Ubik 405 csillagozás

Philip K. Dick: Ubik Philip K. Dick: Ubik Philip K. Dick: Ubik

Glen Runciter halott. Nem él. Nincs az élők sorában. Vagy mégis?

Mindenesetre valaki meghalt abban a robbantásos merényletben, melyet Glen Runciter üzleti ellenfelei szerveztek. Úgyhogy Runciter temetése hamarosan megtörténik Des Moines-ban, de ennek ellenére gyászoló beosztottai rejtélyes üzeneteket kapnak tőle. A világ pedig egyre furcsább módon viselkedik körülöttük, melyből arra következtetnek, hogy valami végzetes és mindent megváltoztató dolog közeledik feléjük. Esetleg már meg is érkezett?

Philip K. Dick birodalmában a végső igazság nem is annyira végső, a valóság és az illúzió pedig ugyanolyan könnyedén cserél helyet, mint a múlt és a jövő. Az Ubik klasszikus science-fiction halálról és megváltásról. De vigyázat! Csak az előírt adagokban, rendeltetésszerűen és kellő körültekintéssel alkalmazható!

Eredeti megjelenés éve: 1969

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Galaktika Baráti Kör Könyvklub Móra · Philip K. Dick Agave Könyvek

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
244 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634197010 · Fordította: Németh Attila
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2020
380 oldal · ISBN: 9789634197027 · Fordította: Németh Attila
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2009
224 oldal · ISBN: 9789639868557 · Fordította: Németh Attila

3 további kiadás


Enciklopédia 3


Kedvencelte 84

Most olvassa 18

Várólistára tette 156

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Oriente>!
Philip K. Dick: Ubik

Felütésnek adott egy világ, ahol lefagyasztott, klinikai halottak irányíthatnak vállalatokat, miközben az élőktől minden ajtó (még a saját hűtődé is!) öt centet kér, mielőtt kinyílna. Ahol minden sarkon különleges pszi-képességekkel bíró „tehetségekbe” botlasz, és ahol kockázatmentesítő multicégek szakosodnak a megfelelő „antitehetségek” alkalmazására, kiszolgálva az ún. normalitás védelmének piaci keresletét.
A kissé noir hangulatú, ügynökelhárítós akciótörténetbe aztán lassan, de biztosan kúsznak be olyan szürreális, zavarbaejtő elemek, amelyek egy ennél is összetettebb, elvontabb történet kibontakozásával kecsegtetnek. És valóban, a virtuális valóság témakörének egy egészen korai és nagyon eredeti megközelítése ez a regény, ami a cselekmény bonyolódásával már-már egyféle pszichedelikus rémálomba csap át.

Irodalmi szempontból nem túl erős szöveg, mégis nagyon örülök hogy végre elolvastam. A látszat és valóság határfeszegetésében, a tudatosság és a képzelet hatásmechanizmusainak boncolgatásában igazi alapmű. Lehet a fél élet egész, és az egésznek tűnő fél? Haladhatunk előre a múltban? Manipulálhatjuk visszamenőleg a jövőt, ami még meg sem történt? Egyáltalán van-e bármilyen fogódzónk térben és időben, vagy a valóság egyszerűen csak annyi amennyit elhiszünk belőle? Megbirkózhat-e az elme ilyen szintű rendezetlenséggel, vagy szükségszerű, hogy egy univerzálisan létező avagy annak feltételezett entitás spoiler tartsa össze ideig-óráig a részeket, amik feltartóztathatatlanul követik a lebomlás szabályait?
Szóval jó kis nyomasztó olvasmány. Ne ezt vigyétek a strandra! :)

