A ​király átka (Rokonok háborúja 6.) (Plantagenet és Tudor regények 7.) 82% 71 csillagozás

Philippa Gregorytól már megszokhattam volna, hogy rengeteg gondolat lapul a fejében, amikor egy regényt ír. Viszont ez talán még nekem is egy picit sok volt egyszerre. Jelen korunkban még VIII. Henrik előtt járunk, amikor Aragóniai Katalin Angliába érkezik, hogy hozzámenjen Artúr herceghez. Itt csatlakozhatna a történethez a Az állhatatos hercegnő kötet, ami Aragóniai Katalinról és az ő szemszögéből íródott.

Ebben a könyvben viszont megismerhetjük Katalin akkori barátját Margaret Pole-t, akinek valaha Plantagenet Margit volt a neve, még mielőtt férjhez ment. Titkolnia kell persze származását, viszont ez nem tartja vissza attól, hogy ismét az udvarba menjen és szolgáljon. Természetesen most sem maradhatunk el ármányok nélkül, rengeteg összeesküvés és játszma nélkül, ami az akkori urakat és hölgyeket nagyon is szórakoztatta.

Bővebben:https://konyvmania26.blogspot.com/2020/07/konyv-philipp…

Nagyon szeretem Philippa Gregory könyveit, de ez most nagyon vontatottra sikerült. Nem vagyok benne biztos, hogy Margaret Pole karakterében volt egy könyvnyi, de az biztos, hogy egy ilyen hosszú könyv nem tudta fenntartani az érdeklődésemet. Oldalakon keresztül az otthonában volt vidéken, és mindenféle pletyka alapján mesélte el azokat a történéseket, amiket az írónő más könyveiből más testközelből megismerhettünk. Ezeket a részeket nyugodtan át lehetett volna ugrani, sőt életének azon mozzanatait is, amikor semmi a világon nem történt vele és mégis oldalakat töltöttek meg ennek leírásával.

A gondolat, hogy minden létező Tudor nőnek szentel Gregory egy könyvet, számomra most kezdett visszaütni. Egyrészt Margaret Pole nem éppen egy szuper-izgalmas karakter, másrészt mindent tudunk már ezekről az évekről a többi könyvből. Valahol egyébként elgondolkodtatott, hogy milyen is lehetett ez a nő, a könyv alapján csak a túlélésre hajtott és pont olyan köpönyegforgató volt – ha lélekben esetleg nem is – tettekben mindenképpen, mint azok, akiket megvetett. Valahogy nem látom egyébként magam előtt, hogy egy összeesküvésben bármilyen szinten is részt vehetett volna, annyira nem állt ki semmiért, és annyira jelentéktelennek tűnik a szememben még a könyv sugallata ellenére is. Egy eldugott Plantagenet lány, aki soha életében nem tett semmi izgalmasat vagy elgondolkodtatót, és ezt 650 oldalon keresztül ragozzuk.

Sajnálom nagyon, hogy ennyire megszenvedtem vele, és félek, hogy a sorozat következő része is pont ilyen semmitmondó lesz.

PG megint nagyot írt. Méltó pont a rózsák háborúja ciklus végére. Új szemszögből láthatjuk Aragóniai Katalint, a lányát, Máriát. És valamennyi szereplőjét a kornak. A Tudor kor kedvelőinek kötelező regény!

Annak ellenére, hogy a főszereplő, Margaret Pole az egyik kedvenc történelmi alakom, és ez a regény nagyon jól fogta meg az alakját helyenként sok volt a szereplő. Tény, hogy Margaret hosszú kort élt meg, népes családja volt, sok gyermeke és persze mindnek fontos szerepe volt a történelemben, de néhol elég nehéz volt követni, hogy ki kicsoda. P.G. nagyon jól ábrázolta ezt a nőt aki egész életében alkalmazkodott, rejtőzködött, igyekezett nem szem előtt lenni, mert tudta, hogy a neve veszélyt jelent rá. Ennek ellenére fontos szerepe van az udvarban hiszen ő VIII. Henrik anyjának legjobb barátnője, Henrik gyermekkorában is nagyon fontos tényező. Majd férjhez megy és „elrejtőzik” Walesben, de a Tudorok elől ott sincs menekvés. Aragóniai Katalinnal kötött barátsága újból bajba sodorja, hiszen amíg Katalin királyné és Henrik imádott felesége, nincs semmi baj, de a válás mindent felborít. Margaret és fiai Katalinnal rokonszenveznek és a Henrikkel szembeni lázadásokban is részt vesznek. Ennek következménye pedig nem lehet más csak a bukás és a halál. Nehéz volt végigkövetni ennek a kivételes nőnek az életét. Annyi veszteség, bánat és fájdalom jutott neki, mégis mindenhez tudott alkalmazkodni, de végül nem volt hová menekülni. Méltó darabja ez a kötet P. G. Tudor sorozatának.
„Nem a lelkiismeretem vezérel. Én meghajlok a vihar előtt, mint egy rugalmas fűzfa. Ha eretneket, köpönyegforgatót vagy Júdást keresnek, akkor önként jelentkezem mindenekelőtt a saját biztonságomat nézve. Gyengének és hamis szívűnek neveltek; ez volt gyermekkorom fontos, fájdalmas tanulsága.”

