Karácsonyi ​utazás 102 csillagozás

Polcz Alaine: Karácsonyi utazás Polcz Alaine: Karácsonyi utazás Polcz Alaine: Karácsonyi utazás Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Kalandos utazás egy erdélyi temetésre a hetvenes évek egyik rideg, zimankós karácsonyán. Három nap története boldog találkozásokkal, temetéssel, családi perpatvarral, betlehemesekkel, vonatozással Vízakna és Kolozsvár között – megannyi konkrét szereplővel és eseménnyel, melyek Polcz Alaine nagy élettapasztalata, asszonyi bölcsessége, tartózkodó humora révén varázstükörré rendeződnek. Az írói látásmód a groteszk világot olyan közvetlenül ábrázolja, hogy az olvasó rádöbben, a jelentéktelennek tűnő események, a véletlen találkozások, szegényes vacsorák mögött valódi emberi sorsok húzódnak, és ezekből tevődik össze egy korszak igaz története. Mintha karácsonyi üdvözletet kapnánk a hetvenes évekből, amit szívesen nézegetünk újra meg újra, mert derűsen és megnyugtatóan a szeretetre figyelmeztet.

Eredeti megjelenés éve: 2002

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Polcz Alaine művei Jelenkor

>!
Jelenkor, Budapest, 2021
136 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635181377
>!
Jelenkor, Budapest, 2021
136 oldal · ISBN: 9789635181384
>!
Jelenkor, Budapest, 2013
96 oldal · ISBN: 9789636763138

4 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 4

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Porcsinrózsa>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Nagyon szeretem Polcz Alaine könyveit, egész személyiségét, gondolkodásmódját. Nagyra értékelem mindazt, amit „letett az asztalra”, nemcsak az irodalom terén, hanem a szakmai munkája kapcsán is.
Ez a könyve mégsem nyerte meg a tetszésemet. Már az Előszó – ban utal rá, hogy eredetileg kéziratos formában létezett, s a férjének szánt karácsonyi ajándék volt. Azt gondolom, hogy így is kellett volna hagyni. Az itt olvasott események, főleg a temetés, és a körülötte zajló hercehurca ugyanis annyira személyesek, családi vonatkozásúak, és helyenként bizony csúnyán, pőrén emberiek, hogy a szűk családi körön kívül nem tartoznak senkire. Főképp nem a széles nyilvánosságra.
Egy nagyon rövid rész kivételével, ahol a hazáról, gyökerekről, hovatartozásról ír a szerző, nem jelentett sem élményt, sem örömet számomra az olvasása. Az identitásról szóló párbeszédek viszont megragadtak, mélyen érintettek.
Ismert embereknek is vannak olyan élethelyzetek, események a személyes terében, amelyek nem tartoznak a nagy nyilvánosság elé. Ez a könyv számomra többnyire ilyeneket tartalmazott.

ppeva P>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Furcsa érzésem volt, mert a cím alapján teljesen mást vártam. Karácsonyi utazás? Akkor persze havas-porcukros hegyek, csillogó karácsonyfák, békés családi körben, terített asztalnál karácsonyozás. Na ebből aztán semmi se volt.
Hanem volt egy temetésre utazás, ami épp karácsonyra esik. Egy veszekedő, gyűlölködő család, akiket se a karácsony, se a haláleset (na pont az nem!), se a vendég-családtag Polcz Alaine minden igyekezete, bölcsessége sem tud szelídebbre, békésebbre hangolni. Farkasordító hideg, nehéz csomagok, nehéz természetű családtagok. Mindez az 1970-es évek végének Romániájában, ahol a nehéz életkörülmények, az áru- és szolgáltatáshiány, a szegénység még jobban előhozzák az emberek mélyen ülő természetét.
Annyira szeretem, ahogy ezt az egész szomorú és szürke történetet beragyogja P. A. derűje, kedvessége, békessége.

