Viharfelhők (A Sötétség Rendje 2.) 77% 30 csillagozás

Kicsit nehezen indult, de aztán felpörögtek az események. Olyan igazán Philippas. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Hát ebben a részben aztán van minden! Bevallom nem szívesen élnék a középkorban: rengeteg hiedelem, tudás hiánya miatt borzasztó dolgokat műveltek akkoriban. Van mit megvizsgálnia Lucanak: boszorkányság, gyerek kereszténysereg, természeti katasztrófa.
A szereplők végre jobban kibontakoznak. Freize még mindig imádni való. Árnyalatnyival több a szerelem ebben a részben. Megismerhetjük a sötétség Rendje mesterét is.
Az első száz oldal kicsit unalmas, de aztán kárpótol izgalommal. A végén titkok kerítenek gondolkodóba, hogy minél jobban várd a folytatást.

Lesz folytatás?

Ugyan csak néhányat olvastam tőle, de nagyon szeretem az írónő könyveit. Ez viszont valamiért nem fogott meg annyira, mint vártam. Hiába volt elég mozgalmas a maga módján, sőt, katasztrófával teli is, mégis úgy tettem le, hogy olyan érzésem volt, mintha semmi sem történt volna benne. Talán mert a főszereplők is olyan távolinak tűntek, egyiket sem sikerült megkedvelnem. A többi könyvében nincs meg ez a (talán tudattalan) távolságtartás az olvasó és a szereplők közt. Viszont így 8 év után sincs sehol a következő rész, mert mindezek ellenére szívesen olvasnám a folytatást…

Vontatottan indul, és később sem sokat javul. A vége ígér némi izgalmat a harmadik kötetre, de azt hiszem, én már nem próbálkozom vele.

Az első kötet után ez nekem borzasztóan lassan indult be, nem kötött le, de még mindig nagyon jó képet ad a középkori emberekről, hiedelmekről.

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész. A történet jobban összeállt, kevésbé kiszámítható volt. A szereplők is kidolgozottabbak és érzelemdúsabbak lettek. Az előző könyvvel ellentétben itt nem laposodott el a történet, sőt, olyan vége lett, ami meghozza a kedvet a következő részhez.

Folytatódik Luca tevékenysége, mint inkvizítor (bár én egy inkvizítort soha nem képzeltem volna csinos, kedves fiatalembernek…), és az írónőnek sikerült két témát remekül összekötni: a gyermekek keresztes hadjáratát és a földrengést és következményeit. Végre úgy éreztem, hogy igen, remek történetvezetés, és még a szereplőket is kicsit jobban megismerhettük. A Sötétség Rendjének vezetője is megjelenik a végén, gondolom azért, hogy meg ne feledkezzünk róla, és legyen valami átkötés a következő részhez.

Az első rész jobban tetszett, ennek az elejét nagyon untam! :-(
A szereplőket jobban megismerjük (Isolde tekintetében ez mondjuk elég sajnálatos, nem lett most sem szimpatikusabb), viszont kevesebb a kivizsgálásra kerülő eset.
Remélem, a folytatás jobb lesz…