Általában a trilógiáknál a második kötet szokott a "leggyengébb láncszem" lenni. Mivel nem tudom mit a hoz a jövő – vagyis a 3. kötet – még nem tudok teljesen egyértelműen nyilatkozni e téren. Mindenesetre az már biztos, hogy az első rész jobban tetszett, pörgősebbnek és izgibbnek éreztem, ez meg valahogy más volt. Néha nagyon belelendült, egy-két helyen meg leült a cselekmény, illetve néhol belezavarodtam a poros meg boszorkányos dolgokba. Viszont annyira jól megcsavarták a végén a sztorit, hogy nem bírom ki, hogy ne vegyem kezembe a 3. kötetet. Pedig annak idején csak a mozifilm miatt kezdtem bele az Északi fény könyvbe, és lám ez lett belőle, hogy muszáj végigolvasom az egész trilógiát. Sajnálom, hogy ebből nem lesz film, mint az első részből…
Nagyon jó volt, bár a vége már inkább kiszámítható. De azért izgatottan várom a folytatást!
A Harry Pottereknél volt az az érzésem, hogy meghülyülök, ha nem szerzem meg a következő részt a hétvégére. Aztán ennél. Értékeléseim az előző és a köv résznél (egységként tekintve a 3 kötetet).
Egyik kedvenc könyvem. Ez teljesen magába szippantott a teremtményeivel és világaival. Sokkal jobban élveztem az első kötetnél, és még évek múlva is emlékeztem a hangulatra. Jó volt újraolvasni nemrég angolul.
Izgalmas mese, érdekes témát boncolgat…
Szépen lassan tud meg mindent az olvasó a főszereplőkről, ez tetszik.
Legalább olyan jó, mint az első rész, sőt fel is pörög a cselekmény. Willt is ugyanúgy megszerettem, mint Lyrát:)
Hatalmas meglepetés volt ez a trilógia! nagyon szeretem, igazi jól kidolgozott, meglepő fantáziavilág és cseppet sem szájbarágós, mégis minden momentumában helytálló mondanivaló.
HammerWorld No. 152 / 2003. március
Rejtély számomra, hogy miért nem jelzi semmi a borítón, hogy az Északi fény folytatásáról van szó… (A cikk a Könyvklub kiadásáról íródott.) Bár a történet ott folytatódik, ahol az előző némileg szomorúan abbamaradt, de az előzmények alapján sem számítottam rá, hogy ilyen fordulatot vesz majd a sztori. És nem csak azért, mert az eddig megismert szereplők, Aranyszájú Lyra, a boszorkányok, a gonoszok, az egész különös másik világ mellé az író beleszövi a mi jelen világunkat is, ahonnan egy tizenkét éves fiút, Will Parryt teszi meg a másik főszereplővé, hanem mert kiderül, hogy minden történés hátterében az áll, hogy Lyra apja, Lord Asriel a Fensőbbség, azaz Isten ellen szándékozik háborút indítani… Döbbenetes mélységei vannak a történetnek. Hiszen az a felfogás, hogy a Fensőbbség és ügynökei meg akarják fosztani a Tudástól az embert és a többi értelmes lényt, Hermész Triszmegisztosz tanaira (és még nála is régebbi filozófiákra, hitekre) vezethető vissza. A nevek is beszédesek, s ismerősek különféle népek mitológiáiból, amint maga a történet is olyan, mint egy regényesített formátumú mítosz, legenda. A hősöket égi hatalmak és varázstárgyak segítik, sok szereplő, aki az olvasó szívéhez nő, meghal, elbukik.
Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, dús fantáziával megírt kalandregénye ez, melyet a tízentúli Harry Potter-rajongók épp úgy élvezni fognak, mint az értelmesebb fantasyt kedvelő közönség.
