Életrevalók 214 csillagozás

Második nekifutás és ördögi őrizőm
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

„Soha nem ismeri be, annyira hiú, rátarti, brutális, szeszélyes, emberi. Nélküle már szétestem volna, halott volnék. Abdel szünet nélkül ápolt, mint egy csecsemőt. A legkisebb jelre is figyelt, ott termett minden ájulásomnál, védelmezett, ha gyenge voltam. Megnevettetett, ha összeomlottam. Ő lett az én ördögi őrizőm.”

Egy gazdag, de mozgássérült arisztokrata és egy fiatal, külvárosi bevándorló igaz története. A könyv, mely az itthon is elsöprő sikerű Életrevalók című filmet inspirálta.

1993-ban a Pommery Pezsgőgyár ügyvezető igazgatója, Philippe Pozzo di Borgo nyaktól lefelé megbénult egy siklóernyős balesetben. 42 éves volt. Két nagy múltú francia család örököseként szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzéseivel – mindörökre. Abdel bevándorló, Philippe ápolója és „ördögi őrizője”, immár tíz éve. Ez a könyv az ő történetük.

Eredeti megjelenés éve: 2001

Tartalomjegyzék

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2017
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633410226 · Fordította: Miklós Lívia
>!
Sanoma, Budapest, 2014
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633410226
>!
Sanoma, Budapest, 2013
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633410226 · Fordította: Miklós Lívia

1 további kiadás


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Abdel · Orvos


Kedvencelte 13

Most olvassa 14

Várólistára tette 143

Kívánságlistára tette 117

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

kratas P>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Valamikor régebben láttam a filmet, most elolvastam a könyvet és igen, ahogy a szerző is említi: a filmrendező és a forgatókönyvíró bizonyos dolgokat nem teljesen egyezően adott vissza. Én azt mondanám, hogy idealizálták a dolgokat elég alaposan.
A filmben – emlékeim szerint – Abdel szimpatikus figura volt, bár próbálta nem annak mutatni magát. Hát a könyv alapján egyáltalán nem az. Viszont az olvasottak alapján Philippe jobbnak tűnik spoiler, nem csak egy gazdag muki, aki mindent megtehet, amit csak akar.
Az utolsó résszel – az Ördögi őrizőm c. írással – nehezen jutottam dűlőre, nekem az egy kicsit olyan szétesős spoiler.

3 hozzászólás
Chöpp >!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Ne keresd benne a filmet! Ugyanaz, csak Más. Egy gyönyörű érmének a csodás másik oldala.