Dénes_Gabriella>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Nem bánom, hogy végül nem Mészöly írt belőle valamit, hanem megmaradt memoárnak/életrajznak vagy annak, ami ez. Kellőképpen abszurd, fájó. Annak, aki emlékszik az ántivilágra, biztos még durvább, nekem csak a kollektív memória, családi emlékezet közvetíti a szubjektív tényeket (hát igen, a tények is lehetnek szubjektívek).
Szóval, fájó. Hát ha elolvassa valaki, ezt nem kell részletezni. Az egész vízaknai rész a kimondott abszurd és groteszk keveréke, ami attól bánt, mert nem fikció. És tulajdonképpen az egész az, csak máshogy. Az innen származó, de már máshova inkulturálódott ember szempontjából látjuk az itteni valóságot. Valahogy jobban megdöbbent, jobban fáj. Nem miatta, hanem miattunk.
Emellett olyan lenyomata a hetvenes éveknek, közvetlenül talán Kolozsvárnak – lásd elvándorlások –, közvetve viszont egész Erdélynek, ami nekem, ma, 2022 végén borzasztóan fáj, és nem a szocialista tömbházépítesek miatt (lásd Donáth út, ahová Alaine is igyekszik). Eleve az a kor és körülmény, amelybe belekényszerültek, amelyben éltek az emberek, és amit a nyugatabbra élők hisznek is, meg nem is. Szóval igen, szomorú és groteszk ez a memóriarészlet. Örülhetünk, hogy történelem, és reméljük, hogy sose kell megtapasztalni újból ehhez megcsak hasonlót sem.
Egy dolgot nem értettem sehogy se, Polcz miért írta Kürtös nevét következetesen románul.

tammancs1 P>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Nem tudtam semmit erről a könyvről, karácsonyibb témát vártam, de valami teljesen más kerekedett belőle. Az egész egy úti memoár a ’70-es évekből, Polcz Alaine és családja egy temetés miatt utaznak vissza Erdélybe, a rokonokhoz. A szülőföldtől elszakadt, majd visszatérő, a jelen (Ceauşescu-éra) állapotait érzékenyen észlelő elbeszélő hangját nagyon szerettem. Bölcs és tapintatos megmozdulásait mind a temetés, mind a látogatások kapcsán is szerettem.

medizonka>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Ez a karácsonyi utazás visszarepít minket a 70-es évek Erdélyébe, az írónő egy családtagjának temetésére. Az út során megismerjük a család tagjait, a köztük lévő feszültségeket, ahogy készülnek a temetésre, ahogy kibontakozik vajon mi vezetett Miklós bácsi halálához. Közben fogcsikorgató a hideg, s néha a szereplők viselkedésétől is kiráz a hideg, mégis Polcz Alainnek sikierült egy kis melegséget varázsolnia a történet mesélése közben az olvasók szívébe. Mert,ami igazán varázslatossá teszi ezt a történeteti, az Polcz Alaine személyisége. Hogy minden szavában mélységes ember- és életszeretet van. Derű és valami megmagyarázhatatlan ősi bölcsesség. Valahogy olyan szemlélettel kéne élnünk a mindennapokat, ami átsugárzik a könyv lapjain.

pipacstappancs>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Sokak felróják ennek könyvnek, hogy nem elég karácsonyi, pedig szerintem nagyon is az. Csak nem a cukormázas-amerikai giccses karácsonyt jeleníti meg, hanem az igazit, amilyeneket mi is megélhetünk/megélhettünk pár évtizede. A karácsonyi utazás Erdélybe repít minket, ahol még mínuszok és jeges utak, házról-házra járó betlehemesek adják a karácsonyi díszletet ahhoz a témához, amiről Polcz Alaine ír egyik legszebben a magyar irodalomból: az élethez és az elmúláshoz.
Rövid, velős, nosztalgiázós, tartalmas, elgondolkodtató olvasmány. Olyanoknak ajánlom, akik nem felszínes karácsonyi történetet keresnek ebben az időszakban olvasásra.

Tigrincs P>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Szomorú, felkavaró olvasmány helyenként – ez a fajta életmód, körülmények és családi működések számomra nagyon távoliak és érzelmileg is megterhelők. A szegénységnek, alkoholproblémáknak és ilyen-olyan hiányoknak bizonyos szintjeivel szembesülni, amikor az ember viselkedése már nem tűnik igazán emberinek, vagy civilizáltnak.. Mindez megfejelve egy romániai háttér időszakkal, amikor a magyarországi magyarok már korlátozottan bár, de mehetnek külföldre, de más keleti országok, köztük Románia, ezt még nem engedi az állampolgárainak.
Van egy rész a könyvben, amikor Alaine és egy Svédországba szakadt erdélyi magyar nő taglalják a gondolatok, gyökerek közösségét, hogy mit jelent székelynek, magyarnak lenni külföldön, milyen Magyarországon és milyen Romániában, ahol ezekben az időkben (1977) éppen próbálják különválasztani ezeket a fogalmakat.
Próbáltam megkeresni ebben a történetben a pozitív dolgokat, azt kell mondjam, hogy nem sokat találtam, – az jutott eszembe, hogy az elutazással már induláskor arra készülünk, hogy majd hazaérkezünk újra – ettől függetlenül (vagy az ettől függetlenül nélkül) ajánlom az írónő könyveit megismerésre, mert hangulatában vegyesebbek ennél, és érdekesmód az időskori írásaiban már talán jobban emészthetőbb, bár továbbra is komoly érzelmi tartalmakat ismerhetünk meg.

