Téboly 86% 588 csillagozás

„ A szokások változnak legkevésbé, azokra támaszkodunk, azok jelentik a szilárd alapot. A szokásokban meg lehet bízni.”

Érdekes kapcsolatom van ezzel a könyvel. Az elmúlt egy évben több helyről volt alkalmam ajánlást kapni és meg is vehettem volna többször is, mégis idegenkedtem tőle.
Aztán egy akció keretén belül elhoztam, de mint várható volt, a könyvespolcom lakója lett és ott is maradt.
Tegnap egy beszélgetésben, imádott barátnőm ( @n_anett ) megkérdezte végre elolvastam e, nemet írtam, de szégyenkezni kezdtem és neki fogtam az olvasásnak.

Ahogy azt várni lehetett, a nagy tiltakozásomnak az lett a vége, hogy „befaltam” a sorokat.
Azt kell, hogy írjam ez a történet is olyan lett számomra, hogy a végére kőkeményen kattantnak éreztem magam és alig bírtam fókuszálni a saját kis valós világomra.
Hogy ezt jót jelent – e, azt vitatnám, de tény imádom az efféle pszicho -thrillereket és mostanában úgy látszik sok jóba sikerül belebotlanom.

Sophie ahogy a fülszöveg már említi, nagyon dekoratív, „csodás” élete van, vonzó férjjel és házzal. Mindene megvan gyakorlatilag. Nem volt nehéz azonosulnom vele, szinte magába szippantott. Jól megformált karakter, hiába ágáltam képtelen voltam ellenállni neki. Teljesen a szívembe zártam, pedig gondolhatjátok mennyire tiltakoztam. :)
Már a legelején az események középpontjába csöppenünk, nem kellett várni, nem volt hosszú bevezetés.
Az elején nekem igaz, kicsit zavaró volt, hogy olvasás közben követni tudjam merre járunk és mit csinálunk, hogy éppen hol vagyunk, mert össze voltunk zavarodva és elfelejtettünk dolgokat. Aztán egyszer csak már nem volt gond vele, végig kristály tiszta lett minden. Az író teljesen élethűen mutatta be, ahogy egy zavart elme miképpen próbál tájékozódni, milyen belső monológokon megy át, míg picit tisztul a kép.
Simán beleférne a horror kategóriába is, mivel voltak percek, amikor körül kémleltem a lakásba, hogy velem minden rendben van e.

Az ilyen hatású könyveket egyszerűen imádom. És most már sejtem, hogy inkább a borító hatot olyan negatívan rám. Nekem nem tetszik, olyan semmilyen. És nem érzem azt, hogy illene a könyvhöz. Plusz ez kicsit lehet vicces lesz, de a Megveszem ezt a nőt című sorozatból a birtokon keringő „megkattant” nő jut róla eszembe. :D

Viszont összességében jól szórakoztam, köszönöm @n_anett , hogy többször is felhívtad rá a figyelmemet!!
Olvassátok , ajánlom!

Kicsit vegyes érzelmeim vannak a könyvvel kapcsolatban.
Az eleje elég durván indult, el is gondolkodtam, hogy félbe kéne hagynom. Nem szerettem Sophie zavaros gondolatait olvasni, azt hittem ténylegesen kattant. Aztán hirtelen a semmiből úgy kb. a könyv negyedénél kapunk egy teljesen más szemszöget. Ami végre tisztázott rengeteg dolgot, végre élvezni tudtam az olvasást valamennyire. Természetesen bármely szemszöget olvasnám, mindkét szereplő elég bolond. Egyiket sem kedveltem meg, mindkettő iránt csak hatalmas sajnálatot éreztem. Sophiet nyilván jobban sajnáltam. Számomra nem tartogatott túl nagy csavarokat, mert a legtöbbet kitaláltam, mivel elég sokat gondolkodtam rajta. Viszont kissé nyomasztó, na meg elgondolkodtam rajta, hogy spoiler
A végével nem teljesen vagyok kibékülve, valami nagyobb durranást vártam.

Jézus ereje!

Gyerekek, ez totális TÉBOLY!
Zseniális,
brutális,
kegyetlen,
tébolyult!

