Kiégés 82% 46 csillagozás

Ha írónő lennék, így szeretnék könyvet írni. Rövid, velős, érthető, életszagú.
A kiégés 2030-ra népbetegség lesz, ezt jövendölték meg. Nos, én nem értek ehhez, de a tünetei depresszióra hajaznak.
A lényeg, lazítsatok, ne vigyetek haza melót, olykor kapcsoljátok ki a telefont, bulizzatok, ÉLJETEK!

Kiégés. Megtörtént velem is, mással is. De sikerült tovább csinálni. Eddig. Ki tudja, mikor jön a következő? És az vajon az utolsó lesz-e? Kin múlik? Min múlik?
Mellbe vágó, fájón ismerős gondolatok egyszerű, „szép”, a lelket egyszerre simogató és tépő mondatokban, sorokban.
Engem megvett, jöhet a következő.

kedves Philip, kiégés ide vagy oda, ezen a szinten ezt azért illet volna (min.) rendesen megírni.. igen, haragszom..

Újra és újra átéltem. A könyvet is és az életemet is. Szembesülés. Fájó, de igaz.

Philip Roth tavaly bejelentette, hogy abbahagyja az írást. Ezt a Kiégés elolvasása után valahol meg is értem (ami az utolsó előtti könyve). Hol van ez a Roth A Shylock-hadművelet vagy akár az egy évvel korábban megjelent Düh Rothjától? Sehol. Témájában A haldokló állathoz tudnám hasonlítani, de annál is gyengébb. Nem azt mondom, hogy élvezhetetlen a könyv, mert attól nagyon messze van, és össze is van rakva (a mesterkéltté nem váló patikamérleges adagolásban Roth itt még azért a régi), de nagyon haloványnak éreztem; a szereplőket, a történetet pedig súlytalannak, ügyetlennek.

Persze, egy más nézőpontból mondhatnám azt is, hogy Roth még mindig egy zseni, hiszen éppen a kiégésről írt egy olyan kisregényt, amiben mintha íróként is kiégett volna, mintha az írói folyamatokban vissza akarta volna tükrözni a főszereplő színész kiüresedését. De mégis úgy érzem, hogy nem ez volt a szándék. Ha ez lett volna, akkor valamivel még támogatta volna, a formával esetleg, még kikacsintott volna az olvasónak, hogy „ugye érted, hogy ez az egész csak egy nagy vicc”. De ezt nem tette meg, vagy én nem vettem észre, és a könyv nem is rossz, csak éppen jónak sem jó.

Összességében jó, bár eléggé kiszámítható történet. A rövidsége ellenére kiváló karakterábrázolás. És ahogy Rothtól megszokhattuk, nem beszél mellé a hálószobában sem. 4 / 5

Tetszett.

Szégyen vagy sem, könnyeimmel küzdöttem elég erősen, miután becsuktam a könyvet. Főhősünk, a sztárszínész Simon Axler egy szimpatikus fickó, aki egész egyszerűen hatvanon túl belefásult az életébe, s ahogy a cím is mondja, kiégett. Ettől még egyáltalán nem rossz ember ő, csak szerencsétlen módon kicsúszott a talaj a lába alól, és ez a történet arról szól, hogy ezt a hibádzó stabilitást próbálja ismét meglelni valami által. Vagy valaki által. És akkor betoppan az életébe egykori barátai/kollégái lánya, a tőle közel 30 évvel fiatalabb Pegeen. Neki is megvan a maga múltja – cifra múltja – s ez a kölcsönös kiábrándultság tereli össze őket egy párrá. spoiler A kapcsolatuk során erőt adnak egymásnak, új ajtókat nyitnak meg a másiknak és kezd kiteljesedni mindkettőjük életében olyan igazi boldogságféle. A lány szülei azonban mindkettőjüknek fejtörést okoznak, még úgy is, hogy látszólag beletörődtek ebbe a nagy korkülönbségbe. A férfit zavarja, hogy a lány titkolni próbálja őt, később pedig az, hogy egyszer beszélgetésük során elejti: nem tervez, nem biztos, hogy tervez így hosszútávon. Vele…
Én nagyon drukkoltam nekik, még akkor is, ha a nő nem is volt mindig olyan szimpatikus. spoiler spoiler Azt viszont én sem hiszem, amit annyit hangoztattak a szereplők, hogy a lány csak holmi rajongó lett volna, aki csak az ünnepelt sztárt, a színészt látta Axlerben. Én hittem, el akartam hinni (és töretlenül hiszem), hogy az érdeklődése ilyen szempontból őszinte és tényleg a férfinak szól, nem pedig a hírnevének, az ismertségének… spoiler Ez a Roth könyv is nagyon tetszett, szeretem, hogy a szerző előszeretettel nyúl nagy korkülönbségekhez, lelki nyavalyákhoz és olyan dolgokat boncolgat a műveiben, amiken én is gyakorta elmélázok. Sokszor olyan, mintha „magamat olvasnám”…

Nagyot szólt!!

Rövid, szomorú és tanulságos ez a könyv. De ugyanakkor bonyolult. Hiányzik Roth humora, mélysége, pezsgése. Helyét átveszi a hanyatlás és az elmúlás témája : elbírjuk vagy nem, hogy lassan nem tudjuk jól elvégezni azt, amiben valamikor nagyon jók voltunk.
Még egy jó Roth könyv.