1 hozzászólás
Gyöngyi69>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Általában nem szívesen olvasok egy könyvet, ha előtte már láttam a filmváltozatot, de ebben az esetben egyrészt kíváncsi voltam, másrészt egy kihívás részét is képezi Pozzo di Borgo története, így nem volt kérdés az olvasás.
Furcsának találtam, hogy míg a film hatalmas sikert aratott, addig a könyv tetszési indexe a molyok értékelése alapján csak a 72%-ot éri el.
Ennek okát abba látom, hogy sokan mások is a film után olvashatták a könyvet, és valami vidám, kacagtató sikertörténetre számítottak, még ha tudták is, hogy egy tetraplég ember ember történetét veszik is a kezükbe. Igazságtalan lenne, ha azt sugallnám, hogy a film nem elgondolkodtató, nincs mondanivalója. Egyszerűen csak más elemekkel teszi fogyaszthatóvá a történetet, emellett nekem is az egyik kedvenc filmem.
Pozzo di Borgo könyve azonban sokkal életszagúbb, többet mutat a mélységekből, amit a főszereplő átél. Nem érezni benne más gondolatát, csak a férfiét, aki élvezte az életet, majd legszebb férfikorában egyik pillanatról a másikra lebénult. A férfiét, aki végigasszisztálta imádott felesége küzdelmét először a gyermekvárással, utána pedig a betegséggel. A férfiét, aki a pszichológusok rávezetésével azon is elgondolkodik, hogy talán feleségének a betegsége elől menekült a sorsát megpecsételő balesetbe. A férfiét, aki teljes teste lebénulása után is férfi akart és próbált a maga módján maradni. Ugyanakkor ez a férfi beszél arról is, hogy egy ilyen állapot kellett neki ahhoz, hogy magába szálljon, hogy másokban, akikkel korábban talán szóba sem állt volna, meglássa azt az embert, akitől minden vagyona ellenére alig különbözik. Megosztja azokat a napokat is, amik feketék, amikor csak a csend van, vagy semmi más, mint az elviselhetetlen fájdalom, hiszen ez is az életének, a mindennapjainak a része.
A könyvet minden bánat és nyomorúság ellenére is nem éreztem nyomasztónak, nagyon gyakran megjelent benne a humor – nem feltétlen a kacagtató, sokkal inkább a mosolygásra késztető fajtából. Volt egy pont, amikor kicsit cinikusan azon gondolkodtam, hogy persze, úgy könnyű, ha az ilyen állapotú ember mellett van egy – vagy több – állandó segítő, ha bármikor ki tud fizetni pár hetes, hónapos kezelést valamelyik klinikán, vagy utazgathat, mikor merre tartja a kedve. De rájöttem, hogy nem hibáztathatunk valakit azért, mert van pénze, és mindezt meg tudja tenni. Ami mindenképp Pozzo di Borgo mellett szól, hogy többször is utal rá, hogy az igazi békét önmagában találta meg, azt nem a külső körülményeinek köszönheti. Viktor E. Frankl: …mégis mondj igent az életre! című könyve jutott eszembe még, mert bár a körülmények teljesen mások, Pozzo di Borgo is minden nehézség ellenére igent mondott az életre, és próbálja kihozni belőle a lehető legtöbbet.

5 hozzászólás
Ágica102>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Amikor a filmet megnéztem, teljesen magával ragadott a felépítése, humora. A könyv teljesen más volt. Ott inkább a zord valóságot írta le, ahogy ő és a családja ezt a balesetet megélte. Ezzel nem mondom, hogy rossz volt. Általában, amikor megfilmesítenek egy könyvet, azt mondom, hogy a könyv ezerszer jobb, mint a film. Ebben az esetben pont fordítva van. A film sokkal jobb, mint a könyv, bár az sem rossz, csak a stílus más.
Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek!

klaratakacs P>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Előszóként megjegyezném, nem láttam a filmet, de el tudom képzelni, hogy erős átírással cukrosabb történetet lehetett belőle csinálni, ami után már csalódás a könyv. Mert ez egy kemény könyv, ami a fizikai-biológiai részét illeti, Philippe és Beatrice is borzalmas dolgokon megy keresztül fizikailag, Beatrice a betegsége, Philippe pedig saját kitörési próbálkozásának következtében. Abdel inkább csak háttérszereplő marad, bár amikor elővillan nagyon brutális. Megértem, de nem fogadom el. Philippenek viszont ez megadja azt az adrenalint, aminek üldözése közben megsérült.
Ami a legszebb volt ebben a történetben számomra, az a szerelem leírása, ami Beatrice-l összefűzte Philippet.