Sickest book ever! Olvassátok! ;)

Elég pofás thriller kerekedett ebből a könyvből. Pedig az elején ki akartam hajítani. Szinte mindent el tudok viselni, de csak „szinte”. Van amit még az én gyomrom sem vesz be. De szerencsére a szerző gyorsan emészthetőbb rémségek felé kormányozta a történetet, s ezzel én nyertem egy izgalmas sztorit, ő meg egy elégedett olvasót. Az effajta regények nagy rákfenéje, hogy vagy izgalmas, vagy hihető. A kettő együtt szinte soha. Ez viszont nemcsak izgalmas, de elsőre igen közel jár a hihetőhöz is. Nem állítom, hogy egy alapos elemzés próbáját is kiállná, de aligha ez a bűnügyi történet lesz az, amelyet én atomjaira szedek. Különösen életszagúra sikerültek azok a részek, ahol a bujkáló főszereplő féllegális életét ecseteli, a fekete munkát, a szexuális zaklatásokat és az állandó készenlétet a menekülésre. Sok csalódást keltő kortárs krimi után végre egy kellemes meglepetés.

Huu. Nem tudom, hogy mit írhatnék erről a könyvről. Régóta várólistán volt, de mindig csak halogattam, végre sort kerítettem rá. Nem volt egy egyszerű történet. Ez egy olyan könyv, amit nem bírtam volna együltő helyemben elolvasni.
Az első 50-60 oldal nagyon nyögvenyelősen ment. Nehezen vettem fel a fonalat, és igazából az írásmód sem tetszett igazán. Sophie karaktere is nagyon idegesített, elkönyveltem egy idióta embernek, akinek mind a négy kereke hiányzik. Aztán rájöttem, hogy igazán tébolyult. Végre bírtam haladni a történettel, amikor váltottunk, történetesen más szemszögre. Megint nem tettszett az írásmód, de egyszerűen nem bírtam nem olvasni. Tudnom kellett, hogy mi minden történt, és mégis miért? Olvasás közben a leggyakrabban feltett kérdésem az volt, hogy mégis miért??.
Éreztem, hogy szépen lassan belém csepeg a fekete mocsok. Annyira tébolyult történet, emberileg annyira gusztustalan, és mégis olvasni kell.
A legvége nem volt hatalmas katarzis, de legalább közben többször leesett az állam. Tényleg meg tudott lepni a történet. Bevallom, közben többször is eszembe jutott, hogy az író mégis mennyire lehet tébolyult…
Levonást igazából az írásmód miatt kap, mert az tényleg nem jött be, hiányoltam a párbeszédeket.
Bánnám, ha nem olvastam volna el ezt a könyvet.

Régóta a polcomon volt, de valahogy eddig nem kerítettem rá sort. De miéééért? :D
Eszméletlen egy könyv volt, bár félve álltam hozzá, de az eddigi egyik legjobb thriller amit olvastam.
Az, hogy az író francia, már bizakodásra adott okot, mert sokszor ők filmben is sokkal jobban tudják hozni a döbbenetet és a „valóság szagúságot”, mint a tengeren túli társaik.
Adott Sophie, akinek az élete szép és jó. Van pénz, szép lakás, szerető férj és apa, jó állás. Aztán egyszer csak elkezdenek furcsa dolgok történni, egyre több a hulla, Sophie élete pedig egyre inkább növekvő romhalmaz. Nagyon szimpatikus lett számomra, izgultam a sorsáért, csodáltam az élni akarását.
Nagyszerű volt a felosztás, jött a döbbenet, volt izgalom, pörgés, mindemellett nyomasztó volt, és egy-két résznél már úgy éreztem, hogy átugrok Franciaországba, és felképelem az írót. :D Biztos vagyok benne, hogy fogok tőle további könyveket is olvasni, még ha magyarul azt hiszem csak egy jelent meg tőle ezen kívül.
Tipikusan az a könyv, amit egy szuszra elolvastam volna, ha én erre a dologra genetikailag képes lennék. Értsd, két-három óránál többet képtelen vagyok a s…men megülni. :D Szóval nagyszerű volt az eleje, közepe,vége! Olvassátok, mert jó! Ja, és a végére legyetek ti is paranoiásak, mint én! :D
És végül, valaki magyarázza meg légyszi, hogy mitől arany pöttyös egy könyv a KMK-nál? Mert a halogatásom oka az is volt, hogy nekem az arany szín, valami finom, tündibündi történet mellé illene, de ez nem volt az.

