Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A titokzatos kés (Az Úr Sötét Anyagai 2.) 278 csillagozás
Az oxfordi Will Parry tizenkét éves fővel egyetlen támasza zavart viselkedésű édesanyjának: állapotát mindenáron titkolni akarja mások elől, mert fél, hogy őt is elveszíti, akárcsak rég eltűnt apját, a rejtelmes felfedezőt. Amikor gyanús férfiak kezdenek szaglászni a házuk táján, senkinek nem mer szólni, úgy gondolja, saját erejéből halaszthatatlanul fel kell göngyölítenie a családi titkot. Már megtanulta, hogy az élet kegyetlen, de nem sejtheti, hogy forrong körülötte ég és föld. Oxfordi kislány Aranyszájú Lyra is, Lord Asriel leánya, akit a trilógia előző kötetében már megismerhettünk. A patinás Jodan-kollégium falai között nevelkedett, és nagy szakértelemmel kezeli a mindentudó, színarany aletiométert. De gyakorlati dolgokban már korántsem olyan járatos, nem tudja, hogyan kell önállóan hajat mosni, egy rántottát megsütni.
A fiú és lány azonos nevű városban lakik, mégis két különböző világban, és ez szó szerint értendő. Mindketten… (tovább)
Eredeti mű: Philip Pullman: The Subtle Knife 92%
Eredeti megjelenés éve: 1997

Kedvencnek jelölte 50
Most olvassa 3
Várólistán 64
Kívánságlistán 51
Kölcsönkérné 2
Népszerű értékelések
Szinte 2 nap sem kellett a végéig… Egész egyszerűen nem lehet letenni, akkor is foglalkoztatott, amikor nem olvastam éppen. Szereplőt nem gyülőltem még úgy, mint Mrs Coultert… :) Borzadály az a nő.
HammerWorld No. 152 / 2003. március
Rejtély számomra, hogy miért nem jelzi semmi a borítón, hogy az Északi fény folytatásáról van szó… (A cikk a Könyvklub kiadásáról íródott.) Bár a történet ott folytatódik, ahol az előző némileg szomorúan abbamaradt, de az előzmények alapján sem számítottam rá, hogy ilyen fordulatot vesz majd a sztori. És nem csak azért, mert az eddig megismert szereplők, Aranyszájú Lyra, a boszorkányok, a gonoszok, az egész különös másik világ mellé az író beleszövi a mi jelen világunkat is, ahonnan egy tizenkét éves fiút, Will Parryt teszi meg a másik főszereplővé, hanem mert kiderül, hogy minden történés hátterében az áll, hogy Lyra apja, Lord Asriel a Fensőbbség, azaz Isten ellen szándékozik háborút indítani… Döbbenetes mélységei vannak a történetnek. Hiszen az a felfogás, hogy a Fensőbbség és ügynökei meg akarják fosztani a Tudástól az embert és a többi értelmes lényt, Hermész Triszmegisztosz tanaira (és még nála is régebbi filozófiákra, hitekre) vezethető vissza. A nevek is beszédesek, s ismerősek különféle népek mitológiáiból, amint maga a történet is olyan, mint egy regényesített formátumú mítosz, legenda. A hősöket égi hatalmak és varázstárgyak segítik, sok szereplő, aki az olvasó szívéhez nő, meghal, elbukik.
Az utóbbi évek egyik legizgalmasabb, dús fantáziával megírt kalandregénye ez, melyet a tízentúli Harry Potter-rajongók épp úgy élvezni fognak, mint az értelmesebb fantasyt kedvelő közönség.
A Harry Pottereknél volt az az érzésem, hogy meghülyülök, ha nem szerzem meg a következő részt a hétvégére. Aztán ennél. Értékeléseim az előző és a köv résznél (egységként tekintve a 3 kötetet).
Hát ez… @vicomte, igazad van: ez még az elsőnél is jobb. Főleg a vége. Most úgy raktam le, hogy esek neki rögtön a következőnek, mert nagyon izgi. Nem is tudom, mikor sikerült utoljára ennyire izgulnom egy könyvön.. És jajj, de haragudtam az íróra bizonyos történések miatt… És meg is hatódtam… És a tíz körmömet is lerágtam izgalmamban… És akkor most mi lesz???
Csak hangsúlyoznám továbbra is „igazi-fantasyságát” az ifjúságihoz képest, ráadásul mostmár olyan csavaros a történet, hogy tapsikolni tudnék örömömben.