Lulu88 I>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Az az igazság, hogy ha be akarnám zsúfolni a formailag vagy gondolatvezetésükben klasszikus könyvsémák közé, akkor talán tudnék miért levonni fél csillagot, de annak semmi értelme nem volna. Mert ez minden, csak nem átlagos, és ahhoz túl nagy hatást tett rám, hogy alulértékeljem.
Először el kell mondanom, hogy borzasztóan szeretem a filmet. Eddig ötször láttam és minden alkalommal átértékeltette velem az életet – sikeréhez nagyban hozzájárult a két főszereplő fantasztikus játéka és összhangja, a zeneisége és a „franciasága”. Így épp a film rám tett hatása miatt volt bennem egy apró félsz, hogy esetleg csalódok a könyvben, vagy épp ellenkezőleg, nem fogom bírni elviselni a súlyát. Végül kaptam egy olyan kíméletlenül őszinte sorstörténetet, amit össze sem tudok hasonlítani a filmmel úgy, ahogy ilyenkor akaratlanul is szokás. És ez volt az egyik meglepetés benne. A film ugyanis megadta a könyvhöz a képi segítséget – felrémlett a fantasztikus Francois Cluzet, aki nem mellesleg Dustin Hoffman hasonmása –, s nélküle nem lettem volna ilyen elfogult sem a témával kapcsolatban, viszont nem vitte el a folytonos összehasonlítgatás irányába az olvasás élményét. A könyv egy egészen más síkon mozog. Ez nem egy tipikus „forgatókönyv”, nem szabályos történet. Ezek emlékek. Vallomások. Nagyon személyesek. Pont úgy, mint amikor valaki mesélni kezd nekünk, megnyílik, cikázva, kissé rendszertelenül, de érzelmi összeköttetésekkel, és mi hallgatjuk, mind erősebben figyelünk, közben egyre közelebb kerülünk hozzá. Naplószerűen. A kezdeti furcsállás után bebizonyosodott bennem, hogy ez volt a kézzelfoghatóság leghatásosabb és legőszintébb eszköze. Nincs zsákbamacska. Az Előszóban Philippe felkészít, hogy ne várjon tőle senki összefüggő regényt, ő csak próbál emlékezni. Az pedig nem kronológikus, mert mint mondja, a szenvedés megöli az emlékeket.
Két könyvből áll: az első a Második nekifutás, ami 1998-ig felöleli Philippe életét, és amit a film előtt már kiadtak 2001-ben, de akkor még nem keltett visszhangot. Jöttek dokumentumfilmek, műsorszereplések, majd elkészült a film, s aztán egy Előszóval és egy Ördögi őrizőm című második könyvvel kiegészülve kiadták újra Philippe vallomását. A film egyébként az Ördögi őrizőm alapján készült, amiben gondozójáról, Abdelről ír. Nekem olvasva mégis érdekesebb volt az első kötet, amiben Abdel csak említés szintjén szerepel. És ez volt a második meglepetés. Rengeteg olyan dologról beszél benne, amit nem említ a film. Philippe mesél a felmenőiről, gyermekkoráról, fiatal felnőtt éveiről, szerelméről (későbbi feleségéről), hogy tudjuk, honnan jött, milyenek voltak ők Béatrice-szal. Fiatalok, sikeresek, szerelmesek. Aztán több vetélés, mint amit egy nő ép ésszel el tudna viselni, depresszió, megszámlálhatatlan tüdőembólia, majd csontvelő rák feleségénél, ami ellen együtt harcolnak. Örökbefogadás, költözés, a béke és a reményteli boldogság évei, visszatérés az életbe. És mégis menekülés, bele a messzibe, a szabadságba. Aztán a baleset. Philippe úgy beszél mindezekről, hogy nem direkt teátrális, egyszerűen van az a lelki-testi fájdalom, ami csak tőmondatokban tör elő. Közben Béatrice mindenhol ott van, ő maga az élet, még a halálon túl is. Néha meg kellett állnom és vennem kellett egy mély lélegzetet. Meg még egyet. Az jutott eszembe, mennyi apróság miatt vagyunk képesek elégedetlenkedni, pedig nem is tudjuk, mekkora áldás az életünk. Philippe küzdött, sokat, sokért, szeretett, rettegett, szabad volt, aztán a saját teste foglya lett.
Ami mindennél jobban meglepett, hogy amíg a filmben a gondozót alakító Omar Sy karaktere minden valós negatívummal együtt szimpatikus és szerethető tudott lenni, addig a könyvben leírtak olyan dolgokat fedtek fel, amitől kinyílt a bicska a zsebemben, és Abdel végtelenül unszimpatikusnak, sokszor szinte tolerálhatatlannak tetszett, hiába a becsülendő húsz év gondozás. Nyilván nem volt ez célja, de nekem az igazi hős itt Philippe lett, akiből nem hiányzik az önirónia, aki képes beismerni, hol hibázott, aki intelligens, erős, és aki mérhetetlen szomorúságában is képes az élete részeként kezelni a kiszolgáltatottságot és a tehetetlenséget – ehhez természetesen kellett sok év, Béatrice, Abdel, a magánkórházakban megismert sorstársak, később pedig az új szerelem és új gyermek érkezése, egy új élet kezdete.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy minden gondolatát értettem, de erre nem is volt szükség… mindent éreztem. Hiteles, mély, törékeny és megrázó, de mindezek ellenére méltóságteljes, reményteli, és nagyon emberi. Empátia tréning, belső utazás. Nehéz volt letenni!

