Nagy ​Sándor és Iulius Caesar 45 csillagozás

Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2015
204 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632273914 · Fordította: Máthé Elek, Devecseri Gábor, Kárpáty Csilla

Enciklopédia 42

Szereplők népszerűség szerint

Nagy Sándor · Julius Caesar · Kleopátra · Lucius Cornelius Sulla · Marcus Iunius Brutus · Arisztotelész · Augustus · II. Philipposz · Marcus Tullius Cicero · Asinius Pollio · III. Dareiosz · Marcus Antonius · Marcus Porcius Cato Minor · szinópéi Diogenész

Helyszínek népszerűség szerint

Egyiptom · Róma · Alpok · Capitolium


Kedvencelte 3

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 54

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Trixi_Adzoa P>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

Megéri a 95%-os értéket a könyv :-) Jó volt, tetszett.

Ugyan történelmi könyvnek tűnik, de nem az. Nagyon felületesen érinti a történelmi eseményeket Plutarkhosz. Inkább, mint egy ismert tényt jeleníti meg az életrajzokban. Nyilván teljes egészében nem kikerülhető, hiszen Nagy Sándor és Julius Caesar is olyan ember volt, akiket történelemben véghezvitt tetteik, csatáik, háborúik miatt ismerünk.
Plutarkhosz valahogy természetesnek veszi, hogy az olvasó ismeri a történelmet, ismeri az összes csatát, az összes nevet. Tiszta szerencse, hogy a könyv hátuljában van egy névjegyzék, ahol a helyszínek és a nevek azonosíthatóvá válnak. Így könnyebb kideríteni, hogy ki kicsoda, mintha közben folyton a wikipediát bújnám :-)
Szerkezetét tekintve nekem való, mert rövid számozott fejezetek vannak. Így könnyű letenni, és folytatni a könyvet.
A fent említett rengeteg név és helyszín miatt kicsit nehézkes az olvasás, de bele lehet lendülni.

A történetek valós, nap mint nap éldegélő emberek életét mutatják be. Úgy van megírva, hogy az ember azt érzi, hogy az egész napját ott tölti Alexandrosz vagy Caesar mellett, és látja, hogy mit csinál, mikor mit eszik, kivel beszélget, miről beszélget, hogyan viselkedik, hogy készül csatára stb. Szóval kifejezetten érdekes.

Alexandrosz egy – számomra – nagyon szimpatikus ember lehetett. Sok jó, okos gondolata volt, jól kezelte a környezetében élő embereket. Emberségesen bánt ellenségeivel, nem volt nagyképű. Éppen emiatt kicsit ambivalens személynek tűnik, hiszen becsvágya hajtotta át az egész világon. Minél több és több helyet elfoglalni, ez volt a cél. Már tizenévesen attól tartott, hogy apja Philipposz minden „feladatot” elhappol előle, így már nagyon fiatalon csatázni indult. Annak ellenére, hogy mindössze 32 évet élt, annak 16 éve olyan tartalmas volt, mint az átlag ember 50 éve. Kíváncsi lennék, mi lett volna a történelem menete, ha él még 20 évet legalább.
Caesar kevésbé szimpatikus. Egyébként is kevésbé érdekelt Róma… Neki vannak furcsa becsvágyból fakadó beidegződései. Szóval szerintem nem volt teljesen százas :-) Sokan nem is szerették, mert úgy gondolták, semmi más célja nincs a hódításokkal, mint hogy minél nagyobb hatalomra tegyen szert. Dictator lett, nem véletlen. Attól még, hogy sokan nem szerették, rájöttek, hogy mégsem kívánták a halálátspoiler.

shadowhunter1975 P>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

Eddig nagyon tetszik, Alexandrosz története izgalmas volt, élmény volt ebben a letűnt világban kalandozni velük :) Most lássuk Caesar-t!

