A Boleyn örökség (A Tudorok 3.) 87% 120 csillagozás

Abszolút ötcsillagos, abszolút kedvenc lett. Tetszett, hogy a három lány szemszögéből látjuk az udvar mocskát, az alakoskodást. Kitti ha itt állna előtte, jól felpofoznám, hogy milyen ostoba és csak a hülye ruhákra meg ékszerekre, meg táncra tud gondolni állandóan. Meg is kapta az örökségét, amit érdemelt. Anna lehetett volna a legjobb királynő Katalin óta, benne legalább volt méltóság, még ha az elején nem is tudott angolul, és nem értett meg mindent. Szerencsére túlélte. Csóri Henrik meg áá inkább nem is mondok semmit… Mostanában amúgy is rá vagyok kattanva a Tudorokra, már csak Véres Máriásat kéne előkerítenem, hogy időrendben jól haladjak.:) Köszi az írónőnek ezt a könyvet.

Nagyon tetszett ez a rész is. Habár tudtam előre, hogy melyik királynénak mi lesz a sorsa (naná, hogy tudtam, mert az előző résznél elolvastam Wikipédián), mégis izgalmas, fordulatos volt. Talán jobb is, mint A másik Boleyn lány. Az pedig kifejezetten jót tett a sztorinak, hogy a 3 női főszereplő szemszögéből, érzéseiből, gondolataiból bontakozott ki a cselekmény. Ha én az udvarban éltem volna, biztos, hogy 2 nap után már elvesztettem volna a fejem felségárulásért., mert beolvastam volna a királynak. Nem minősítem, de nem egy szimpatikus történelmi figura.

Nagyon tetszett ez a rész is, bár az nem annyira, hogy Mary Boleynt ebben a kötetben már egy pénzhajhász nyúlszívű nőnek állítja be az író, mikor az előző részben épp hogy ennek ellenkezőjéről próbál meggyőzni.Bár az is igaz, hogy ebben a kötetben a hölgyek a saját szemszögükből adták elő a sztorit, mintegy naplóként.Jó volt, hogy a történet megtartotta mindig a vezérfonalat, még akkor is, ha épp más szemszög következett.
Azt hiszem VIII. Henrikről mind tanultunk, így nagy meglepetést nem nyújt a könyv ami őt illeti, de azért döbbenet, hogy milyen figura volt.

Sokkal élvezetesebb volt ez a regény, mint amire számítottam. Egyszerűen egyre érdekesebb újabb és újabb megközelítésben olvasni Henrikről és koráról. Tulajdonképpen ez a legjobb regény ebben a témában, amit az elmúlt időben olvastam. Az írónő épp eléggé alapos és szórakoztató tehetsége és kíváncsisága révén.
Végre nem egy kosztümbe öltöztetett fejősévasziporka …

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Jane Boleyn naivnak tűnik, aki nem is sejtette, hogy „A másik Boleyn lány”-ban való férje elleni tanúskodás tényleg ellene és nem mellette tanúskodást jelentett, meg aztán azt is szépen elhiszi, hogy férjet szereznek neki a szolgálataiért, ennyire nem lehet senki sem egyszerre együgyű és ugyanakkor rafinált (mert, hogy szervez-tervez (ráadásul nagyrészt sikerrel) éppen eleget ebben a könyvben). A másik, amitől nem tudok szabadulni a szerzői megjegyzés elolvasása után fogalmazódott meg bennem: Milyen lett volna, ha az írónő nem figyel rá oda, hogy ne egyiküket (csak) szépnek, a másikukat (csak) okosnak állítsa be? Ami viszont határozottan tetszett az az, hogy a 3 főszereplő külön-külön a saját szemszögéből mondja el a történéseket.

Tetszett ez a könyv,igaz most minden tetszik ami a Tudorokról szól :) A Sorozatban nagyon megszerettem Klevei Annát,csak sajnáltam,hogy olyan keveset lehetett megtudni róla. A könyvben elég jól bemutatta az író Anna királyné trónra kerülését majd királynőből a király testvérévé válását. Szegénynek mennyit kellett szenvednie előbb az öccse, majd Henrik miatt. A másik főszereplő a kis Howard Kitti nem került közel a szívemhez.Mit meg nem tett azért ,hogy szép új ruhákat és csodásabbnál csodásabb ajándékokat kapjon. Jane Boleyn volt az a személy akit nem tudtam hová tenni végig. Tényleg azt hitte hogy jót cselekedett mikor elárulta a sógornőjét és a férjét??? Na remélem hamarosan olvashatok még erről a családról, mert egyenlőre nem tudom megunni őket. :)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Érdekes történet három nőről, s tetszett, hogy a perspektívák is váltakoznak, egy-egy esemény három szemszögből is látható, amitől sokkal összetettebb lesz az egész helyzet, hiszen egyszerre szembesülhet az olvasó azzal, hogy mit lát egy királyné, mit egy udvarhölgy s mit egy az udvaron kívül élő királyi testvér, de még ez is változik, ahogy a rangok folyamatosan váltakoznak a királyi szeszélynek megfelelően. Egyébként megszerettem Klévei Annát, olyan méltóságteljes minden helyzetben. Catherine Howard hozzá képest, meg úgy egyáltalán is egyszerű buta kis csitri, aki még büszke is a viselkedésére, a Howard- Boleyn család tagjai pedig elképesztően nagyravágyóak, s nem számít ezért némi áldozat, még ha az a rokonok életét is jelenti. Nem tudtam a végére sajnálni se Catherine-t, se az Jane-t, főleg őt nem… néha a túlzott részletezés is az agyamra ment, jobban érdekelt volna néhány más kérdés, mint az, hogy hány kifejezés van még arra, hogy Catherine kivel hol és éppen hogyan csinálta, de ennek ellenére maga az ötlet, a történet és a kivitelezés tulajdonképpen tetszett, még ha egyhamar nem is olvasom újra ezt a könyvet sem.

Az egyik kedvenc történelmi regényem. Imádom!
http://ritaolvas.blogspot.com/2009/03/philippa-gregory-boleyn-orokseg.html

A Másik Boleyn lány után nem tetszett annyira. Ami a leginkább zavart, hogy szereplőnként osztotta fel az írónő a fejezeteket és az ide-oda ugrálás sokat levon az értékéből.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Szerettem..Ez aze gyik kedvenc történelmi korom, és minding is érdekelt Henrik és az Ő feleségei..Erre ez a könyv tökéletes volt. Olvasmányos, és örültem, hogy végre valaki erről a két királynőről is írt. Anna volt a kedvenc szereplőm, okos, bátor, független nő. Kitti bevallom néha idegesített, annyira „egyszerű” volt, mint egy voilá…De benne is voltak szerethető vonások, és hát istenem, csak egy gyerek volt..Jane végig amolyan mellékszál volt nekem, inkább narrátor, vele nem tudtam azonosulni, bár talán nem is baj :-)..Henriket viszont utáltam, ahogy zsarnokoskodott mindenkin, az egész országon és ahogy egy személyben Ő volt minden ugyanakkor egy nagy senki volt…Érdekes, elgondolkodtató olvasmány volt.