!

Szégyenfolt 11 csillagozás

Philip Roth: Szégyenfolt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1998 nyarán Nathan Zuckerman író világvégi házának ajtaján kopogtat a szomszéd. Coleman Silk a közeli Athena Főiskolán tanított, amíg két évvel korábban meg nem vádolták, hogy rasszista megjegyzést tett két diákra. A hajdani teljhatalmú dékán, a klasszika-filológia professzora hiába bizonygatta ártatlanságát, végül az üldözés elől kénytelen volt idő előtt nyugdíjba vonulni. Felesége szélütést kapott, halálát Silk szintén a főiskolai tanárok számlájára írja. Zuckermantól egyetlen dolgot kér: rendelkezésére bocsát minden dokumentumot, és az író írja meg pokoljárásának történetét. Ő maga már megpróbálta, de a minden sorból áradó heves gyűlölet miatt kénytelen beismerni, hogy kudarcot vallott. Nathan Zuckerman, aki azért költözött erre a tájra, hogy megszabaduljon minden emberi kapcsolattól és békésen élhessen, lassan Silk dékán bűvkörébe kerül. Amikor, egyetlenként, megtudja, hogy hetvenegy éves új barátjának, két évvel felesége halála után, még szeretője is akadt, egy harmincnégy…(tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Európa, Budapest, 2003
440 oldal · ISBN: 9630772922 · Fordította: Sóvágó Katalin

Szereplők népszerűség szerint

Nathan Zuckerman

Hirdetés

Kedvencnek jelölte 3

Most olvassa 1

Várólistán 34

Kívánságlistán 15


Népszerű értékelések

+
>!
petibácsi

Jó volt. Ahhoz képest, hogy csak 440 oldal, tulajdonképp egy magunkba nézős, lelkiismeretünkre ható nagyregény ez, egy az utóbbi 20 évben nálunk is tetten érhető társadalmi jelenségről, a politikai korrektség mindent elsöprő kényszerűségéről, visszaélésekről, gáncsoskodásról (ezt a szót a könyvből tanultam, a parlamentben tuti, „mocskolódást” mondanának helyette), a felsőbb körökben is divatossá váló rasszistázásról, sovinisztázásról és hímsovinisztázásról, mely sokszor persze nevetségesen indokolatlan, mégis karriereket tehet tönkre. Mindez egy végig érzékletes, élvezetes és fordulatos lélektani regény-struktúrában, sokkalta intellektuálisabban, mint ahogy általában pl. a magyar közélet veszi górcső alá (bármelyik oldalról) a kérdést – politikailag kettészelt, bélyegekkel és előítéletekkel teli hazánkban jelenleg talán elképzelhetetlennek, de legalábbis hihetetlennek tűnne, hogy ilyesmiről egy zsidó ír könyvet (mármint hogy bírálóan).
Meg persze nem csak erről szól ez a könyv.
Szól egy jobb élet reményében a családját megtagadó, életét egy szégyenteli(nek gondolt) titokra felépítő fiúról. Szól a feketék polgárjogi győzelmeiről, a szegregáció megszüntetéséről. Arról, hogy ki az, aki meg tud ülni azon a bizonyos lovon (van olyan?), és ki az, aki átesik a túlsó oldalára. Szól arról, hogy egyes társadalmi rétegek miként élik át és reagálják le Clinton és Lewinksy szexbotrányát. Szól egy 34 éves, analfabéta takarítónő keserű megaláztatásairól. Egy eltökélt professzornő szerelmi életének sanyarú kilátástalanságáról. És szól egy vietnámi veterán állandó őrületéről, a poszt-traumatikus stressz dühkitöréseiről, amelyeket máig képtelenség maradandó sikerekkel kezelni.
Szóval szépen rétegzett, és szerintem igen furcsán felépített regény, a hosszának dacára sem válik kiszámíthatóvá, vontatottá, nem is túl didaktikus, szóval mindenképp érdemes elolvasni, érdemes átélni, ledöbbenni, megbotránkozni, csalódni, megrázkódtatni, aztán merengeni és mélázni felette, konzekvenciákat szűrni belőle.

3 hozzászólás
+
>!
fukszia

Mindig nehéz egy olyan könyvről értékelést írni, amelynek ennyire alapos és kidolgozott a fülszövege.
A saját olvasási élményem próbálom átadni. A nagyon egyszerű történet önmagában nem lenne egy nagy „durranás”. Coleman Silk egy rágalom áldozata lesz, ezért ott kell hagyni hőn szeretett katedráját és dékáni állását. Annyira megtöri ez az eset, hogy felháborodásában megkeresi a közelben lakó Zuckermant, hogy írjon könyvet az életéről. Mindez már az első pár oldalon kiderül. A lényeg azonban a múlt feltárásából fakad, ahogy Coleman aprólékos mesébe kezd és lassacskán feltárja a szégyenfolttól nem mentes múltját. Ezzel az érzéssel azonban csak akkor szembesül, amikor mesél és mesél. Nem keres felmentést, szembenéz a múltjával és a szégyenével. Sokáig elássa magában így tud nyugodt felnőtt életet élni.
A közösség még egy szégyenletes lépéssel megvádolja, amit a már kicsapott dékán a magánéletében felvállal. Ezt a foltot csak a külvilág nevezi szégyennek, így a külső értékelésre is megkapja a szégyenfolt pecsétjét.
A saját maga által elkövetett bűnt fájlalva,de felvállalja, ám a külső megbélyegzéssel nem foglalkozik.
Philip Roth az aktuális politikai életbe beágyazott regényében ismét nagyot alkot. Addig, ameddig a Portnoy-kórban a zsidók asszimilációs törekvéseire fekteti a hangsúlyt itt a fekete fehér közösség a téma fő kulcsa. Szereplői élő emberek a maguk hibáival , az emlékezések feledhetetlen sűrű hálója a bűntudatig jut el, amivel szinte érthetővé teszi Coleman korábbi döntését.
A második Philip Roth könyv volt, amit olvastam. Ugyanúgy nagy élményt jelentett minden oldala és bátran merem ajánlani olvasásra mindenkinek.
(A könyv fülszövegében jelzik, hogy ez egy trilógia harmadik kötete. Az első kettőt nem olvastam, de így is teljes egészet alkot a könyv.)

