Philip K. Dick: Palmer Eldritch három stigmája 4.24 / 86

Kezdetleges Mátrix drogokkal, idegen hatalommal és Dickhez méltó, hallucinációkkal és filozófiával terhes, nyomasztó káosszal.

A vége kicsit kusza, az alapötlet nagyon jó.

Imádom a Dick-et!!

elsőre tömény, újra kell olvasnom.

Sajnos nekem Dick nem jön be.

HammerWorld No. 162 / 2004. március
A Palmer Eldritch… 1967-ben megkapta a Brit Science-Fiction Díjat; nem mellesleg az általam Ph.K. Dicktől eddig olvasottak közül a legnehezebb, ami egyben a legsúlyosabbat is jelenti. Nehéz, mert nem könnyű értelmezni, de ahol az értelem csődöt mond, ott még mindig működnek az érzések – és az ember ha nem érti is, érzi, miről szól a dolog, mit akar mondani az író, és persze azok a legszörnyűbb részek…
Ez a történet is egy elképzelt jövőben játszódik, melyben a Föld túlmelegedett és túlnépesedett, ezért telepesek élnek a Marson, azzal a feladattal, hogy lakhatóvá tegyék a terméketlen vörös bolygót – ami kb. lehetetlen… Sivár, kilátástalan létüket egy illegális droggal próbálják élhetőbbé tenni, melynek hatására tudatuk Barbie baba-szerű játékokba vetítődik, "akiken" keresztül egy hollywood-i álomvilágban járhatnak ideig-óráig. Ám egy nap visszatér a mélyűrből a titokzatos Palmer Eldritch, aki egy új drogot hoz magával, melyet egy idegen életformától benépesített bolygón lelt – s mely állítólag elhozza, amit az Úr ígért: az öröklétet…
Az ember egy ideig elbajlódik azzal, hogy mikor is járnak a szereplők a valóságban, és mikor a drogokkal kreált virtuális világokban – aztán, mikor rájön, mi is, amire a cím utal, ráébred, hogy Ph.K. Dick megint megírta a tutit; hogy ha szimbolikusan is, de totál jelen korunkról szól; hogy ez a regény épp olyan irodalmi és mondanivalóbeli értékeket rejt, mint a Szép új világ, az 1984, vagy egy másik Dick-mű, Az ember a Fellegvárban.
Aki cyberpunk- vagy Voivod-rajongónak tartja magát, az semmiképp se hagyja ki!