AeS P>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

(Ezt most átmásolom a régiből, mert itt mindenféle kiadási átalakulások történtek.)
Ha ezt egy kicsit szorgalmasabban olvasom, a Google tudásával megtámogatva, akkor talán nem unom annyira a neveket és a helyszíneket, így saját kútfőből ez nehezen ment. Sokszor panaszkodtam már a történelmi alulműveltségemre, most jutott eszembe, hogy lehet, hogy ez nem csak a rossz középiskolai tanárnak köszönhető, hanem egyszerűen én sem érdeklődöm eléggé a régmúlt korok iránt. Kicsit hagyjuk szellőzni ezt a könyvet, és majd pár év múlva kiderül, hogy mire emlékszem belőle, meg persze öregszem még egy kicsit. Apukám azt mondta, hogy a római jog a vizsga után 27 évvel kezdte érdekelni igazán, nekem meg az érettségitől számítva még csak hét év telt el, van időm.

szevaszka>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

Állítólag Plutarkhosz rugalmasan kezelte a tényeket a műveiben. Egyrészt tetten érhető a görögökkel kapcsolatos részrehajlása a rómaiakkal szemben, másrészt helyenként ferdítésekkel tette működőképessé a párhuzamos életrajzait. Engem, mint aki olyan felkiáltással ült le olvasni ezt a könyvet, hogy jó lenne már valami laza, sztorizgatós hangulatú ókori művet olvasni, ez egyáltalán nem zavar, számomra sokkal érdekesebb a szubjektivitásából adódó egyedi történetmesélése; az hogy ő milyen eseményeket, mellékes körülményeket ítélt meg fontosnak a karakterrajzok szempontjából. Itt most gondolok az olyan indokolatlan információ morzsákra, mint például, hogy Nagy Sándor épp hasmenésben szenvedett, amikor a szkítákat megverte; vagy hogy Héphaisztión a lázas betegségére előírt diétát aláásva a reggelire megevett egész kakasba és a vödörnyi behűtött borba halt bele; vagy hogy Caesar azon szorongott, hogy Nagy Sándor az ő korában mennyi hódításon volt már túl, ő meg még csak Rómában sem az első. Ezzel kapcsolatban a teóriámat, hogy maga a hatalom – főleg a korlátlan és ellenőrizetlen hatalom – kikerülhetetlenül demoralizál bárkit, mind Nagy Sándor mint Caesar példája megerősítette bennem. Caesarnál ez inkább a trónok harcás politikai ármánykodásban manifesztálódik, ezért az ő életrajza kevésbé hatott a fantáziámra, mivel kevésbé tér el attól, amit például ma is tapasztalhatunk az aktuálpolitikában. Ezzel szemben érzésre Nagy Sándor világa még sokkal inkább bontja ki azt megfoghatatlan kort, ahol keleti uralkodók elefántháton háborúznak, ahol a hódítás a kedvező jóslatokban való megszállott hit nélkül kivitelezhetetlen, ahol a szeretett bajtárs (vagy szerető?) elvesztését tébolyodott mészárlásban tudja csak méltón meggyászolni Alexandrosz. Aki addigra már az említett korlátlan és ellenőrizetlen hatalom miatt olyan mélyre csúszik önmaga nagyságának tudatában, hogy minden döntését és annak minden jó vagy rossz következményét kényszeresen isteni jóslattal kell validálnia – legalábbis amennyiben hihetünk Plutarkhosznak.

flamepetals>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

2015-ből áthozva:
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy ennyire jót fogok szórakozni rajta. Nem mintha vicces lett volna, csak valahogy felemelő volt olvasni, hogy egy-egy ember mire képes ha van benne elég akarat (és becsvágy). Na jó, néha azért Plutarkhosznak vannak elég vicces mondatai.
Nagy Sándor életrajza közben többször is eszembe jutott a Collin Farrell-es változat, Caesarnál pedig érdekes volt a pályája kezdetéről olvasni, mert azzal még nem találkoztam ilyen részletesen.
Amit egy kicsit hiányoltam, az egy térkép volt legalább Nagy Sándorhoz, illetve egy kicsit több név a jegyzetszótárban, mert nem mindenkit találtam meg ott akit kerestem.

CaptainV IP>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

A Nagy Sándoros rész sokkal könnyebben és lelkesebben olvasható volt, és szerencsém volt, mert róla pont kevesebbet tudtam, mint Caesearról, úgyhogy a könyv első felét szerettem legjobban, meg abból is tanultam legtöbbet. Ezzel együtt kicsit csalódott vagyok, mert valahogy Nagy Sándor olyan igazi tökéletes mesebeli királyként élt az elképzeléseimben, de ha igaz az, amit Plutarkhosz állít, akkor tök nagyképű volt. Na, nem mintha nem lenne mire. Ha valakinek megengedhetjük, hogy kicsit el legyen szállva, az talán Nagy Sándor. :D

Ceasear része fárasztó, nem annyira anekdotikus, néha már-már száraz dokumentációnak tűnik, ezért nem szerettem úgy. Viszont itt is csalódtam, mert úgy néz ki, Kleopátra nem is szőnyegbe csavarta magát, ahogy nekünk anno tanították, hanem zsákban bújt el. Ami kevésbé epic, de mindegy… :(

Roland91 P>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

Sok érdekességet megtudtam erről a két nagy emberről. Akit érdekel Caesar vagy Nagy Sándor az olvassa el mindenképp!