Az egyik legjobb könyv, amit mostanában olvastam, ami nagy szó. Nagyon tetszett benne a sok családfa és térkép, ötletes volt, oda berakni, amikor kivégeztek valakit/valakiket, bár hiába történt meg a valóságban, sajnáltam, hogy a vége felé többet is beleraktak.
Margaret karakterét, ugyanúgy meg tudtam, szeretni, ahogy Katalint is a róla szóló könyvből, a Boleynek meg ebben is bosszantottak.
Az egyetlen, ami tényleg zavaró volt, az, hogy néhány szereplőt magyarosítottak, valakiket pedig nem, ennek mi értelme? Na meg…. a fülszöveg. Miért nem tud egyszer arra fókuszálni amről valóban szól egy könyv? Nem kell rá tömény ismertetése a sztorinak, vagy semleges ömlengés róla. Itt legalább egyik se volt igazán, csak egy kis szelet kiemelve a több, mint 600 oldalas könyvből. Tényleg annyira drága lett volna még odacsapni egy mondatot az igazi cselekményről?

Philippa Gregory abban még mindig nagyon jó, hogy élhetővé tegye a száraz történelmet, bár azért be kell vallanom, néha kicsit már besokalltam a sok szereplőből (főleg, hogy a címük alapján még akár a nevük is változik, de ilyenkor jól jönnek a könyvben található családfák) és a rengeteg cselszövésből, úgyhogy érdemes kisebb részletekben olvasni a történetet, hogy minél jobban befogadható legyen.

Részletesebben:
http://www.deszy-konyv.hu/2015/09/philippa-gregory-kira…

Bár látom, hogy sokaknak pont ez a kötet nem tetszett, mégis nekem ez volt az, ami kicsit visszaadta az első köteteknél érzet lelkesedést a P.G. könyvek iránt. Lehet alapból azért, mert VIII. Henrik uralkodása talán a legérdekesebb a Tudor dinasztiában, ez tartogatja a legtöbb potenciált arra, hogy jó könyvet lehessen írni belőle. Számomra még mindig csodálatos az, ahogy az írónő történelemhez hű mégis egy nagyon eladható regényt képes alkotni.

Nem ez a mű sikerült a legjobban Gregorytól. Nagy előnye, hogy a Rózsák háborúja sorozat többi darabjával szemben, ez a haláláig elkíséri a főszereplőt, viszont pont ezért kellett volna egy kicsit másképpen megközelíteni a karaktert, mert a sok-sok ismétlés helyenként kissé unalmassá teszi a történetet. A szerző viszont határozottan „York-mániában” szenved, Margaret mindig emlegeti a családját, hogy milyen remek figurák voltak, és hogy szerette őket mindenki stb., igaz, a saját rokonaikat ők is kinyírták, de ezt tudjuk be a főszereplő nézőpontjának. A Tudorok pedig igen sötét árnyalatokat kapnak, mind Margaret Beaufort, mind pedig a két Henrik, ami egy idő után elég nyomasztó volt. A sorozatnak abban a tekintetben jó lezárása, hogy a végére nem marad karakter, akinek a történetére igazán kíváncsiak lehetnénk a továbbiakban, de egy kevésbé terjengős és kissé árnyaltabb hősökkel operáló befejezés jobb lett volna.

Ez a könyv most nem igazán jött be, a legelejét és az utolsó kb 200 oldalt leszámítva, csak időhúzásnak éreztem. Persze értem, hogy nem lehet csak hip hop harmincvalahány évet ugrani, de akkor a köztes időt vagy érdekesebben vagy rövidebben kellett volna megírni. Végig csak azon ment a nyavalygás, hogy teológusokat kérdeznek arról, hogy a király legújabb döntése elfogadható e, és a parlamentben érvelnek ellene nyehh THE KING CAN DO AS HE LIKES! Annyira mindegy volt, hogy mit csináltak, úgyis Henrik ment a saját elképzelései szerint, nem hallgatott senkire… egy idő után igazán észrevehették volna.
És valahogy nem volt központi témája sem a történetnek, vagy valamiféle tanulsága a történelmi személy életének, akiről szólt. Jacquetta története nekem az önmagunkhoz való hűségről szólt, Anne története egy Anne Neville vs. A világ sztori volt, Margaret Beauforté pedig természetesen a hitről és az elszántságról (ami itt már rögeszmébe csapott át). Ezt szeretem annyira a P.G. könyveben, hogy a történelem tudás mellett valamiféle életút igazság is volt bennük, és ez itt most nem volt (ha csak nem az, hogy ne kényeztesd el a gyereked és, ha lehet ne legyél Plantagenet).
Persze azért nem volt egy szörnyű könyv, az utolsó 200 oldal, tényleg nagyon érdekes, és ott mutatják be a legjobban talán Henrik figuráját és teljes morális pusztulását.

Anglia történetéből a Tudor kor a kedvencem, és Gregory több könyvét olvastam már., így aztán nagy várakozással kezdtem el ezt a regényt is. De nagyot csalódtam. Túl sok volt a részlet, túlságosan ok esetben hangzott el, hogy a túlélésért mi mindent meg kell tenni. És elég sok volt a bírálat azok felé, akik szintén tettek meg ez-azt, csak az ő esetükben ez köpönyegforgatásnak minősült. És ilyen részletességgel ez már unalmas volt. És a magyar kiadás is rossz. Rossz fordítás (értelmetlen mondatok), csaknem használhatatlan családfa. Gregoryból egy időre elég.