!

Északi fény (Az Úr Sötét Anyagai 1.) 440 csillagozás

Philip Pullman: Északi fény Philip Pullman: Északi fény Philip Pullman: Északi fény

Képzelj el egy világot, ami olyan, mint a miénk, és mégsem. Ahol lelked egy része állatdaimón formában testesül meg. Ahol a jegesmedvékből zsoldoshadsereg szervezhető.
Képzeld el, hogy több világ párhuzamosan létezhet egymás mellett, és az átjárás sem lehetetlen, sőt, két különböző világ gyermekei, Lyra és Will egy harmadikban találkoznak, hogy beteljesítsék a sorsot és bevégezzék küldetésüket – egy világokra szóló élethalálharcban, ahol az arany iránytű mutatja az utat. A kaland elkezdődött, Az arany iránytű trilógia első részét, az Északi fényt pedig további izgalmas kötetek folytatják: A borostyán látcső és A titokzatos kés…

Eredeti mű: Philip Pullman: Northern Lights

Eredeti megjelenés éve: 1995


Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Iorek Byrnison · Serafina Pekkala · Lyra Belacqua · Lee Scoresby · Mrs. Coulter


Hirdetés

Kedvencelte 96

Most olvassa 24

Várólistára tette 182

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 5

Elcserélné vagy eladná

>!
3.900 Ft ★★★★★ Eladó
ebazs könyve Philip Pullman: Északi fény

Kiemelt értékelések

+
>!
dontpanic P
Philip Pullman: Északi fény

Ennek a trilógiának ott a helye A Gyűrűk Ura és a Harry Potter mellett, legalábbis az én képzeletbeli könyvespolcomon.
Habár a világa talán nem annyira kidolgozott, de ugyanúgy nagyon erős atmoszférája, semmihez sem hasonlítható hangulata van, mint amazoknak.
Az első rész még „csak” egy nagyon kalandos, nagyon különös-különleges történet, bár igaz, már itt is megmutatkozik a kissé komolyabb réteg, ami aztán a harmadik részre teljesedik ki, de erről majd később.
A történet egy, a miénkhez hasonló, mégis nagyon más világban játszódik. A legérdekesebb különbség a daimónok léte. Minden emberhez tartozik egy állatszerű lény, aki tulajdonképpen a lelke kivetülése (ez az állat fajtájában is megmutatkozik, a kígyó daimonú emberre pl. nem feltétlenül ajánlatos nagyobb pénzösszeget bízni). Ezekre a lényekre különböző szabályok vonatkoznak, pl. egymás daimónját megérinteni a legnagyobb tiszteletlenség, az ember és a daimónja nem képes bizonyos távolságnál nagyobbra eltávolodni egymástól, a gyerekek daimónja pubertáskorig változtatni tudja az alakját.
Ez az ötlet szerintem nagyon eredeti, érdekes és rettentő sok mindent ki lehet belőle hozni (amellett pedig több helyen bele is lehet kötni, pl. fogalmam sincs, hogyan születhetnek a daimónok, de ez csak rosszindulatú kukacoskodás :)), és Pullman ezt meg is teszi.
De a daimónok kitalálásán kívül is végig, az egész regényen bravúrosabbnál bravúrosabb ötletekkel bizonyítja, hogy hihhhhetetlen fantáziája van. A jelképolvasó aletiométer működése, a páncélos medvék, a felhőfenyőágakon repülő boszorkányok, az elszánt gyiptusok…lebilincselő világ ez. Egyébként @bej_Kutyej írta nagyon frappánsan az értékelésében, hogy kicsit steampunkos világ, és tényleg.

Kisgimis koromban olvashattam először, de még idősebb fejjel is leköt, és nemcsak a nosztalgia miatt. Amitől viszont több lesz ez a trilógia, mint magával ragadó kalandregény, és amitől nekem is végérvényesen kedvenccé vált, az, ahogy már írtam, csak a második két részben kibontakozik mélyebb, filozófiai réteg (egyesek szerint egyházellenes réteg, de ez ennél szerintem bonyolultabb), bár az utolsó fejezetekben már kapunk belőle ízelítőt. De erről majd azoknál az értékeléseknél.