Ditke22>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

Miért van egy olyan érzésem, hogy Plutarkhosz jobban kedvelte Nagy Sándort, mint Ceasart? Az életrajzok maguk igen gondosan vannak összeválogatva, az ismert anekdoták, mondások, tettek mellett megismerünk nem oly közismert részeket is az életükből. Inkább mindennek a hátterét,okát igyekezett feltárni, azon keresztül megfogni a személyiségüket. Elismerve a nagyságukat, fellebbentett ugyanakkor gyengeségeikről, negatív tulajdonságaikról is fátylat. A történelmi hűséghez nem férhet kétség mind a személyek, mind a leírások tekintetében. Érdekes módon nem száraz „dokumentum-regényt” vehetünk kezünkbe, de érdekes, izgalmas, időnként érzelmeket is mozgató történeteket. Nagy Sándorról tudtam keveset, az a rész pont ezért jobban érdekelt, ám Julius esetében arra voltam kíváncsi, mire emlékszem, mit tudok rosszul, illetve mi újat tudok meg. Izgalmas időutazás volt.

Juditka94>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

Nem ez volt az első olvasmányom Plutarkhosztól, olvastam már más életrajzait is. Furcsa, hogy pont a két leghíresebbet nem vettem a kezembe. A gall háborúk olvasása meghozta a kedvem ahhoz, hogy elolvassam Caesar életrajzát, amit nem akartam önállóan a kezembe venni, hanem szembeállítva Alexandroszéval, ahogy Plutarkhosz megírta.

Tisztában vagyok vele, hogy nem épp Plutarkhosz a legszavahihetőbb ókori szerző, de mégis nagyon élvezetes olvasni a munkáit. Alexandrosz életrajzának elején kifejti, hogy nem a nagy tetteiket kívánja vizsgálni, hanem a jelesebb mondásaikat, megjegyzéseiket helyezi műve középpontjába. Ennek ellenére nem marad túl sok hiányérzete az olvasónak, hiszen minden fontosabb életszakaszra és állomásra kitér. Az „egy-egy jelentéktelen dolog, mondás vagy tréfás megjegyzés” pedig valóban közelebb visz a személy megismeréséhez, megértéséhez, ráadásul sokkal olvasmányosabbá is teszi az életrajzokat. Nem véletlen olvassák/olvasták olyan sokan Plutarkhosz műveit.

Egyszerűen imádom az anekdotákat, amiket felvonultat az írásaiban. Persze, tudom, hogy ezek nagy része nem a valóságon alapszik, csupán mendemondák, de annyira jók, annyira szépen megmutatják az ókori görögök és rómaiak gondolkodásmódját. Nagyon szeretem a híres jóslatokról szóló részeket is, fantasztikus látni, ahogy a jóslat főszereplői reflektálnak rájuk és megpróbálják beteljesíteni vagy épp elkerülni azokat. A legviccesebb éppen az, amikor görcsösen valóra akarják váltani a jövendőmondók szavait, mert gyakran hatalmas nagy félremagyarázásokat csinálnak, és ezeket mindig megmosolyogtató olvasni.

Érdekes, hogy én eddig erről a két történelmi személyről még nem sok forrást olvastam. Mindig más ókori alakok felé fordultam (Hannibal, Scipio, Aemilius Paulus, Perseus) és az „igazán nagy alakokkal” nem sokat foglalkoztam. Alexandroszról például most olvastam először. Valahogy minden történelemkedvelő életében eljön az az időszak, amikor elcsodálkozik Alexandrosz tettein, és ez általában már a suliban megtörténik. Hozzám valahogy sosem került igazán közel a hódító alakja, csak most. De most nagyon megragadott. Egyszerűen szédítő a gondolata annak, hogy élt valaha egy ilyen személy, akinek szinte mindenki ismeri a nevét, még ennyi évvel később is, holott az életének nagy része a legendák homályába vész. Caesarról már rengeteget olvastam, de mint hús-vér emberhez, most kerültem igazán közel hozzá.

