Zseniális.. az ember néha teljesen elveszíti a fonalat..:)
Az elképesztő sci-fi gondolatok mellett hátborzongató átéléssel ír egyes kábítószeres élményekről. Nagyon érdekes.
A szokásos kapkodomafejemszerű csavaros, a végén sem egyértelmű sztori, megspékelve egy kis magánéleti krízissel. A PKD féle gondolatébresztéssel, hogy a világ lehet hogy nem is olyan, amilyen, vagy amilyennek gondoljuk vagy pont az ellenkezője… Tetszett!:)
Elbonyolított és csapongó. Nem rossz, de Dick azért írt már jobbat ennél
Ez a Dick regény is tetszett annak ellenére, hogy az utolsó része teljesen átfordult a párkapcsolatokról szóló filozófálásba.
Már nagyon sokan megírták, hogy Philip K. Dick az egyik legzseniálisabb sci-fi szerző. Ez valószínűleg adódik az életéből is, de erről majd akkor, ha elolvastam az életrajzi kötetét (már megvan. ;])
A várjuk a tavalyi évet elsőre kissé kuszának tűnik – az is – mivel ebben az esetben nem csak alternatív valóságról, hanem valóságokról van szó, amelyek között gyakorlatilag a téridő minden vetületében mozgunk – öveket bekapcsolni. Amellett, hogy az ember a saját létezését is egyre inkább relatívnak és egyre valószerűtlenebbnek érzi, elgondolkodik azon is, hogy biztos jól érti-éli a saját világát. (Nem.)
Ha szeretnéd megfejteni, hogy mikor hol vagy, olvasd el. Ha nem találod magad, akkor is. A tudod, akkor tévedsz. Erősen ajánlott.
Svéd tudósok hosszas kutakodás után rájöttek, hogy a zsenialitás és a téboly bizony kapcsolatban áll egymással. Kár volt ily sok időt kutatásra fecsérelni, elég lett volna elolvasniuk egy PKD könyvet, mondjuk ezt.
Egy komplett pszichiátria tankönyv és egy földönkívülis-időutazós regény egyben. Elég koherens, izgalmas történet, akár még viszonylag ép ésszel is fogyasztható.