Ezer éve állt már a polcomon ez a könyv, most végre sorra kerítettem egy kihívás miatt. A borító miatt vettem meg anno, nagyon szépnek találtam. Aztán megnéztem közelebbről, és teljesen kiborított, hogy kb. három mérettel nagyobb a csajon a ruha a borítón, mint kellene. Tök béna! Ennek ellenére tetszik a borító, főleg hogy úgy ahogy még a történethez is kapcsolódik.

Összességében tetszett a könyv, bár az első 10-20 oldal után sokkal többet vártam. Az eleje tényleg ízig-vérig thriller volt, viszont onnantól kezdve meredeken csökkent a történet „thrillersége”. Nem volt annyira meglepő, meg a hűha hatás is elmarad pontosan azért, mert túl korán kiderültek dolgok, és így a feszültséget sem sikerült fenntartani. Arról meg nem is beszélve, hogy a második rész kb. 3 oldala után szerintem akinek van akár csak egy picike esze is az tudta, hogy spoiler. Szóval eléggé kiszámítható volt a történet.

A másik dolog, ami nem tetszett, hogy spoiler Nekem ez így nagyon nem jött össze a könyv elejével. Valahogy olyan érzésem lett, hogy az amúgy megdöbbentő, akár még hihető sztori átmegy nonszenszbe… Ezt nagyon sajnáltam! Viszont az utolsó 2 oldal legalább ütött. Nem akkorát, ami földre vitt volna, de mégis jó csavar volt. Egyébként is szeretem az olyan könyveket, ahol marad nyitott kérdés.

„Reggelente hirtelen felriad, mereven felül, nem gondol semmire, letörli az arcáról a könnyeket, és rágyújt az első cigarettájára. Már régóta így mennek a dolgok.”

Sophie maga sem érti az életét uraló káoszt, de már kezd beletörődni, hogy ő bizony egy tébolyult nő.
Az élete abszolút nem hétköznapi, hát még úgy, hogy furcsa halálesetek veszik körül. Minden arra vall, hogy ő követte el ezeket, hiába nem emlékszik rájuk.
Ha nem akar börtönbe kerülni, menekülnie kell. Ám örökké nem bujkálhat.
Egy elsietett házasság révén akar új személyazonosságra szert tenni.
De lehet, hogy ez a legrosszabb döntés…
Mielőtt kiderül, jön a második rész, ami egészen más nézőpontból mutatja be a történteket. Át is értékelődik minden, amit eddig megtudtunk.
A végére pedig kapunk egy 180 fokos fordulatot. A nagy részt jellemző részletesség itt már átmegy felületességbe. Megkapjuk a válaszokat, de mégis furcsán hirtelen lett lerendezve a dolgok megoldása.

Tébolyult thriller. Sajnálom, hogy nem olvastam előbb. Ennek leginkább az az oka, hogy nem teljesen értem a KMK pöttyözéseit, off és fogalmam sem volt, mit várjak egy arany pöttyös könyvtől.

Különös atmoszféra lengi körül a regényt, először kicsit kuszának találtam az egészet, de a könyv második felére kitisztult a kép.
Bár attól függetlenül, hogy nem érzem eléggé kibontottnak a cselekményt és enyhe hiányérzetem maradt a kötet elolvasása után, jár a 4 csillag, mert alig bírtam letenni, kíváncsi voltam a végkifejletre.
Beteg egy sztori volt, beteg szereplőkkel, de olvastam már jobb pszichológiai krimit is.
A borító sokakkal ellentétben nekem nagyon tetszik, igazából az fogott meg a legelején.

Az eleje kicsit káoszos, akkor egy időre abba is hagytam. Aztán jön egy-két csavar és érdekesség válik.
Beteg. Brilliáns. Berg….

Engem Daniel Glattauer: Örökké a tiédre emlékeztetett… csak ez jobb.