5 hozzászólás
SteelCurtain>!
Philip K. Dick: Ubik

Szerintem K. Dick tipikusan az az író, akinek feltalálták a szerzőpáros intézményét. Kár, hogy sohasem élt ezzel a lehetőséggel. Fantasztikusan termékeny elméje úgy nyakon zúdítja ötleteivel a gyanútlan olvasót, hogy kész csoda ha az illető ép nyakcsigolyával csukja be a végén a könyvet. De a rengeteg sziporkázó ötlet egyszerűen nem hagy neki időt az apró munkára, a részletek alapos kidolgozására. A nagyság átka. Egy fantáziátlan fantáziacsiszoló mesterembert kellett volna társként maga mellé emelnie, s ma K. Dick etalon lenne a műfajában.
Ez a regénye is egy olyan ötletparádé, amiből szerényebb fantáziájú, és időben el nem temetett író három életművet is kikanyarított volna. PKD meg üldözéses versenyben veri a billentyűzetet, mert félő, hogy gondolatai lehagyják az ujjait. A készre csiszoltság hiányát érzékeltem ezen a művén – is. Nem akadozik, nem csikorog, s mégis valami hiányérzetet kelt. Az élők, és a félig élő nem egészen elhunytak (félők) témája oly sok csavarral lett prezentálva, hogy a végén az olvasó már nemcsak az egyes szereplők hovatartozását érzi kétségesnek, de lassan már abban sem bizonyos, hogy éppen nem egy élő regény tapogatja le egy óvatlan (félő) olvasó agyát.

Noro P>!
Philip K. Dick: Ubik

Az Ubik PKD egyik legszebben felépített, legjellegzetesebb regénye. Ha valaha tanítanák a szerzőt, akkor szerintem ezen keresztül kellene, mert a történet meglepően jól elemezhető, mégis ihletett és kiszámíthatatlan.

Az első fejezetek során – látszólag – meglepően sokat árul el abból, hogyan is működik ez a világ. Pszík és anti-pszík, a halálban lefagyasztott, félig élő emberek, plusz egy kis szatíra a fogyasztói társadalomról (kedvenc mellékszereplő: Joe Chip lakásának ajtaja). Minden világos, mondja az egyszeri olvasó, csak mi az az Ubik? (Ami mindenütt jelen van – ez egy szóvicc latinul –, még sincs sehol.)

Aztán a történet közepéhez érve megtudjuk, hogy mindez még csak a felszíni réteg volt. Dick ugyanis módszeresen szétrombolja az eddig felépített világot, hogy egy sokkal furábbat, rejtélyesebbet és szubjektívebbet hozzon létre a helyén. Sok SF szerző beérte volna az első szinttel, de nála az csak a díszlet volt.

Majd eljutsz az utolsó szakaszhoz, és el sem akarod hinni, de van logikus magyarázat az eddig történtekre. Szürrealizmus ide vagy oda, az átverésben néha az az átverés, hogy nem is átverés.

Végül elolvasod az utolsó oldalt, ahol Dick még egyet lök a lelki egyensúlyodon, és már semmiben sem vagy biztos…

marcipáncica>!
Philip K. Dick: Ubik

Az Ubik Dick egyik legelismertebb és egyik legjobbként nyilvántartott regénye, és az elolvasása után könnyű is belátni, hogy miért. Dick talán ebben a regényében érte el a tökéletes egyensúlyt a fordulatos sci-fi történet és az egzisztenciális válságra, a valóságba és önmagunkba vetett hit elvesztésére épülő rémálom között, amiben a metafizikai, ontológiai útvesztő nem telepszik rá a cselekményre, hanem szerves részeként működik.
Dick mesteri módon manipulálja a könyvben szereplő tényeket, játszik a cselekménnyel, térrel és idővel, szereplőivel és az olvasóval. Az egyfelől nagyon olvasmányos, sodró lendületű és egyedi sci-fi történet felsőbb rétegei alatt meghúzódik egy nagyon erős teológiai metafora, ami néha kicsit erősebben bukkan a felszínre, háttérbe szorítva a cselekményt, ami arra kényszerítik az olvasót, hogy kicsit lassítson, és visszatekintsen az addig olvasottakra, összegezzen és értelmezzen. Ezekből az abszurd kipillantásokból egy éles vágással, mégis zökkenőmentesen, tökéletesen tereli vissza a cselekményt a fő sodorba.
A regényt nagyon erősen tartja össze Dick írói hangja, szokásosnak tekinthető eszköztára, amit ebben a könyvek kifejezetten kiemelkedőnek éreztem. A műveiben általános paranoiás rettegés talán az Ubikban tetőzik a leginkább, az elszigetelődés, az elidegenedés, a megszokott élettől való elszakadás és a kiút kétségbeesett keresése rendkívül hatásos eszközei a félelemkeltésnek, Dick briliánsan ülteti bele a kis bogarat az olvasó fejébe, tökéletesen megteremtve a véget nem érő rémálom képét, anélkül, hogy valódi világvégét, idegen inváziót, vagy pusztító vírusokat vizionálna.
Mostanában nem voltam maradéktalanul elégedett a szemem elé kerülő Dick regényekkel, kezdtem is kicsit aggódni, hogy a fiatalkori lelkesedésem csökkent valamicskét, de az Ubik (újfent) bebizonyított, hogy Dick egy istenáldotta zseni.