Na azért, hogy ne csak dícsérjem, ez a kötet most talán kicsit nehezebben indult be, de szépen épültek fel a történések.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Amikor a kedvenc szereplőim egymás után haláloztak el, kicsit megijedtem, hogy ki marad, de szerencsére az író megkegyelmezett néhányuknak.
Will személyében pedig örök plátói szerelmemre találtam.
Néha nem nagyon volt kedvem olvasni.
Így nekem volt a könyvben egy törés…sajnos
Egyébként nagyon jó könyvnek tartom!
Érdemes elolvasni!
Az Úr sötét anyagai trilógia az egyik legjobb sorozat, amit olvastam. Sajnos az első rész filmváltozata gyerekkönyvként pozicionálta az egészet, ami sokakat elriaszthat – pedig nagyon nem mesekönyvekről van szó.
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Végre megtudtuk, milyen egy másik világ! Nem pont erre számítottam, habár azt nem tudnám megmondani, hogy mégis mire. Az elején nem tudtam hová tenni ezt a Will gyereket, ahogy utasítgatta Lyra-t… de azért valahogy megbékéltem vele. Tetszett John Parry keresése, és elég hamar rájöttem, hogy Grumman kicsoda… És amit a boszorkány csinált a végén… Ekkora szerencsétlen véletlent, ne már…
A könyv végére csak annyit tudtam, hogy szeretnék egy ilyen kést, nagyon jó volna néhány új világot bejárni. :)
Kihívást keresve a második résszel kezdtem, de már két hónapja megragadtam a 30. oldal magasságánál, és csak most jutott időm a befejezésére. Azt hiszem megérte. Mivel az elsőt nem olvastam, nagyon izgalmas volt felépítenem a jellemeket és a világot, egyszerre a múltbéli visszautalásokkal. Az elején nem kedveltem Lyrát, és Will is idegesített, ahelyett, hogy szerettem volna, de aztán szép lassan megszoktam a furcsaságaikat és egyre vártam, mi lesz még itt. Aztán lett is. :D A végén már csak csóváltam a fejem… Fura lények a boszorkányok… Nekikezdek az első résznek, amilyen hamar csak lehet. :)
Népszerű idézetek
(…) márpedig nincs frusztráltabb természetfilozófus, mint a csillagász a ködben.
128. oldal
– (…)Ha van is még több szabály, elfelejtettem, s ha elfelejtettem, bizonyára nem fontos. (…)
8. fejezet - Az Angyalok Tornya
– Neked is van daimónod – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon a lány. – Csak éppen benned van.
29. oldal
– (…) Mert ilyesmi nem létezhet. Mert lehetetlen; ha pedig nem lehetetlen, akkor jelentéktelen, és ha sem ez, sem az, akkor egyszerűen zavaró.
95. oldal
– Te is álmodtál Hester? – motyogta az aeronauta.
– Se én, se te Lee. Látomásod volt. Ha tudom, hogy látnok vagy, rég kigyógyítottalak volna a látnokságból. Hagyd abba, hallod?
– Ki maga? – kérdezte a férfi.
– Serafina Pekkala a nevem. Az Enara-tavi boszorkányok királynője vagyok, egy másik világban. És mi az ön neve?
– Joachim Lorenz. Maguk boszorkányok? Akkor talán az ördöggel cimborálnak?
– És ha igen, ön az ellenségünk?
A férfi elgondolkozott, aztán keresztbe fektette nyergén a puskáját.
– Valamikor talán az lettem volna, de változnak az idők. Miért jöttek ebbe a világba?
– Mert változnak az idők.
138. oldal
– Nem jól tette – ingatta a fejét a fókavadász. – Ha a boszorkány szerelmet kínál, el kell fogadni. Ha nem fogadod el, magad vagy az oka, ha mindenféle csapás ér. Szinte választhatsz: átok-e vagy áldás. Csak épp azt nem teheted, hogy egyiket se választod.
124. oldal















































































































