2 hozzászólás
+
>!
kisginny

Nem is tudom, hogyan kezdjek hozzá… 440 oldalnyi elég tömény vulgaritás.
És ami mögötte van? Na az az igazán izgalmas! Kezdetben nagyon nyögve-nyelősen haladtam, de kb. a felénél végre beindult a történet. Egy hihetetlenül mély és gondolatébresztő, művészi, érzékeny elbeszélés egy volt egyetemi dékánról, akit rasszizmussal vádolnak, és végül megszégyenülten hagyja el a katedrát. – Elég nehéz bármi mást mondani egy ilyen tökéletes ajánlás után, mint amit a fülszövegben olvashatunk. Ezért én nem is próbálom elemezni azt.
Egész egyszerűen döbbenten állok az utolsó oldalak fölött. Mert ez a történet valóban ledöbbent. Megindít. Ugyanakkor felháborít, és állásfoglalásra, a saját elveim átértékelésére késztet. Rá kellett döbbennem a regény olvasása közben, hogy sokkal több előítélettel viseltetem az emberek (legyenek afroamerikaik, vagy bármilyen más rasszba tartozók) iránt, mint azt valaha sejtettem.
A regény cselekvésre sarkall. Rávezet az elfogadásra, a toleranciára, embertársaink megismerésére. Ez minden jó barátság alapja. Függetlenül az illető bőrszínétől…

28 hozzászólás
+

Népszerű idézetek

+
>!
petibácsi

A szüleim korában, de még a maga és az én koromban is a tanuló bukott meg. Ma az oktatás. Klasszikusokat olvasni túl nehéz, ennélfogva a klasszikus a hibás. A mai diák úgy lobogtatja a tehetségtelenségét, mint egy kiváltságot. Nem tudom megtanulni, tehát nyilván valami hiba van benne. És kiváltképp hibás a rossz tanár, aki meg akarja tanítani. Már nincsenek tények, Mr. Zuckerman, csak vélemények.

404. oldal

7 hozzászólás
+
>!
petibácsi

Bizonyítéknak elég a vád. Amint hallják az állítást, már hiszik is. Az elkövetőnek nem kell indok, nincs szüksége magyarázatra, logikára. Egyedül címkére van szüksége. A címke az indok. A címke a bizonyíték. A címke a logika. Miért tette ezt Coleman Silk? Mert ő egy x, mert ő egy y, mert ő mindkettő. Akkor fajgyűlölő, ekkor nőgyűlölő. Ahhoz túlságosan végére jár a század [1998-ban], hogy kommunistának lehessen nevezni, bár ezt így szokták.

356. oldal

+
>!
petibácsi

A nagylelkű gondolatoknak nehéz dolguk volt azon a napon.

384. oldal

+
>!
petibácsi

Két tárgyat tartott a kocsmájában, amelyek segítettek elsimítani a nézeteltéréseket a vendégei között: egy bikacsököt és egy szótárt.

107. oldal

+
>!
petibácsi

Különös volt elgondolnom, miközben ültem itt a kollégákkal, hogy ilyen pallérozott, művelt személyek boldogan bedőlnek a tiszteletreméltóan emberi ábrándnak, hogy létezik helyzet, amelyben egyetlen személy testesítheti meg a rosszat! Pedig ez a szükséglet valóban létező, halhatatlan és hatalmas.

375. oldal

1 hozzászólás
+
>!
petibácsi

Úgy volt puritán, ahogy egy késpenge az – fenyegetően figyelmeztetett a legnagyobb elővigyázatra.

377. oldal

+
>!
petibácsi

Tudja, mit tart Faunia házasság fénypontjának? Azt, amit „nagy meleg szarcsatának” nevez. Egy este éppen veszekszenek valamin az istállóban, fejés után, és mellettük egy tehén szarik egy nagy lepényt. Faunia markol belőle, és Lester arcába csapja. Ő visszadob egy marékkal, és így kezdődött. Ahogy nekem mondta: „A meleg szarcsata volt talán a legjobb időnk, amit együtt töltöttünk”.

40-41. oldal

10 hozzászólás
+
>!
Lara

Ha katasztrófa áll elő, Zuckerman átalakítja írássá. Neki a katasztrófa csak ágyútöltelék.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nathan Zuckerman
7 hozzászólás
+
>!
Sempere_Targaryen

Az agy ritkán hiánycikk az álruha alatt.

5. A tisztító szertartás, 437. oldal

+
>!
Sempere_Targaryen

Automatikusan azok szemeznek vele, akik nem tetszenek neki. Akik pedig beletemetkeznek a könyveikbe, akik elbűvölően önfeledtek, és elbűvölően kívánatosak, azok… beletemetkeznek a könyveikbe.

3. Mihez kezdesz a kölyökkel, aki nem tud olvasni?, 247. oldal


Ha tetszett ez a könyv, akkor ezeket is olvasd el