dokijano >!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Azt hiszem, kezdek Polcz Alaine-függővé válni.
Szeretem azokat a regényeit, amelyben régi emlékeit eleveníti fel. Akár egy erdélyi utazása kapcsán, mint ebben az írásában, akár a magyarországi élete eseményeiről ír. Annyira emberközeli a hang, amelyen ír, hogy már-már ismerősömnek gondolom őt. Igaz, néhol csapongó, de ez a laza beszélgetős stílus velejárója. Mi is így beszélgetünk, ha összefutunk a barátainkkal. Csakhogy ő arról a világról beszélget velünk (vagy a barátaival), amelybe nekünk nem volt alkalmunk belelátni. Mert Erdély kis falvaiba (vagy akár nagyobb városaiba is) eléggé nehézkes volt eljutni még a hetvenes-nyolcvanas években is. És nem csak politikai okokból, hanem az útviszonyok miatt is. (Saját bőrömön is megtapasztaltam a nyolcvanas évek elején, kétszer is.) Az ő szemén át nézve pedig sokkal inkább testközelből szerzünk tapasztalatokat. Nemcsak a fizikai valóságról, a szegényes sorsokról, hanem az emberek gondolatairól, lelkivilágáról is. Muszáj lesz megszereznem a többi írását is!

NikoLetti>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Karácsonyi hangolódást ne várjon senki a kötetről!
Karácsony idején temetésre utazó Polcz Alaine és családja kálváriáját mutatja be.
Van itt minden viszály, ellentétek, sértődés, jég , pár szál fenyőággal.
Egyedüli aki érdekes volt számomra maga Polcz Alaine, akiről most nem igazán tudtam meg semmi egyebet , csak azt amit eddig is tudtam. Mintha ő lett volna a megtestesült nyugalom , ő ott állt a középpontban és mintha mindenki körbe forgott volna, mintha egy kaleidoszkóp képet néznék.
Látlelet egy társadalomról , és néha olyan érzésem volt , mintha futóbolondok közé keveredtem volna. :)

Adrienn57 P>!
Polcz Alaine: Karácsonyi utazás

Karácsonyra hangolódva vettem kezembe a könyvet. Nem feltétlenül gyertyafényes, fenyőillatú könyvekre vágytam, hiszen tudom, hogy nem mindenhol meseszerű az ünnep. Bizony előfordul, hogy egy temetés feketíti be! Az esemény itt is karácsonykor történik, egy általam nagyon kedvelt erdélyi kis faluban, de a táj bemutatásáról sokat nem kaptam. Az, hogy a temetéshez kapcsolódó vita, veszekedés még jobban beárnyékolta, mind az ünnep, mind a távozó búcsúztatását, még belefért. De valahogy mégis úgyéreztem,mintha minden szálon félbemaradt, elszakadt a törénet fonala. Egy pozitívuma volt számomra, elég rövidke volt a történet. Kicsit csalódott vagyok…


Népszerű idézetek

Papírtigris>!

Régóta akarok menni Kolozsvárra, beszélgetni meg ezeket a holmikat kirázni az életemből.
Szabadulni, szabadulni a tárgyaktól, egyre sürgetőbbnek érzem. Fölém nőnek, nyomnak, unalmasak, értelmetlenek. Folytonos miértként néznek rám, és gondozást igényelnek. A tárgyak olyanok, mint a kutyák és a macskák, törődni kell velük. Egy macskát sem lehet csak úgy tartani a házban, hogy nem törődsz vele. Az összepiszkolódott, összedobált tárgyak nyugtalanná tesznek. A túl sok ruhától pedig egyszerűen félelem és életundor fog el. Ennyit a tárgyakról.

paoloni >!

Most, hogy gyászreakciókkal foglalkozom, olvasom és tudom, hogy újból és újból szembe kell nézni vele, hogy meghalt. Újból és újból átélni, hogy azután földolgozza az ember. Ez a gyászmunka. Annyiszor élem újból a fájdalmat, ameddig megkönnyebbedek. A gyermek is a játékában újból és újból megismétli a feldolgozhatatlan élményeket.

51. oldal

paoloni >!