Joggal lehet kérdezni, hogy miért bűvölt el annyira engem ez a könyv, mikor azzal kezdtem a beszámolómat, hogy nem Plutarkhosz a legszavahihetőbb forrás. Ez egyszerűen azért van, mert ekkora történelmi távlatban már nemigen juthatunk közel a valós történelmi alakokhoz. Plutarkhosz pedig – épp az anekdotázó jellege miatt – úgy visz közel Alexandroszhoz és Caesar-hoz, hogy egy ókori személy szemével láthatjuk őket. Szerintem igazából ez a fontos. Nem feltétlen az a lényeg, hogy mit csináltak ők valójában – ez is nagyon fontos persze –, hanem az, hogy mit jelentett az ő személyük az ókor emberének. Ezt az igazán izgalmas látni, mert ez az, ami valójában halhatatlanná tette ezt a két embert. Érdemes itt magától a szerzőtől idézni a Caesar életéről szóló művéből: „11. (…) Azt is beszélik róla, hogy mikor már Hispaniában volt, és szabad idején Alexandrosz történetét olvasta, hosszan elgondolkodott, majd könnyekre fakadt. Barátai meglepődtek, és okát kérdezték, mire Caesar így felelt: „Nem gondoljátok, hogy elég okom van a szomorúságra, ha arra gondolok, hogy Alexandrosz az én koromban már mennyi nép felett uralkodott, én pedig mindmostanáig semmi fényes tettet nem hajtottam végre.”.

Nagyon ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, akit kicsit is érdekel Alexandrosz és Iulius Caesar története. Plutarkhosz rengeteg történelmi adattal és még annál is több anekdotával világítja meg ennek a két hatalmas embernek az élettörténetét. Segít közelebb hozni hozzánk a történelmen belüli személyeket, úgy láthatjuk őket, ahogyan az ókor embere tekintett rájuk.

Kutas_Bendegúz>!
Plutarkhosz: Nagy Sándor és Iulius Caesar

Nagy Sándorról hiányosabb volt a tudásom mint Iuliusról.
Nagy Sándor aszkétizmusa külön lenyűgöző. Betegsége, mérgezésének körülményeivel egész idáig nem voltam teljesen tisztában. Tiszteletre méltó hogy már milyen fiatal korában mennyire ambíciózus volt. Caesarról ismétlésnek jó volt olvasni, az ő személye azt hiszem nem kíván több kifejtést. Ajánlom a könyvet minden történelem iránt érdeklődőnek.


Népszerű idézetek

Lélle P>!

[…] akik kifárasztják magukat, édesebben alszanak, mint azok, akik másokat fárasztanak ki […]

61. oldal, Alexandrosz (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: alvás · Nagy Sándor
Lélle P>!

[…] a győzni tudás lényege: mást tenni, mint amit a legyőzöttek tesznek.

61. oldal, Alexandrosz (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: győzelem · Nagy Sándor
Lélle P>!

Mint ahogyan tudnunk kell, hogy a tenger szelíden mosolygó felszíne alatt is a legnagyobb veszedelmek leselkednek, Cicero is pontosan tudta, hogy Caesar kellemes társasági jó modora mögött milyen erőszakos és hatalomra vágyó jellem rejtőzik. Nem is titkolta, hogy világosan látja, milyen célok vezetik Caesart a politikai életben, és hogy zsarnoki hatalomra tör. „Mégis, mikor látom – mondta –, mennyi gonddal fésülködik, és mint simítja le egyetlen ujjával a haját, nem tudom elhinni, hogy ez a férfi olyan gonosz dolgot forgasson agyában, mint a római alkotmány szétzúzása.”

111. oldal, Caius Iulius Caesar (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Julius Caesar · Marcus Tullius Cicero
Lélle P>!

Mikor pedig barátai azt ajánlották, hogy vegye magát körül testőrséggel, és sokan önként jelentkeztek is, Caesar elhárította magától ezt a tisztességet. Jobb, mondta, ha az ember egyszer hal meg, mint hogy állandó halálfélelemben éljen.

179. oldal, Caius Iulius Caesar (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: halál · halálfélelem · Julius Caesar
Trixi_Adzoa P>!