22 hozzászólás
+
>!
Gabye
Philip Pullman: Északi fény

Imádtam..Az első oldalaktól izgalommal olvastam, nem tudott senki és semmi megzavarni, csak úgy faltam az oldalakat. Aztán megjelent Iorek Byrnison és én végképp elvesztem.
A folytatás már birtokomban, hamarosan újra eltűnök 1-2 napra, hogy folytassam kalandozásomat Pullman világában..
@Sicc-nek mint saját könyvtárosomnak (az egyiknek) külön köszönöm az ajánlást!

3 hozzászólás
+
>!
Mazsola_78
Philip Pullman: Északi fény

Kicsit féltem az újraolvasástól, hogy ugyanakkora élmény lesz-e, mint ahogy az emlékeimben él. Az eleje döcögősen indult, engem pedig még jobban elfogott a kétség, de amint elhagyták Oxfordot, egyre jobban tetszett és ragadott magával a történet.
Lyra számomra a kezdetekkor nem túl szimpatikus szereplő, de ahogy haladunk előre a történésben és ő is minél több kalandot átél, úgy lesz egyre szerethetőbb.
Ioreket most is imádtam, régen is.

Nem egy Tolkienhez mérhető, mélyen felépített és egyedi világ, de mindenképpen érdekes történet, amelyet egyszer érdemes elolvasni. A folytatásokra sem emlékszem sokkal jobban, mint erre a kötetre, de emlékeim szerint eseménydúsabb volt és azokat is nagyon szerettem.

+
>!
Zizifalva
Philip Pullman: Északi fény

Ez a könyv azok közé tartozik, amikről azt hittem, nem fognak tetszeni, és amikor végeztem velük, valami űrféleséget észleltem a mellkasom bal oldalán. Túl szövevényes ahhoz, hogy csak úgy felkavarodjon tőle a lelkem.
Lyra valami elképesztő. Tényleg. Mi történt volna, ha nem bújnak el az ejtőzőszobában? Pantalaimonnal sokszor egyet kellett értenem, Lyra sok őrültséget csinált.
Philip Pullmanra pedig azt kell mondanom, hogy egy zseni. Ilyen világot alkotni… Kész rejtély, hogy egyes írók milyen sok dolgot képesek kapcsolatba hozni a másikkal, aminek látszólag semmi köze hozzá. Mindenesetre nem ez volt az utolsó Pullman könyv, amit olvastam. :)

+
>!
csillagka P
Philip Pullman: Északi fény

Cuki állattal és gyerekekkel mindent ellehet adni ez a reklámipar első szabálya, valahogyan a könyv elején nagyon ezt éreztem, jó volt, szép volt, de iszonyúan felületes és mélységét vesztettek tűnt az egész Londoni rész, kicsit lapos, az utazás se fogott meg, nincsenek ezek a karakterek rendesen kidolgozva. Lassan elkönyveltem egy teljesen korrekt közepes fantasy, tucatban is vehető bármelyik antikváriumban de akkor valami megindult, megismertük Loreket és kezdett kibontakozni a cselekmény. Tony sorsa megint nem itthon ért, de nem hittem volna az elején, hogy ez a könyv sírásra fog késztetni, pedig sikerült neki és a forduló pont is valahol ott volt. Elkezdtem repülni a mese szárnyain, gyorsvonati sebességgel fogytak a lapok és megint bedagadt szemmel, hat óra alvás után ülök itt és filozofálgatok egy könyvről amiről az elejét nézve, tizenkettő egy tucat.
Szóval Pullman bácsi határozottan tud valamit, csavarni is a végén, bár azért inkább pár év szigorított börtön járna.
Kicsit nehezen induló könyv, nagyon jó középrésszel és egy durva befejezéssel, a műfaj rajongóinak kötelező, a többieknek csak akkor ha felül tudnak lendülni az első oldalak unalom hatásán.

