Az ember a Fellegvárban 79% 219 csillagozás

Tetszett a könyv, megint egy jó Dick regény volt a kezembe.
Nehéz mit írni róla amit még nem írtak le, @csartak szerintem röviden tömören leírt róla mindent.
Egy kicsit a „két” világ felé ki lehetett volna hegyezni a dolgot, engem érdekelt volna, rejtve maradt egy két csavar, amit megszoktam Dicktől. (A jóskönyv úgy megfogott, hogy utána is néztem.)
A könyvet csak ajánlani tudom.

Az ember a fellegvárban kevésbé mondható sci-fi-nek, inkább egy hidegháborús korrajz, vízió, alternatív történelem. Igazából én a kidolgozottságát csodálom, nagyon világos, könnyen elhihető a leírt kép, zseniális, ahogy összefűzi a szálakat, hogy mi lett volna ha.. nem egy kedvelhető világ, de mindegyikben van valami rossz, bárhogy is alakult volna. Dick egy őrült zseni, szeretem a könyveit.

Hatalmas csalódás.
Első könyvem az írótól, de finoman fogalmazva sem hozta meg a kedvem a többihez. Néhol túlfilozofálgatós stílus, számomra teljesen szürke, semmitmondó karakterek, logikátlanságok és motiváció nélküli cselekedetek sorozata, szépen megfogalmazott, de a történethez szerintem semmilyen módon nem kapcsolódó gondolatok idegesítettek. A jóskönyv meg pláne.

Lehet, hogy az elvárás teszi, de azért egy alternatív történelem témájú könyvtől elvárnék olyasmit, ami itt csak nyomokban van: korrajzot, társadalomábrázolást stb. Ezeket az író elpotyogtatja útközben, de ez is sokkal kevesebb a kelleténél. Egyedül a Childan-vonal (japán és az amerikai kultúra viszonyának ábrázolása lett nagyon élvezetes).

Dick kétségkívül ügyes író, a történetszála egybefűzése nagyon szép munka, de ezen kívül kevés maradandó pillanat jut eszembe a könyvről.

Mindenki rejtett tartalomról, metaforákról, mély filozófiáról beszél, de amit én ebből kihámoztam, az csak egy nagyon általános, a hidegháborús (és posztmodern) korszaktól nem ismeretlen negatív, igazság- és megismerésrelativizáló szemlélet. Ennyi, meg egy bambi. Nekem ez így sovány. De talán csak rossz olvasó vagyok, és fel kell nőnöm hozzá.

Érdekesség, hogy találtam egy kritikát. Az én gondolataim szinte szóról szóra, csak pozitív előjellel. Tehát minden benne van, amit a könyvről gondolok, csak fordítva (és akár ez lehet egyfajta párhuzam a regény fordított történelmi jellegével):

"Tekintsünk feljebb a részletektől: A karakterek kifogástalanok, egy-egy valódi ember, magabiztos írói eszköztárral felrajzolva. A cselekmény minden részlete hihető, helyükön
vannak a motivációk, a tévedések, ritkán a büszkeség és gyakran az esendőség. A háttérben realista politikai játszma zajlik, az én hat év történelemszakon edződött szemem semmi kifogásolhatót nem lát benne. Tökéletes."
http://www.filmtekercs.hu/papirfeny/tokeletes-az-ember-a-fellegvarban

„Fogadok, hogy csak én. Senki más nem érti igazán ezt a könyvet, egyedül én. Mások legfeljebb csak azt hiszik, hogy értik.” Mondatnám ezt is, de minek, mert ha elolvasná innen XY, akkor megint más lenne számára hangsúlyos, én csak annyit tudok, hogy lebilincselő volt, végig izgalmas, miközben ott köröztek a fejem fölött az uránvárosi varjak vészjóslóan, egyre hangosabban, de az író egy olyan alternatív valóságot teremtett meg, ami borzalmasan hihető sajnos, minden a legapróbb részletekig kidolgozva, bár a fülszöveg kicsit mást sejtet, a regénynek szerintem nem ez a fő csapásvonala. Politikai, társadalmi, emberi drámák tömege, én nem is értem miért nincs ez a könyv jobban számon tartva az utópiák között, mert nem csak a szimpla sci-fi kategóriába raknám be.

Utópia meg alternatíva? hm… Vagy inkább csak előjelcsere. Kicsit felcserélte Dick a szerepeket, a rangsorokat meg a kelet-nyugatot, és máris kész a milettvolnaha sztori. Pedig annyira nem is fikció ez, ha a sztereotípiákat és erőviszonyokat visszaforgatjuk a mai világhierrarchiatengelybe. Azért ami a legszomorúbb ráébredés ebből az egész történetből az az, hogy hiába a győzelem a humándémonon, ha egy jelmezcserével mégiscsak itt eszi a fene. Mindettől függetlenül ez egy remekül megírt és áthallásokban alaposan kiaknázott sztori.

Mit is mondhatnék? Salla-la-la :) Ez a könyv nagyon tetszett; jó kis történet! Teljesen más, mint a VALIS, az egyszem, amit ezelőtt olvastam Dicktől. Babysittelés közben végig azt vártam tegnap, hogy végre éjszaka legyen és elolvashassam a végét. És meglepett. Már korábban is meglepett, mikor egy pillanatra lefoszlik a valóság szövete és belelátunk egy másik(?) világba(valóságba?).
Ez egyértelműen a moly.hu-nak köszönhető, hogy Dick könyveit a kezembe vettem!

Ez olyan volt nekem, hogy tetszik a kiindulóhelyzet, meg minden ami ezzel jár. Nem zavar az sem, hogy minden egyes szereplője, kivétel nélkül tele van kétségekkel, mert hát hiszen mégiscsak egy alternatív fikcióban éldegélnek, hogy is lehetnének túlságosan magabiztosak ezen a vékony jégen. És hát ugye érdekes a mi, és a hogyan, csak én nagyon hiányoltam belőle a cselekményt. Mert én elsősorban ilyen történés centrikus olvasó vagyok. Így viszont kevésbé élveztem, mint azt szerettem volna.
Mindegy majd megpróbálom helyette elhelyezni valahová magunkat, magyarokat. A japók biztos kötelezővé tették nálunk a baseball-t? Télleg, és akkor az is lehet, hogy 86-ban Mehikóban mi vertük agyon a ruszkikat?! :)

Valami egészen másra számítottam. Nem volt rossz, amit kaptam, de simán tudtam jegelni napokra, hetekre két fejezet között.

Szintén sokat vártam rá, többre, jobbra számítottam. Talán majd ha újraolvasom… Bár nem fűzök hozzá több reményt.. :)

Egyszerűen zseniális. Nem szeretem a háborús történeteket, ezért hiába is vagyok Dick rajongó, nehezen álltam neki. Ez nem egyszerűen háborús regény, a mű kidolgozottsága már-már hátborzongató. Dick mintha ténylegesen látta volna ezt az alternatív-valóságot, amikor a színfalak mögé pillantott. Talán így is volt.