Halálos ​március (Berlin Noir 1.) 81% 54 csillagozás

A történet maga nem volt rossz, érdekes volt a nyomozás, de sajnos a főhős nálam jócskán elrontotta az élményt. Ritkán találkoztam ilyen erőltetett karakterrel, annyira ő a magányos farkas típusú magándetektív sztereotípiája, hogy az már fájt, a beszólásai meg pláne.
… ráadásul kérdéses ennyi hulla a náci Németországban spoiler, az abszolút biztonsági intézkedések idején, amikor a Führer szeretett népe a berlini Olimpiára készül. Hiába volt izgalmas, valahogy mégsem elég. Viszont az érdekelne mi lett a lánnyal? Hová tűnt Inge?

2024/54, könyvtár, 22/53 eddigi értékelés

Igazi amerikai noir, nagyjából mindenki cinikus (persze elsősorban a főhős) és mindenki korrupt. Mint ilyen, a nyomozás csak véres tud lenni, itt még ráadásul a náci birodalom vadhajtásai is megjelennek, a nyomozásban éppúgy, mint a közéletben, a politikában, az igazságszolgáltatásban. Ezen „vadhajtások” környezeti-társadalmi megjelenítését nagyon egyoldalúnak találtam, az előfeltevések pedig már túlzásokhoz is vezethetnek, gondoltam (egyszerűen nehezen hihetők az események). De azután a koncentrációs tábor bemutatása, hiába volt rövid, nagyot ütött, ez alapján pedig nem lehet túlzó semmilyen más leírás…
Mint krimi a regény jól felépített és kellően csavaros, talán még nyitott szálak is maradtak (lsd. folytatás).

Harmincas évek magánhekus figurájában elég nehéz újat hozni. Nem is sikerül. Pia, bláz, kemény ököl, könnyű stukker, szarkasztikus humor. Szóval azért rendben van.
Ami izgalmasabb az az idő és tér, bár ennek is megvannak a buktatói, mert ugye ki kell mondatni a szereplőkkel olyan dolgokat, amik a kortársaknak evidenciák voltak, de a mai, a Harmadik Birodalmat esetleg kevéssé ismerő olvasónak, nem azok. És ez néha furcsa eredményre vezet. Összességében egy kellemes darab volt, kíváncsi vagyok a folytatásra is.

Érdekes és szövevényes, mindenki üzletel mindenkivel, mindenki jön egy szívességgel a másiknak. Furcsa világ tárult a szemem elé. Kicsit nehéz volt elképzelnem Günther magánnyomozót, a fura stílusával és humorával, az akkori Németországban. Elég sok konfliktusba keveredik ahogy halad előre a nyomozással. Bár hamar össze lehet rakni, hogy mi lehet a háttérben, de a kalandok kitartanak egészen a történet végéig. Kíváncsi vagyok, mi következik ez után. Hogyan folytatódik a Berlin Noir.

Nagyon szerettem volna 5 csillagot adni a könyvre, de nem megy.
A téma és a korszak, amiről szól, nagy kedvencem. Ezzel nem is volt problémám, egész jól bemutatja az akkori viszonyokat.
A főszereplő nem túl eredeti figura, de ennek ellenére szerethető. Asszisztense, Inge, viszont baromi szimpatikus volt spoiler.
Ami nem tetszett, az a rengeteg hasonlat, amit használ, mert némelyik rettentő erőltetett volt.
A másik problémám a magyar cím: Halálos március. Én azt gondoltam, hogy majd egy „tavaszi” történetet kapok. Hát nem, a komplett könyv nyáron játszódik, illetve a végén egy pár oldal novemberben. És az a legbosszantóbb, hogy a könyvben benne is van az eredeti cím (March Violets – márciusi ibolyák) megfejtése.

Bernhard Günther olyan macsó, hogy elmehetne Hemingwayjel oroszlánra vadászni, miközben többet füstöl, mint a százhalombattai olajfinomító, az asztal alá issza Wagner urat, és a kacifántos nőügyeire is kéne találnom valami frappáns hasonlatot; a Sade márki főzte spagetti talán megfelelő szókép lehet. Stílusa csak a dachaui lágerben törik meg, de akkor sem a saját hibájából, hanem – fájdalom – az íróéból, aki amint a koncentrációs táborok témája napirendre kerül, minden korábbi macsóságot félretéve átmegy didaktikusba, a stílus meg agyoncsapódik egy kicsit.
Fenntartom azt az álláspontomat, hogy ehhez a témához csak úgy lenne szabad hozzányúlni, ahogy azt Kerr teszi: humorral, ha annak egy minden másnál feketébb formájával is. Hogy magamat idézzem: http://moly.hu/ertekelesek/1514938
Mert így sokkal feldolgozhatóbb. Egyedül így feldolgozható. Már ha valahogy.

Kicsit belealvos volt a konyv, pedig maga a krimi resze izgalmas lett volna, csak vhogy a megvalositason csuszott el. Egyszeruen tul sok szajbaragos informacio volt a naci No-rol. Maga a foszereplo se lett a kedvencem, egyszeruen tulsagosan is tul lett tolva a maganyos cowboly szerepe, aki kozben a nacizmusrol osztja az eszt gondolataiban. A cim pedig elegge felre lett forditva.

Korábban már olvastam az írótól a Kieső helyen című könyvet, az jobban tetszett. Igaz más volt a témája annak a könyvnek. Nem volt ez egy hosszú könyv, de valahogy elég lassan haladtam vele. Pedig megvolt a noir hangulata meg minden, de valahogy a Budapest-noir sokkal jobban bejött mint ez a könyv. Az író szerintem jól leírta az 1936-os berlini viszonyokat, bár nem vagyok szakértő a témában. Volt benne Gestapo, besúgások, koncentrációs táborok meg persze a magánhekus nyomozása a gyilkossági ügyben.

Nem, nem és nem.
Sajnos az ilyen könyvek miatt áldozik a noir műfaj napsugara. Túl van erőltetve. Hozza a tipikus noir-kliséket..iszonyatosan béna benyögésekkel. Ez működik Chandlernél és a többieknél, de itt nem, nyilván korszakfüggő.
Láttam, olvastam már magyar, amerikai még francia noirt is..és most németet, nácikkal. Erősen felmerült bennem a kétely, hogy az éppen a zsidók kiirtásán ügyködő náci hatalmi korszakban egyáltalán létezhetett-e/volt-e létjogosultsága ilyen noirfüstben „egyedül a világ ellen” tevékenykedő magánnyominak.
Ami működött/működik Amerikában a 20-as-30-as évektől, itt nem.
Egyébként elszórakoztatott abból a szempontból, hogy mennyire kétségbeesetten igyekszik másolni Chandlert és a híres nyomozóját. Bernie Günther-ünk is zsaruból lett magánnyomi, aki iszik mint a kefekötő és csinos titkárnőknél akar bevágódni.
Mindent összevetve..jobban is meg lehetett volna írni, ha nagyobb igényt fordít rá a szerző.
spoiler

Könnyed, kellemes krimi. A noir-t kicsit hiányoltam belőle (bár femme fatal az van). A történet átlagos, a főhős kifejezetten szimpatikus, szellemes és szókimondó, meglehetősen fejlett humorral. A legjobban viszont a történet hátteréül szolgáló kor és helyszínek tetszettek, úgy érzem, hogy az írónak nagyszerűen sikerült visszaadni az 1936-os Berlin hangulatát. Plusz pont Jesse Owens-ért.

A borító viszont nagyon semmitmondó és jellegtelen lett. Nem tetszik.