2 hozzászólás
+
>!
Moncsycsy
Philip Pullman: Északi fény

Ó, te jó ég! Miért nem szólt valaki korábban nekem, hogy ez ennyire jó?
Philip Pullmanhoz korábban már volt szerencsém pár kisebb novellája és a Sally Lochart-os sorozat által, valamint a film is tetszett, amikor pár évvel ezelőtt láttam, de ezek közül egyik sem győzött meg annyira, hogy Az Úr sötét anyagai sorozatot is rögvest kézbe vegyem. Most mégis így tettem és egy dolgot mondhatok, nem bántam meg. Sőt!
Imádtam ezt a párhuzamos világot, a daimónokat, panserbjornöket, a boszorkányokat és szerintem nem túlzok azzal, hogy ilyen hihetetlen világ kidolgozást utoljára legfeljebb a Harry Potterben, a Gyűrűk Urában vagy a Trónok harcában olvastam. Lyra, mint főszereplő nagyon jó karakter volt, kicsi korához képest igazán okos, ügyes volt és keveset nyafogott. (Ami igazán ritka a főhősnők esetében.) Az egyetlen bajom csak a fülszöveggel volt, amiben benne volt Will is, én meg hiába vártam, mégsem jelent meg. (Gondolom, majd a második kötetben…) Összefoglalva, a történetet irtó izgalmas volt, fordulatos és még annak ellenére is okozott meglepetéseket (pl. a könyv vége!), hogy emlékeztem a film fontosabb mozzanataira. Csak lenne időm folytatni a második résszel… na, igen, időhiány

+
>!
FreeBird
Philip Pullman: Északi fény

Vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az eleje nagyon jól indul, szuper az elképzelés az emberek daimónjairól, az északi hangzású nevek, a helyszínek szintén jól eltaláltak, misztikussá teszik a történetet. Az eleje picit nehézkesen indul, de aztán beindulnak az események. A könyv kétharmadánál utazás miatt kicsit szüneteltetnem kellett az olvasást, és már alig vártam, hogy folytathassam. Meglepően tapasztaltam viszont, hogy 2 fejezetnél többet nem tudtam egyszerre elolvasni belőle, soknak éreztem, nem kötött le. A harcjelenet kellős közepénél felálltam, és kimentem a konyhába főzni… Voltak benne bosszantó párbeszédek (pl. mikor a kis Lyra összetalálkozik az apjával), és a főhős, Lyra érzékeny, bátor kislány, de a jó tulajdonságai mellett úgy hazudik, mint a vízfolyás – ez azért nem tette őt igazán szimpatikussá. Kedvenc szereplőm Iorek lett, a páncélos medve.
A filmet még nem láttam, de úgy sejtem ilyen történetbázissal biztos klassz és nagyon látványos, mindenképp megnézem.

+
>!
danlin
Philip Pullman: Északi fény

Gyermekkorom egyik kedvenc könyve; egyben az egyik legelső fantasztikus regényem. Azok közé tartozik, amelyeket többször elolvastam, amelynek a világa annyira rabul ejtett, hogy részesévé akartam válni. A fő oka a daimonok voltak: állatok, akik egyben az emberek lelkének egy darabjai, akikhez a legelképesztőbb módon kötődnek az emberek. Lyra velem egykorú volt, amikor először a kezembe vettem a regényt, nagyon közel állónak éreztem őt: egy igaz gyerek, aki találékony, bátor, kicsit naiv. Egy igazán tiszta és ártatlan szereplő, akinek különleges képessége nem kirívó, de fontos.
Felnőtt fejjel is magával ragadott ez a bámulatos világ és újra megkedveltem Lyrát és társait. Most már láttam egyértelmű utalásokat, amik megmutatják, hova vezet a történet, mégis együtt izgultam a szereplőkkel.

+
>!
sutha
Philip Pullman: Északi fény

Imádtam a történetet. Kicsit tovább olvastam a dolgoknak és nem tudom a Vatikánnak mi baja volt a dologgal, hogy nem folytathatták a filmet. Viszont nagyon csalódott vagyok, hogy a második kötetet lehetetlen beszerezni, így elég nehéz lesz tovább haladnom az olvasással, pedig izgatottan várom Lyra további kalandjait.