ViraMors P>!
Philip K. Dick: Ubik

Teljességgel ártalmatlan, ha követi a használati utasítást.

– Tíz centet kérek – szólt a hűtő. – Ötöt az ajtónyitásért, és ötöt a tejszínért.

Nem angol szó, a könyvtáros azt mondta. Van egy nagyon hasonló a latin nyelvben: ubique. Azt jelenti…
– Mindenütt – vágta rá Joe.

* * *

2020

Az Ubik az egyik legelső olvasmányom volt Philip K. Dicktől, bizonyos tekintetben a legmaradandóbb. Eszembe jut nagyjából minden alkalommal, amikor kinyitom a hűtőt, aztán megint, amikor fél percre rá rájövök, hogy mit nem vettem ki, és kinyitom megint. Közben hálás vagyok, hogy az enyém nem szeretne kienni az aprómból…
Persze ezen túlmenően is emlékezetes darab, és helye van a kedvenc PKD könyveim sorában. Érdekes az a módszer, ahogy a fejezetek elején a reklámszövegekkel végig az olvasó látóterében tartja az Ubikot úgy, hogy a tényleges történetben viszont sokáig fel sem bukkan. Mindeközben maga a történet sosem egyértelmű. Érdekes, nyakatekert és zavarba ejtő, különös tekintettel a befejezésre. Másodjára is meg tudott lepni, és most talán még jobban le tudott kötni, mint előzőleg.

* * *

2015

Az a fantasztikus ebben a könyvben, hogy amikor azt hiszem, hogy megfejtettem, hogy mi miért történt, honnan jövünk, és merre tartunk, PKD fogja magát és csavar egyet a történeten. Persze voltak olyan dolgok, amiket nagyon korán megsejtettem, de rendszeresen szolgált meglepetésekkel a könyv, és az utolsó oldalon is képes volt fejre állítani… sok mindent.
4,5/5 csillag, olvassátok bátran!

1 hozzászólás
LRn>!
Philip K. Dick: Ubik

Csúnya hiányosság, de ezelőtt még semmit sem olvastam PKD-től. Tavaly azonban elhatároztam, hogy kitöltöm a sci-fi regényeknek fenntartott űrt magamban, és bepótolom a lemaradást: új és klasszikus műveket egyaránt tervezek olvasni, PKD pedig természetesen elmaradhatatlan eleme ennek a folyamatnak.

…és már megint egy regény, amelynek a befejezése után csak csapkodom a fejem, hogy miért nem olvastam én ezt kamaszkoromban!

Nagyon nehéz félretenni ezt a szöveget, rendkívül erős a sodrása: végig bizonytalanságban tart, és folyamatosan azt éreztem olvasás közben, hogy mostmáraztántényleg tudni akarom, mi történik itt! Aztán mire nagyjából a helyére kerül minden, egy laza csuklómozdulattal csavarint egyet a végén, nehogy kényelmesen hátra tudjon dőlni a kedves olvasó… És nagyon szerettem ezért.

Az Ubik világa egy olyan világ, ahol külön iparág épül arra, hogy az anti-tehetségeket összegyűjtsék, s velük – megrendelésre – tompítsák a pszi-képességekkel rendelkező emberek tehetségét. Egy olyan világ, ahol nem elég megvásárolni/kibérelni egy lakást – az ajtók minden alkalommal pénzbedobásra nyílnak. Egy olyan világ, ahol a halál még nem a vég, hiszen egy ideig féletben („jégre tett”, féléletű állapotban) is kommunikálhatnak az emberek, így akár a munkájukat is tovább végezhetik… Az Ubik világa tele van filozofikus gondolatkísérletekkel és társadalomkritikával, ami még ma is aktuális. Mindezt könnyed, szórakoztató köntösben kapjuk meg, sci-finek, kriminek, thrillernek álcázva, s a gördülékenység ellenére is kihegyezett figyelemmel követjük, hogy le ne maradjunk valamiről, mert mindig hiányzik egy kicsi a megértéshez, mindig eltűnik a valóság és illúzió közötti határ.