Azt mondod, hogy szeretsz egyedül lenni, és jól vagy, hogyha egyedül vagy, nem zavar, ha nincs otthon, nem zavar, hogy hol van. Látod, én ezt mélységesen megértem. Gondolkoztam rajta, hogy ez az öregség vagy nem. Nem az öregség. Felnőttek lettünk vagy emancipálódtunk.

Mágnes21>!

Nekem az erőt és a felfrissülést jelenti Erdély, nem tudom, miért. Az itteni embereknek másak a gyökereik. Nekem, ha kint vagyok, mintha az el volna vágva. Igazában otthon már sehol sem vagyok, illetőleg itt is, ott is, de az nem az igazi. Itt már nem tudnék élni.

100. oldal

ex_libris_i>!

Milyen nehéz, milyen furcsa, hogy kell a virág! A testvérem temetésén is láttam, és most is… Vagy nem kell, mert úgy puritánabb?
De az a puszta földhalom, amit ráhúznak a koporsóra, mert a koporsó önmagában, virág nélkül is szép, de ráhúzzák a földet – dübörög. Ha a virágok nem borítják el, akkor látni, és gondolni és tudni és úgy nézni szembe azzal a földhanttal, hogy az takarja…
Persze lehet, hogy az ember úgy hamarább felfogná a halált.
A virágok csak fednek. Segítenek vagy fednek?

53-54. oldal

ppeva P>!

Valahonnan rájönnek, hogy magyarországi vagyok. Kérdezik, igaz-e, hogy szabad utazni a népi demokráciákba. Igaz, hogy az útlevél a zsebünkben van?
– Igen – mutatom.
Még nem láttak ilyet, csodálkozva nézik. Bevallom, van bennem egy kis gonoszság is, mutatom, hogy benne van az öt ablak, most egyet elhasználtam, négyszer még utazhatom úgy is, hogy kimegyek a vonathoz, megváltom a jegyet este, felülök a vonatra, hajnalban Kolozsvárt vagyok.
Csodálkozva nézik.
Olyan álomszerű számukra, mint amikor mi a nyugatiaktól halljuk, hogy zsebükben az Európára szóló útlevél, csak vonatjegyet kell váltani. Láthatólag félig hiszik, félig nem.

91-92. oldal

ex_libris_i>!

De a szerelemmel sokkal gazdagabb és szebb az élet.

111. oldal

>!

Nézegetem én is. Minden képen egy kutya. A hátulján magyar naptár. […] Egon ad ajándékba, mindenkinek jut. Én is kérek tőle, hogy vigyem Kolozsvárra. Amikor jöttek a vonaton a vámosok, őket is megkínálta. Mint a kártyalapokat, úgy tartotta eléjük. A vámos választott, Egon látta, hogy még egyre vágyik: – Parancsoljon, amennyit csak kíván. – Ezek után a vámos senkit sem nézett meg, kiment a kupéból. Ugyanezt csinálta a román vámossal is. Aztán minen útitársunknak adott, csak a sarokban ülő férfi nem fogadta el, az fölállt, és kiment. Intett, hogy nem. Azt hittük, szovjet állampolgár. Gyűrött volt a nadrágja, és valahogy furcsán szabott, furcsán vasalt. Anyám később szólt hozzá, németül beszélt vele kiderült, hogy dán. Azután jutott eszembe, hogy ha orosz, akkor nem ilyen barátságtalan, hogy ne fogadja el a képet, hanem beszélget, nyitott, oldott, kedves. Az oroszoknál mindig ezt a családias melegséget tapasztaltam. Olyan szláv oldottságot, amely a déli népekéhez hasonló.

55. oldal

Viszlaly>!

Képzeld el, az igazi szerelemben mindez együtt van. Szereted a testeddel, szereted a lelkeddel, szereted az értelmeddel, szereted a szellemeddel. Beteljesedsz a másikkal. Kielégülést a testedben, mert ketten eggyé lesztek. Valóban, az úgy van, hogy a két test egy bizonyos pillanatban egy. Az öröm tetején egy. De ez nem ér semmit, ha nem járul hozzá az, hogy érzelmileg is egyek vagytok, és utána a gondolataitok is közösek. És aztán közösen szerettem különböző dolgokat az életben. És léptek egyre fennebb és fennebb

116. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Daloljanak itt angyalok
Veda Sylver: Dermedt szívek
Fekete István: Karácsony éjjel
Nina Collins: Az őrangyal
Megyeri Judit: Rózsakő – Liza & Alex
Vavyan Fable: Szennyből az angyal
Király Levente (szerk.): Ünnepek ünnepe
Remy Dalmore: Tegyél a fa alá
Fábián Janka: Karácsony a Ligetben
Robert Lawson: Navina, a Karácsony angyala