Ui: Én is akarok egy pantalaimont!

+
>!
Leah
Philip Pullman: Északi fény

Egyszerűen imádom az egész történetet, és érzem hogy nem most utoljára olvastam újra ;)
Nagyon kíváncsi vagyok nekem hogy állapodna meg a daimónom :) Macskára tippelek :D

A történet beszippant és nem ereszt, második olvasásra és a film párszori megnézése után sem unalmas.
Iorek, Serafina a kedvenc karakter ;) Szívesen élnék ebben a világban ^^
Viszont a magiszter és az egyházi erős nyomása nem tetszene.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

+
>!
Szanik

– Ez az öregek kötelessége – bólintott a könyvtáros. – Hogy aggódjanak a fiatalokért. És a fiatalok kötelessége, hogy fittyet hányjanak az öregek aggályaira.

33. oldal

+
>!
Marsie

…ha az embernek dolga van, nem ér rá, hogy beteg legyen…

+
>!
padamak

De a természetünket nem változtathatjuk meg, legfeljebb a cselekedeteinket.

323. oldal - Harmadik rész, 18. Köd és jég (ÍAlexandra Kiadó, 2007)

+
>!
Kata_Bogyo

Aki gyakorlott hazudozó, még nem biztos, hogy erőteljes a képzelete. Sok jó hazudozónak egyáltalán nincs képzelőereje, ettől lesz minden hazugságuk annyira meggyőző.

259. oldal

+
>!
borzsakb

Sok ember szeretne oroszlán daimónt, aztán az a vége, hogy ott áll egy pudlival. És ha meg nem tanulja, hogy azzal legyen elégedett, amije van, hát nyűgösködhet mindhalálig.Szerintem tisztára fölösleges elégedetlenkedni.

178. oldal

+
>!
AnnaSz

Első pillantásra beleszerettem. Szívesen megváltoztattam volna a természetemet, odaadtam volna a csillagok csilingelését, az Aurora zenéjét, lemondtam volna a repülésről is – mindent feladtam volna egy szempillantás alatt, gondolkodás nélkül, […]. De a természetünket nem változtathatjuk meg, legfeljebb a cselekedeteinket.

+
>!
psn

Amikor valaki eléri a felnőttkort, daimónja elveszíti az átváltozás képességét, és felölti végleges alakját.

+
>!
SophieOswald P

Fiatal volt – Mrs. Coulternél is fiatalabb, szőke, a szeme ragyogó zöld, öltözéke, akár a többi boszorkányé, lebegő fekete selyem, és nem viselt sem szőrmét, sem csuklyát, sem kesztyűt. Mintha nem is érezné a hideget. Homlokát piros virágokból font egyszerű kis koszorú övezte. Mint a paripát, lovagolta meg a felhőfenyőágat, s Lyra bámuló pillantásától úgy egyméternyire zabolázta meg.
– Lyra?
– Igen! És te Serafina Pekkala vagy, úgye?

310. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lyra Belacqua · Serafina Pekkala
+
>!
psn

Úgy gondolj Ádámra és Évára, mint egy imaginárius számra, mint mínusz egy négyzetgyökére; nincs kézzelfogható bizonyítékod a létezésére, mégis belefoglalod az egyenletekbe, és mindenfélét ki tudsz számítani, amit nélkülük el sem tudnál képzelni.

+
>!
csillagka P

Pantalaimon néhanapján még azzal is megpróbálkozott, hogy hal alakot öltsön, egyszer pedig csatlakozott egy delfinrajhoz, amazok kellemes meglepetésére. Lyra az előfedélzeten fagyoskodva kacagott örömében, amikor szeretett Pantalaimonja simán, erőteljesen szökkent ki a vízből fél tucat gyors, szürke alak társaságában. Élvezet volt – de nemcsak élvezet, mert fájdalom és félelem is társult hozzá. Lehetséges, hogy Pantalaimon jobban szereti a delfinlétet, mint őt?


Hasonló könyvek címkék alapján