Metal Hammer No. 148 / 2002. október
Nagyon különös könyv az Északi fény. Leginkább ifjúsági kalandregénynek mondanám, bár ez sem az igazi. Előbb született, mint a Harry Potter könyvek, mégis érzek némi hasonlóságot, és nem csupán abban, hogy ez a történet is egy "alternatív Földön" játszódik – hanem abban is, hogy ezt sem bírtam letenni. Ez a világ talán kevésbé mesés és színes, mint Harry-é, de a mágia itt is fontos szerepet játszik. Zseniális vonásnak tartom a történet középpontjában álló, alethiométer nevű eszközt, a daimónokat, valamint a világ felépítését. A Földön (Angliában és Északon) és kb. az 1900-as években játszódik a regény, de ennek a világnak a történelme valahol a középkorban, legkésőbb Kálvin idején gyökeresen más fordulatot vett. Ennek következtében a regény jelene csak bizonyos dolgokban hasonlít a miénkére. Az író pedig nem magyaráz semmit, az elejétől fogva "benne vagyunk" a történetben, és mindenre apránként derül fény. Ennek is köszönhető, hogy annyira izgalmas a könyv.
A főszereplő egy különleges képességekkel bíró kislány, aki tudja használni az említett alethiométert, amivel szinte bármilyen kérdésére választ kaphat. Ami a daimónokat illeti: a könyvben – csaknem – minden embernek van ilyenje, valamiféle lény, a lélek része, állati formában való megtestesülése. De vannak beszélő páncélos medvék (a panserbjorne), boszorkányok, utazás folyón, havon, levegőben, északi fény és a titkozatos Por, és mindenféle furcsa népek, egy egész csodálatos világ, amit az olvasó tágra kerekedett szemekkel fogad be a betűk varázslata segítségével.
A könyv az Úr Sötét Anyagai trilógia első része.
Volt, hogy nagyon izgalmas résznél nem bírtam letenni a könyvet. legszívesebben azt mondanám, hogy "Harry Potter eat your heart out"
Igazából nem tudtam eldönteni, hogy a magyar fordítás ennyire borzasztó vagy Philip Pullman ír kicsit kacifántosan. Utólag visszaolvasgatva benne valószínűleg a magyar fordító hibázhatott, mert néhol az igeidők és toldalékok keveredtek, ezáltal néhány mondat érthetetlen vagy túl bonyorult. Maga cselekmény szövése okosan kigondolt, lendületes. Élvezet olvasni, a retorikai hibák ellenére. Mint mindig a könyv itt is sokkal jobb, mint a film.
Nagyon érdekes történet, ezt a részt egy szép karácsonyon kaptam meg. :)
Kicsit sajnálom, hogy most már csak a filmes kiadást lehet kapni, nekem még a Magyar Könyvklub-féle kiadás van meg, és a második rész hiányzik. :(
Nagyon régen olvastam, kb 13 évesen. Nem maradt meg belőle túl sok minden belőle, de tetszett az alapötlet.
Azt hittem egy ilyen fantasztikus könyvből, csak jó film készülhet….
Még a film sehol sem volt (mondjuk azóta sem láttam), és már szerelmem lett az egész trilógia. Izgalmas, elgondolkodtató, érzelmeket mozgató… Nesze neked, Harry Potter! :)
Imádom a fantáziavilágát, de az első kötet szerinem messze elmarad a többi eseménydús résztől és gyakran éreztem lassúnak.
Én először a filmet láttam, és utáána kerestem a könyvet. Mint kiderült trilógia, és a könyv összehasolíthatatlanul tartalmassabb a finmnél
Gyönyörű tündérmese, sokkal korábban el kellett volna olvasnom, nem értem, miért nem talált meg eddig.
Először filmen láttam, és nagyon megtetszettek a daimónok! És amikor számomra kiderült, hogy ez egy regényből készült, rohantam a boltba, hogy megvegyem. Szerintem fantasztikus, nem lehet vele betelni!
Mondjuk, a fordítója néhol dolgozhatott volna jobban is…
14 évesen rajongtam a könyvért. Egy izgalmas képzeletvilágot tárt fel.A maga korosztályában nagyon jó könyv.
Egyszerűen fantasztikus, egyszerre mese és filozófia. Már eddig is többször olvastam, de gyanús, hogy nem utoljára… A filmet még nem láttam, de nem is hiszem, hogy felül lehetne múlni…
Huh, nagyon tetszik. A daimónok ötlete, aztán a harcos jegesmedvék! Zseniális, és annyira olyan, amire gyerekként vágytam! És a szereplői, és a szereplők nevei! Olyan emberek, akikkel szívesen keverednék kalandokba. És mindemellett a mondanivalója sem holmi szösszenet, és innentől már nem is annyira mese, sokkal inkább "utópiák" tömkelege. Egyházi teljhatalom és irányítás, vallási kérdések (elég keményen!), erkölcsi kérdések. Külön tetszettek a földrajzi nevek, pl. Német-óceán, ami érdekelne, hogyan lett az, ami. Jól és alaposan ki van találva. Amit nem értek, arra remélem választ kapok a következő részekben. Kíváncsi vagyok, mi kerekedik ki!
A trilógia végigolvasása után: Kivételes könyv/trilógia. Fantáziadús, szerethető, "rajongható". És Heloise-t idézve, azt tartom az egyik legfőbb kincsének, hogy önálló fantáziavilággal bír, és nem ismét egy Tolkien-világba helyezett mese. Ettől éreztem azt, hogy valami újat tartok a kezemben. Mindenkinek szívesen ajánlanám, remek könyv.
Megérte másodszor is kiolvasnom! Bár az nem tetszett, hogy Lyra kedvesemnek szólította a medvét. Eredetiben jobban kiadhatja a becézést, de magyarul…
Az északi fény egy nagyon jó könyv. Olyan világba repít el, ami több mint az itteni és mégis nagyon hasonló. A könyvet érdemes elolvasni, de mégis azt mondom, hogy az utolsó fejezete drasztikusra sikeredett. Szerintem az túlzás volt.
Hatalmas meglepetés volt ez a trilógia! nagyon szeretem, igazi jól kidolgozott, meglepő fantáziavilág és cseppet sem szájbarágós, mégis minden momentumában helytálló mondanivaló.
Furcsálltam, hogy amikor kiderült, hogy megfilmesítik, mennyien húzták a szájukat: jaj, egy újabb bugyuta fantasy. Én meg vehemensen mondogattam, hogy annyi hülyeség van a világon, de ez pont nem az. Aztán nekik lett igazuk. A filmet agyonhollywoodizálták, annak ne higgyen senki sem. (Legalább már értem, miért bukott meg. Külön zavart benne Mrs. Coulter bodorított hidrogénszőke haja, de ez már csak az én problémám.)
A könyv viszont nem "egy szokványos fantasy", meg is lepett jó néhányszor. Az biztos, hogy nem olyan cukormázas és finomkodó, mint a film.