>!
Central Médiacsoport, Budapest, 2017
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633410226 · Fordította: Miklós Lívia
Ibanez P>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Láttam már a filmet, de nem vártam, hogy „ugyanaz” legyen, sőt, én jobban örültem annak, hogy a könyv mintegy felében mutat hasonlóságokat, de sok mást is tartalmaz. Sokkal összetettebb és valljuk be, szomorúbb a könyv, hiszen olyan dolgokról is ír, amelyek akár a filmben sem voltak kibontva: elszörnyedve olvastam a fájdalmairól, a húgyhólyag elzáródásának következményeiről, amelyek a filmben igazán nem lettek megmagyarázva. Aztán ott a múlt, már a bénulás előtt is bőven „kapott” az élettől, a feleségén és a rengeteg gyermek elvesztésén át.

Még azt mondhatjuk, hogy „szerencsés” volt abból a szempontból, hogy anyagi gondok nem álltak mögötte, mondhat akárki akármit, illetve ő is írhatta, hogy „nem számít a pénz”, de igenis számít, csak nem volt összehasonlítási alapja, senki se hagyta ott egy falusi tanyán egy normál ágyon, ahol mondjuk egy családtag láthatta volna el, mindenféle egészségét meghosszabbító-megkönnyítő avagy megőrző segédeszköz/segítség (pl. masszázs, jelzőműszerek stb.) nélkül.

A humor csak ritkán jelenik meg a kötetben, de nincs is igazán rá szükség. Azt én is sajnáltam, hogy az igazi Abdel nekem sem volt szimpatikus, sajnos pont olyan részleteket emelt ki róla, ami alapján egy megbízhatatlan, agresszív ember képe alakult ki bennem (én biztos, hogy nem adogattam volna oda a kocsijaimat, hogy összetörje, pláne nem melléülni úgy, hogy folyton elalszik a volánnál… kivéve, ha meg akarnék halni).

Összességében a film és a kötet szerintem jól kiegészítik egymást, sokkal mélyebben átlátjuk Philippe baleset előtti és utáni életét, érzéseit, vágyait. A fél csillag levonás a néha kissé zavaros gondolatmenet-víziók miatt volt, voltak olyanok, amelyeknek igazából se füle-se farka nem volt.

szmelus P>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Nehez a könyvtől írni. A filmet előbb láttam jó néhány éve ami teljesen meghatott. És a könyv. Volt olyan része ami nagyon szívbemarkoló volt spoiler. Aki szeretné olvasni ne regényt várjon. Egy ember élete a betegsége előtt és után. A film csak kis részt ragad ki. Egy testbe zárt ember gondolatai, emlékei, kínjai, szerelme, és csapongásai. Írásmódja is ebből fakadóan néhol tő mondatok, pár soros bekezdések. Gyorsan olvasható. Az embernek lehet pénze bármennyi de a sorsa, betegség nem kerülheti el.

Ėva71>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

A film és a könyv teljesen más hangulatú volt. A film Philippe és gondozója a bevándorló Abdel viszonyára helyezi a hangsúlyt. Ami a két teljesen különböző életszemléletű, családi és anyagi hátterű ember, a beteg és a gondozó olykor humoros, de mindenképp érzelmekkel teli viszonyát mutatja be. A könyvben Philippe gondolatain és érzelmein keresztül a baleset előtti életét is mélyebben megismerhetjük. A feleségével, Béatrice-vel való szerelmét és küzdelmét. A könyv olyan nyersen, valóságosan mutatja be a betegséget, hogy néha olvasás közben megborzongtam tőle, aki szórakoztató könyvre számít az csalódni fog. Hihetetlen az az életerő, amivel Philippe a betegségével együtt tud élni. A vége nekem is kicsit összecsapottnak tűnt, olvastam volna bővebben a Khadijával való megismerkedéséről és kapcsolatukról. A könyv csak 72% a molyon, nekem azért ettől jobban tetszett.

