőt még azt sem akarjuk tudni, ami megtudható, bizony nehéz beszélni.

81. oldal, Tennivalóink a reménytelenül súlyos beteg gyermek mellett (Pont, 2000)

Polcz Alaine: Meghalok én is? A halál és a gyermek


Hasonló könyvek címkék alapján

Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket?
Feuer Mária – Bárd Johanna: Kapu
Vekerdy Tamás: Jól szeretni
Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság
Kádár Annamária: Mesepszichológia 2.
Máté Gábor: Szétszórt elmék
Bojti Andrea: A magabiztos szülő
Deliága Éva – Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk az agresszióval?
Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban
Mérei Ferenc – V. Binét Ágnes: Gyermeklélektan