Macskaregény 84% 220 csillagozás

A karizmatikus imacsoportban egy papírra mindenki felírta három fontos kívánságát. Én egy macskát szerettem volna, és még egyszer szerelmes lenni. (A harmadikat elfelejtettem, de miért felejtettem el?) Persze az is furcsa, ha az ember hetvenévesen szerelemre vágyik. Vagy talán ez természetes?
Csodálatos, felhőtlen életvágy és életigenlés ez egy olyan szerzőtől, akit a második világháború borzalmai éppen a fronton találtak, és aki napjai nagy részét a munkája miatt a haldoklók mellett töltötte.
A szerelem természetesen szembejött egy fiatalabb férfi személyében, de az írónő nem élt a lehetőséggel, annál nagyobb bőség és féktelenség mutatkozott viszont a macskák létszámában. A Kisorosziban található nyaraló idilli kertjébe megérkezett Cirmi, Ős Fekete-Foltos, Új Fekete-Foltos, Kis Picur, Vöröscirmos-Foltos, Kis Tigrincs, na de ki számolja? Macskák a múltból, Nádas Péter macskája, Weöres Sándor macskája, kutyák, gerlék, tyúkok, csibék, és még egy parányi bronzszínű gyík is, akit szúnyogokkal és legyekkel etettek.
Polcz Alaine az állatok kapcsán is az élet valamennyi megnyilvánulása iránt érzett mélységes tiszteletről és alázatról mesél, és arról a meghitt örömről, amit kis barátaink társaságában találhatunk.

Dr. Polcz Alaine pszichológus. Amikor a macskákról ír – akik minden mennyiségben, és helyen szerepelnek –, akkor mindig másról is beszél, a megélt időről, önmagáról, tragikusan nehéz és mégis felemelő élettörténetéről. Mesél, s ahogyan ő mesél, az szinte utánozhatatlan: egyszerűen, pontosan és teli életszeretettel, derűvel. Igen, a derűje utánozhatatlan. Derűvel élte életét, amelyben macskák is ismerősök, barátok, társak voltak sorsának tanúi. Róluk megértő szeretettel és néha finom iróniával tesz tanúságot újra meg újra: Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Kukorelly Endre, Nádas Péter és mindenekelőtt Mészöly Miklós, aki férje volt. Nemcsak írásai miatt kell rá emlékeznünk, az emberi lélek mély ismerőjeként nagyot alkotott.

Kicsit féltem én ettől, mivel sokkal inkább kutyás vagyok, mint macskás, ezért nehezen tudtam elképzelni, miről fog írni itt Polcz Alaine 160 oldalon keresztül. Tartottam tőle, a második-harmadik macskás történetnél elunom majd magam. Hát nem így történt. Vannak itt persze macskák, macskák, akik végigkísérték Alaine életét, de sokkal inkább szól ez róla, a mikrokörnyezetéről, egészen intim betekintést nyerünk életének különböző jeleneteibe, megismerjük barátait, szomszédait, és közben minden történetet átleng Polcz Alaine bölcsessége, életigenlése, tisztasága, embersége. Néha nagyon felkavaró és valóban megrázó, de hát az élet már csak ilyen: csodás!

Rövidke kis írás Polcz Alaine gondolataiból, érzéseiből, regénynek azért nem nevezném. Kissé össze-vissza, csapongó, sokmindenről szóló, nem sok koncepciót éreztem benne – még a macskákat sem mondanám fő vezérfonalának, mégis szerethető mert kicseng belőle PA életszeretete, bölcsessége és kedvessége. Egyik helyszíne a Szentendrei szigeten levő Kisoroszi, emiatt külön is szerettem.

Az állatszeretettől túlfűtött, illetve csak átsugárzott mondanivaló megvolt. Én is kedvelem az állatokat, de az írónő tiszta rajongása megkapó volt.
A sok macska mellett a galambokról, gyíkokról, tehénről, s más állatokról is kedvesen szólt.

Nagyon jó Polcz Alaine-t olvasni, bölcs és alázatos, kivételes ember… Második könyvem tőle, de cél az egész életmű.

