ez a rész tetszett a legkevésbé a három közül, de még így is fantasztikusnak mondom! És tényleg, végre egy fantasy, ami nem Tolkien köpenyéből bújt ki!
Kivételes könyv/trilógia. Fantáziadús, szerethető, „rajongható”. És Heloise-t idézve, azt tartom az egyik legfőbb kincsének, hogy önálló fantáziavilággal bír, és nem ismét egy Tolkien-világba helyezett mese. Ettől éreztem azt, hogy valami újat tartok a kezemben.
Néha ugyan nehezen viseltem a több szálat, hogy épp nagyon izgulok Lyráért és Willért és akkor áttérünk Dr. Malone-hoz és a mulefákhoz, (de nem hiszem, hogy ez a könyv hibája, inkább az én dekoncentráltságomé). Stílusbéli hibákat éreztem itt-ott, mintha egy bizonyos írási stílusból/nyelvezetből egy másikba ugrott volna az író. Voltak szálak, melyeknek nem találtam az elvarrását, pl. hogy végül most akkor eltiporják Istent vagy sem, de lehet, hogy ha újra olvasom (és fogom), kiderül. Az sem volt világos, h ki is a rossz, és ki is a jó (vagy a hitem tiltott válaszolni), de lehet, h erre nem is ad választ Pullman, mindenki döntse el maga, mindenesetre Mrs. Cultert a végén ha nem is szerettem, egyfajta elismeréssel adóztam neki.
Sokszor majd megszakadt rajta a szívem, de nem bánom, ezentúl ha cowboy vagy nyúl, akkor Lee Scoresby és Hester, a hősök. Lyra és Will plusz a daimónjaik pedig itt a szívem táján melegednek :).
Nekem nagyon tetszett, és szívesen ajánlom bárkinek.