Azért minden pozitívuma mellett el kell ismerni, hogy irodalmilag nem a legigényesebb szöveg, s hiába izgalmas a mondanivalója, technikailag nem valami ügyes. Ezt sajnálom, mert igazán kiemelkedő alkotás is lehetne, így azonban megmarad nagyon szerethető és élvezetes(en nyomasztó) zsánerregénynek.

2 hozzászólás
kvzs P>!
Philip K. Dick: Ubik

PKD felskiccelt egy világot, majd atomjaira robbantotta, és úgy ragasztotta a darabokat újra össze, hogy sehol nem passzoltak az érintkezési felületek, az egész mégis működött. Mintha egy ember úgy ébredne, hogy kéz van a lábai helyén, a szájával lát, és ez teljesen természetesnek tűnne.
Ebben a könyvben az idő úgy halad előre, hogy visszafelé megy, a kint bent van, a bent meg sehol, az elő halott, a halott pedig féletben van. Félelmetes, hogy PKD mennyire relativizálja a valóságot.
Kedves csemege volt számomra az ősi hitvilágok részleteinek felvillantása (reinkarnáció, a szó teremtő ereje stb)

3 hozzászólás
Algernon P>!
Philip K. Dick: Ubik

Képzeld el, hogy az általad valóságnak hitt világ nem a valóság, még csak nem is az a világ, amiben éltél. A kicsiny szelet, amit sajátodnak hittél, összezuhant, és önmagából született újjá.
Mit gondolsz, hogyan viselkednél akkor, ha láttad egy dolog, egy tárgy jövőjét, az pedig felfedi előtted korábbi megjelenési formáit? Ha az információ hatalom, és minden az entrópia felé törekszik?
Az idő a múltból a jelenen át a jövő felé halad. Vagy mégsem?
Aki meghalt, az nem halt meg egészen, féletben még kapcsolatba léphetsz vele, még itt van, de te már nem biztos, hogy itt vagy. Vagy mindig is itt voltál, és ők mentek tovább? Egyáltalán hol van az az „itt”?
A könyv mesél egy helyről, és időről, melyet nem értesz meg, melyet maguk a szereplők sem értenek.
A történet azért történhetett meg úgy, ahogy, mert igaz lenne?
Amikor pedig már azt hitted, találtál biztos pontot, PKD kifordítja sarkaiból a feje tetejére állt világot. Te pedig nem tehetsz semmit, csak fejet hajtasz előtte, mert megint megcsinálta.
Nincsenek jó vagy helyes válaszok. Végső válasz pedig végképp nincs. Csak Philip K. Dick van, aki újra bevezetett saját labirintusába, de úgy, hogy ki sem keveredsz belőle jó ideig.

2 hozzászólás
Isley I>!
Philip K. Dick: Ubik

Az Ubik első ránézésre olyan ontológiai kérdéskörrel foglalkozik, amiről már az ókori görög szofisták is írtak. Olyan dinamikusan csavarja a valóságot és annak értelmezését, hogy nem lehet a regény szereplőire vonatkozóan még a legalapvetőbb megállapításokat sem megtenni: ki él, ki fél ("félig él"). De nem csupán ezt a jól ismert ontológiai-episztemológiai kérdéskört járja körül, hanem Dick az általa itt megteremtett világgal egy olyan harcot mutat be, mely eredetinek mondható (ez óriási szó!), és csak a legvégén derül ki, hogy mi is ez. Nos, ez nagyjából minden másról is elmondható, a legvégéig bizonytalanságban hagyja az olvasót Dick. Tetszett az is, hogy a regény bár nem ad mindenre választ, magával az Ubikkal kapcsolatban is sok nyitottan hagyott kérdés maradt, viszont nem is nevezném lezáratlannak, mert Dick nem „fáradt” el a végére sem, így képes volt, ki tudja hanyadjára, még egyszer feje tetejére állítani mindent.

Rémálom P>!
Philip K. Dick: Ubik

Úgy látszik, PKD az én íróm lesz. Egyszerűen élvezem a világfelépítését, ami nem túl bonyolult, de mégis teljesen magával ránt. Utána pedig jöhet is az az egzisztenciális rémálom, amit a valóság bizonytalansága okoz. Zseniális!