Azt szokta mondani, hogy az alvásból és a nemi érintkezésből tudja leginkább, hogy halandó, mert az emberi természet gyengeségét a fáradtság és a gyönyör okozza.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Sándor
shadowhunter1975 P>!

„Fiam, keress magadhoz méltóbb királyságot, szűk neked Makedonia.”

12. oldal, Alexandrosz 6. (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: II. Philipposz · Nagy Sándor
Lélle P>!

Mikor Caesar később megjelent Pompeius táborában, végignézett a szerteheverő holttesteken, a frissen lekaszaboltakon, és hangosan felsóhajtott: „Ezt ők akarták; ők hoztak olyan kényszerhelyzetbe, hogy ha szélnek eresztem hadseregemet, engem, Iulius Caesart, aki a legnagyobb háborúkat győzelmesen fejeztem be, bíróság elé állítottak volna.” Asinius Pollio azt állítja, hogy e szavakat, melyeket Caesar később görögül írt le, eredetileg latinul mondta. Ugyancsak ő beszéli el: a tábor elfoglalásakor kiderült, hogy az elesettek legnagyobb része rabszolga volt. A legionáriusok közül legfeljebb hatezren estek el. A foglyok legnagyobb részét Caesar később besorozta légióiba, és sok vezető állású férfiúnak teljes bocsánatot adott. Köztük volt későbbi gyilkosa, Brutus is. Mint mondják, Caesart aggasztotta, hogy Brutus eleinte nem került elő, és nagyon megörült, mikor épen, egészségesen eléje vezették.

167. oldal, Caius Iulius Caesar (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Asinius Pollio · Julius Caesar · Marcus Iunius Brutus
Lélle P>!

A legtöbb történetíró szerint Porosz csaknem két méter magas férfi volt, nem alacsonyabb, mint egy lovas katona; nagy, méltóságot parancsoló termete jól illett az elefánthoz, amelyen ült, pedig az volt valamennyi közt a legnagyobb. Elefántja bámulatos értelemmel vigyázott a királyra; amíg teljes erővel harcolt, dühösen verte vissza és tiporta le támadóit, mikor pedig észrevette, hogy a lövedékek okozta sebektől elalél, szelíden térdre ereszkedett, hogy a király le ne essék, és ormányával egyenként kihúzta a lándzsahegyeket a sebekből. Amikor Porosz fogságba került, Alexandrosz megkérdezte tőle, hogyan bánjék vele. Ő csak ennyit mondott: „Királyhoz illően.”

86-87. oldal, Alexandrosz (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Nagy Sándor
Lélle P>!

A magam részéről inkább a legjobb dolgok ismeretében óhajtanék kitűnni, mint a hatalomban.

13. oldal, Alexandrosz (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: hatalom · Nagy Sándor
shadowhunter1975 P>!

Ilionban szállt partra, itt áldozott Athénénak, a hősöknek pedig italáldozatot mutatott be. Akhilleusz sírkövét megkente olajjal; hagyományos szokás szerint társaival mezítelenül versenyt futott a síremlék körül, majd a síremléket megkoszorúzta, s boldognak mondta Akhilleuszt, hogy életében hű barátra, halála után pedig tetteinek nagy dalnokára talált. Amikor bejárta a várost, és megnézte a látnivalókat, valaki megkérdezte tőle, nem akarja-e látni Alexandrosz lantját? Azt mondta, arra nincs a legkisebb gondja sem, de szívesen megnézné Akhilleusz lantját, amellyel a bátor emberek dicső tetteiről énekelt.

23-24. oldal, Alexandrosz 15. (Helikon, 2015)

Kapcsolódó szócikkek: Akhilleusz / Achilles · italáldozat · Nagy Sándor

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete
Gaius Suetonius Tranquillus: Suetonius összes művei
Cornelius Nepos: Híres férfiak
A. B. Bosworth: Nagy Sándor
Adrian Goldsworthy: Caesar
Papp Imre: A Napkirály
Hegyi Dolores – Kertész István – Németh György – Sarkady János: Görög történelem
Bolyki Tamás (szerk.): A legnagyobb magyar királyok
Publius Cornelius Tacitus: Iulius Agricola életrajza / De vita et moribus Iulii Agricolae
Csiffáry Tamás: Erdélyi fejedelmek, magyar királyok