PTJulia P>!
Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

A filmet nagyon szeretjük, a minap a hetedikes lányomnak mutattam meg.
Érdekes volt olvadni az igaz történetet, kendőzetlenül őszinte (számomra helyenként már túlságosan is, de én nő vagyok, férfiként olvasva, lehet, hogy nem) vallomás, amelyből kibontakozik egy életigenlő, a helyzetből a legjobbat kihozó ember képe. Persze megmutatja az idáig vezető utat: a gazdag, gondtalan fiatalemberből hogy lesz szerető, a feleségét támogató férj, majd hogyan épül fel az élete a súlyos baleset után. Tetszik, hogy kezdettől fogva barátként, tanítóként tekint a csendre, hogy nem az eutanázia iránt siránkozik -mint a népszerű fikciós főhős-, hanem igyekszik a gyermekei, a családja kedvéért is összeszedni magát. Nyilván egy gazdag és egy szegény rokkant körülményei között ég és föld a különbség, és ezt ő maga is többször megjegyzi. Szegényként valószínűleg már nem élne, így viszont megmutathatja, hogy még a legrosszabb élethelyzetben is lehet találni annyi jót, hogy érdemes miatta élni.


Népszerű idézetek

korkata>!

Lányom, az élet maga őrület!

Olyan jó élni!

279. oldal

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

thats_crazy>!

Egy remény nélküli világ, az maga a pokol.

227. oldal, A kis remény-lány (Sanoma, 2013)

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Chöpp >!

Hiányolom az érzéseket, amelyek a határaimat jelezték. Ez a bizonytalan körvonalú test már nem tartozik hozzám.
    A kéz, amely simogat, már nem érint meg.

42. oldal

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Dorci19>!

Amíg van energiánk, az életünk önmagában maga a szépség, és sajnálatos volna nem kihasználni ezt.

142. oldal

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Chöpp >!

Az „abdeli” filozófia szerint minden el van cseszve. A halál sorsszerű, a többi csak komédia.

236. oldal

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

janeeyre>!

Nem akarom sem túlbecsülni a múltat, sem csak a jövőbe belevetni magam. Minden a pillanaté.

17. oldal

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Chöpp >!

    Soha nem ismeri be, annyira hiú, rátarti, brutális, szeszélyes, emberi. Nélküle már szétestem volna, halott volnék. Abdel szünet nélkül ápolt, mint egy csecsemőt. A legkisebb jelre is figyelt, ott termett minden ájulásomnál, védelmezett, ha gyenge voltam. Megnevettetett, ha összeomlottam. Ő lett az ördögi őrízőm.

Abdel csatlakozik, 131.o.

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Amapola P>!

Természetesen szeretnie kellene. De nincs mit tenni; a szerelem vagy jön, vagy nem. Lehet, hogy soha nem ér ide.

190. oldal

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

4 hozzászólás
Chöpp >!

Egész éjjel mélyeket lélegeztem, hogy megszabaduljak a fájdalmaktól, melyek önmagamba zárnak. Egyszerű, ám annál szebb képek jutottak eszembe. A szenvedés maradt.

25. oldal

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm

Bt_Dóri P>!

Jönnek a lelkifurdalások. Nincs semmi hasznuk, és egy életen át rombolnak.

135. oldal

Philippe Pozzo di Borgo: Életrevalók Második nekifutás és ördögi őrizőm


Hasonló könyvek címkék alapján

Gárdos Péter: Hajnali láz
Rácz-Stefán Tibor: Nincs hozzád hasonló
Eric-Emmanuel Schmitt: Oszkár és Rózsa mami
Hiro Arikawa: Az utazó macska krónikája
Guillaume Musso: Angélique
Carsten Henn: A könyvsétáltató
Böszörményi Gyula: Kucó és más életszilánkok
Lisa Kleypas: Az ördög télen
Hozleiter Fanny Mosolyka: Te döntesz
Szentesi Éva: Hamvaimból