Hangoskönyvben lett az enyém. Kedvelem Alaine derűs és természetes lényét, melankolikus töprengéseit, erejét, bölcsességét. Könyveit eddig csak az ő előadásában hallottam (Asszony a fronton; Ideje az öregségnek), és azok – Alaine hangján – erős, erősítő és esetenként felkavaró tartalmuk ellenére is összességében nyugtató hatással voltam rám.
Tartottam csöppet Nagy-Kálózy Esztertől. Feleslegesen. Egy idő után már nem őt hallottam; képzeletemben és agyamban hangja, hanghordozása Alaine hangja lett: a kimért, el-elmélázó, méltóságteljes és csupa finom érzés-Alaine-é. Ez a keresetlenség és egyszerűség a Macskaregényben is jelen van.
Nálatok vannak-e állatok? Hát állatbarát költők, írók az ismeretségi körötökben? Láttatok már macskát kölykezni vagy kiszenvedni? Alaine igen, és úgy tud mesélni emberről, állatról egyaránt, ahogy csak kevesek.
Én inkább kutyás vagyok. A macskákat szeszélyességük, öntörvényűségük, és valahol, valamiképpen örök és teljes megszelídíthetetlenségük miatt kevésbé kedvelem, mint a blökiket. Döme kutyánk mellett (fő ismertetőjegye a feneketlen bendő és a kajaporszívózó üzemmód, pedig földszintes kis tacskó-németjuhász keverék) nyár óta új macskánk van. Fehér-szürke foltos, gérnyó cicus. Nem rémlik, hogy lett volna valaha ennyire félénk, folyton meg-megriadó, nemigen barátkozó macskánk. Csak a húgommal van nagy szerelemben, de rajta kívül a többi családtagról alig vesz tudomást. Hiába próbáltam eddig közelíteni felé, simogatást kezdeményezni, kedvesen szólítgatni, nagy ívben kikerült vagy riadtan elinalt előlem. Egészen máig. Kint sütkéreztem kicsit az októberi napon egy hokedlin ücsörögve, és egyszer csak azt éreztem, a lábamhoz dörgölőzik. Hívogatásomra, lássatok csodát, egy ugrással az ölemben termett. Kényelmesen elfészkelődött, aztán folyamatos dorombolás mellett hol magát tisztogatta, hol csak élvezte a simizést, fülvakerászást, napfürdőt… Vagy legalábbis ezt éreztem: hogy jól érezzük mi most magunkat itt, együtt – a jóleső, ajándék melegben.
Kedves Alaine, ha a te kezed (szellemed) is benne volt a dologban, hát köszönjük és szeretettel üdvözlünk valahonnan Szombathelyről, egy októberi békés vasárnap délutánból.

Polcz Alaine jól ír. Szeretem a könyveit. Itt most épp a macskákról, de ez nem regény. Inkább egy emlékfolyam, amit a macskák stimulálnak. Mindenről is eszébe jut még valami, és mi máris sok mindent megtudtunk Weöresről, Nádasról, Kukorellyről, hogy csak néhány embert említsek. Kisorosziban rengeteg művészember élt és alkotott, de manapság is, gondolok itt a Péterfy-házaspárra. Kedvem támadt megnézni magamnak ezt a helyet.
A macskák pedig… Mennyire másképp viselkedtek ’95-ben a macskabolondok és most. Mennyi minden változott.

Kedves történet az állatok tiszteletéről, szeretetéről. Mágikus vonzalom a macskák iránt. Őszinte, nyitott monologikus párbeszéd macskákról és emberekről, érzékeny kapcsolatokról. Fikció nélküli valóság, megtörtént élettöredékek. Írók, költők, macskák, bonyodalmak, néha szenvtelen duzzogások, állati bölcsességek.
Menyasszony fekete macskával – mindent elárul. :)

A történetmesélést azzal a fájdalmasan erős képpel és jelentéstartalommal indítja, ami már az Asszony a fronton c. könyvében is mély hatást gyakorolt az olvasóra, mikor János kidobja az ablakon Tilettet, és az a rózsabokorban landol.

Már magam sem tudom, hogyan jutottunk el ettől a képtől a kisoroszi házig és Polcz Alaine életének különböző pontjaiig. A történetek olyanok, mint egy-egy fényvillanás, mint a macskák habókos, öntörvényű, hangulata. Minden történetből csak kicsit kapunk, a lényeget, az esszenciát, amilyen a macskák figyelme, ha éppen ránk áldozzák. A történetek egymással laza kapcsolatban állnak, de mindegyik központjában a macskák állnak, dorombolnak, ugrálnak és karmolnak. Polcz Alaine és ismerősei életének talált, kapott és örökbefogadott macskái. Így lépegetünk egyik történetből a másikba, egy-egy fotóval kiegészítve az elmesélést, így kapjuk meg a sorok közé rejtett életbölcsességet és nyugalmat.

A történeteken keresztül bepillantást enged ismerősei, barátai, Nemes Nagy Ágnes és Weöres Sándor magánéletébe is. Házasságába Mészöly Miklóssal. Ismét találkozhatunk a korábban megismert fiatalkori ismerősökkel, Bertával és Erzsivel, szüleiről is újabb portrét fest. A regényben említi Zsuzsi nénit, aki csodálatosan mesélt és valami pluszt tudott az életről. Nos, szerintem Polcz Alaine maga is ilyen személyiség volt. Különben nem tudta volna egy macskaregényben átadni ezt a rengeteg érzést, benyomást és tapasztalatot az életről, az együttélésről, az elmúlásról.