A fehér királyné (Rózsák háborúja 2.) 83% 33 csillagozás ↑ 5%

Ismét egy jó könyvet olvashatunk az írónőtől! Nekem tetszett, bár az első fele azért izgalmasabb volt mint a második.Néha a csatákat untam, hogy semmi nem történt csak csata, csata és újra csata. Ami nem tetszett, hogy úgy éreztem a főszereplőn kívül a többiek jelleme nem volt rendesen kidolgozva . Mindezek ellenére nem bántam meg, hogy kiadtam rá 3800 Ft, bár a borítóval sajnos még most sem sikerült kibékülnöm.

Egy szerelmes királyné a Rózsák háborújában, már ez a tény is sok emberben megütközést keltett az akkori világban. Ha még azt is hozzátesszük, hogy ez a királyné Meluzina leszármazottja, azaz „boszorkány” vér folyik az ereibe, az ellenszenv még nagyobb lesz. Pedig csak egy egyszerű asszony volt, aki megpróbálta megvédeni a gyermekeit.
Izgalmas történet a Rózsák háborújáról, érdemes elolvasni.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hogyan lesz egy Lancasterek oldalán harcoló család sarjaként egy anyja révén burgundi hercegi vérből származó, egyszerű angol özvegyasszony szerelemből egy York király felesége? Úgy, ahogyan ez Lady Elizabeth Greynek, Rivers gróf leányának sikerült. A rózsák hábororúja idején fehér királynénak lenni természetesen nagy árral jár, a csúcsról pedig az út a mélybe vezet, bár ki tudja. Némi mágiával talán az is megoldható, hogy újra felfele lehessen haladni, ha már az ember leányának ereiben a legenda Meluzinájának vizes vére csörgedez. Egy regény tele ármánykodással, hazugságokkal, gyilkosságokkal, átokkal és bosszúval. Kicsit igaz, kicsit fikciónak tűnik, kicsit misztikus. Utána kellene ennek is olvasni.

Úgy tűnik az írónő nem csak a Tudor udvar dolgaiban van otthon. Nagyon tetszett és kíváncsian várom a folytatást. Hmm egyébként Elizabeth Woodville egész kitűnő sakknagymester lehetett volna a regény alapján…..Annyi dolgot, ellenség vagy szövetséges minden lépését előre lekövetni és kikövetkeztetni, nem semmi feladat.

A fél csillag levonás csak azért van mert számomra egyik könyve se közelítette meg a A másik Boleyn lányt.
A könyv maga nagyon tetszett a csatákat kicsit untam de nem lehet kihagyni belőle főleg mert ez egy háborús időszak.

Jó volt, de mégiscsak levontam a maximumból. A feléig nagyon lelkesen és kíváncsian olvastam, aztán már nem kötött le annyira, mint régebben a Boleynes könyve.Érdekes mese, lehet, hogy van némi igazi alapja, megtörtént események, valós helyszínek, de eléggé kiszínezettnek tartom.

Ez a második Philippa Gregory könyv, amit olvastam. Nagyon lelkesen vágtam bele, mert A másik Boleyn lány kellően ígéretes előzménynek bizonyult az írónő munkásságát tekintve. Viszont ezzel a könyvvel több problémám is volt: gyakran elég unalmasnak tartottam és a karakterek elnagyoltnak tűntek számomra. Nagyon értékelem a Meluzina legendára felépített történetvezetést, illetve a hercegek eltűnésének rejtélyét – viszont annyi esemény és hasonló nevű szereplő bukkant fel mindeközben, hogy mégsem lett annyira meggyőző a végeredmény.

Történelminek történelmi volt, de regénynek már sokkal kevésbé sajnos. Pedig mindenhol úgy dicsőítik Philippa Gregoryt, hogy elég nagy elvárásokkal vettem a kezembe a könyvet (bár lehet, hogy a Tudor könyvekkel kellett volna kezdenem?).
Annyira zavart a könyvben végig a jelen idő használata, és mellette az E/1, hogy elég nehezen tudtam beleélni magam a történésekbe.
A rózsák háborújához ez a könyv egy tökéletes kiegészítése lehetne a száraz törikönyveknek, de önmagában csak egy eseményeket felsoroló naplószerűség lett belőle…

Könnyed, élvezetes olvasmány. Felkelti az érdeklődést a kor, és személyek iránt.

Nagyon jó volt. Kedvet kaptam a korhoz, így most a Rózsák háborúját tanulmányozom. Alig várom a folytatást.