Népszerű idézetek

csartak P>!

Micsoda őrült egy elmélet… hát Platón nem gondolt ki semmit, ami túlélné ezt a pusztulást, valami belső sérthetetlen magot? Az ősi dualizmus tézise: a testé és a léleké. A test léte véget ér, mint Wendyé, a lelke pedig… mint fészkéről a vándormadár elszáll. Talán igen, gondolta. Hogy újjászülethessen, ahogy a Tibeti halottaskönyv is megírja. Akkor hát igaz. Krisztusom, nagyon remélem! Mert ebben az esetben találkozunk még. Az erdő végében, jutott eszébe a Micimackó, ahol egy kisfiú meg a medvéje játszani fognak… elpusztíthatatlanul, tette hozzá. Mint mindannyian. Mackóval együtt egy tisztább, elviselhetőbb helyre kerülünk.

166. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Micimackó
4 hozzászólás
Hush_Campo>!

– Egy szép napon – szólt Joe gyűlölettel – a hozzám hasonló kisemberek föllázadnak, elsöpörnek benneteket, és akkor véget ér a homeosztatikus gépezetek zsarnoki uralma. Ismét becsülete lesz az emberi értékrendnek, az együttérzésnek és az egyszerű melegségnek, s ha ez egyszer megtörténik egy hozzám hasonló valaki, aki rengeteg megpróbáltatáson ment át, és igazán szüksége van egy forró kávéra, hogy idő előtt össze ne essen, végre megkaphatja majd azt a kávét, akár van épp nála annyi poszkred, akár nincs.

Brigi007>!

– Az ötvencentesen nem Walt Disney fejének kéne lennie? – érdeklődött Sammy.
– Vagy Disneyének – válaszolta Al –, vagy ha nem olyan friss, Fidel Castroénak.

108. oldal

Cicu>!

– Mióta kell neked pszichedelikus drog a hallucinációkhoz? – szólt oda Don Deny Francesca Spanishnek. – Az egész életed egyetlen éber lázálom.

83. oldal (Móra, 1992)

2 hozzászólás
szangi>!

Mr. Runciter, ne hagyja a talamuszát eluralkodni a cerebrális kortexe fölött.

71. oldal

DoraAnn>!

– Meg fogja érteni, hogy igazam van – folytatta az ajtó. Hangja önelégülten csengett.
A mosogató melletti fiókból Joe Chip előkapott egy rozsdamentes acélpengéjű kést, azzal állt neki szisztematikusan szétcsavarozni pénznyelő ajtaja zárszerkezetét.
– Be fogom perelni – szólt az automata, ahogy az első csavar kiesett.
– Ajtó még úgysem perelt be – válaszolta Joe Chip. – De azt hiszem, túl fogom élni.

30. oldal

Gigger>!

Micsoda látvány, gondolta. A történelemkönyv egy elfeledett lapja. Egy másik évezred maradványai keltek új életre,mely semmiféle kapcsolatban nem áll az ismerős, való világgal. A fantázia szüleménye, ami csupán egy pillanatra úszott be a látóterébe. Hamarosan ez is eltűnik; nincs több esélye a túlélésre, mint a modern tárgyaknak. A visszafejlődési folyamata ezt is elsöpri, mint minden mást.

pojDD >!

– Véleményem szerint – kondult Al hangja – maga kudarcra született. És ezen a helyzetek semmiféle kombinációja, a jelenlegit is beleértve, nem változtathat.

117. oldal (Móra, 1992)

pojDD >!

Ébredjen egy tál kiadós, ínycsiklandó és tápláló Ubik pirított kukoricapehelyre. Ez még ropogósabb, még zamatosabb, még hmmösebb, mint bármi. Ubik kukoricapehely, egy tál finom egészség! Kérjük, egyetlen étkezésnél se lépje túl az ajánlott adagot.

249. oldal (1992, Móra)

ViraMors P>!

Teljességgel ártalmatlan, ha követi a használati utasítást.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Aldous Huxley: Szép új világ
Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Frank Herbert: Frank Herbert teljes science fiction univerzuma 1.
Ray Bradbury: Fahrenheit 451
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Stalker
Michael Crichton: Kongó
Robert Merle: Malevil
Isaac Asimov: Én, a robot
Szathmári Sándor: Kazohinia