Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? 89% 192 vélemény

Tetszett. Ennyi is elég lenne (nekem) ahhoz, hogy ezt a könyvet ne egy könnyen felejtsem el. Nem fogom elfelejteni és amennyire távol állt tőlem ez a műfaj, most annál közelebb engedtem. Hallgattam a jószóra (ajánlóra) jól tettem. Már a címe is jó (az ilyenekre felszoktam figyelni) és most már azt is tudom, hogy Dick könyveit már a borítóról meg fogom ismerni. Na, de nézzük mi van belül. Egy történet, amit 68’-ban írtak és én, most 2012-ben már meg sem lepődők a leírtakon. Ez nem biztos, hogy jó hír. Nem biztos, hogy jó, ha az elembertelenedésről kell olvasnom. A lélek nélküli, imitált emberekről és állatokról. Arról, hogy a másság, már valami olyasmit jelent, ami nem emberi. Itt már komoly filozófiai és morális kérdéseket vet fel az identitás és az önazonosság témája. Az én és az öntudat , a szintetikus személyek és a (talán) hús vér ember , az embermivolt örök kérdésének keskeny határán való elmélkedésére késztet ez a könyv. Micsoda az ember? Ki vagyok én? Hol vagy Ádám? Öntudatra ébredés reggel , hangulatorgonával és empátiadobozzal. Érzelemhiány és programozott érzelmek. Van-e igazán különbség az ember és az android között? Talán az élet hossza, a lejárati idő? Sokkal több nem. Dick nagyon profi módon ír mind az emberekről, mind az androidokról. Van, hogy azt hiszed, androiddal van dolgod, aztán kiderül, hogy ember. Vagy akár fordítva. Döbbenetes, hogy alig van különbség. Maguk a szereplők is kétségek közt élnek. Ha viszont az én önazonosságom a másik ember elismerésén múlik, de a másikról soha nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy valóban „olyan, mint én”, akkor az androidokhoz való viszony asszimetriája a minden interszubjektív viszonyban ott rejtőző bizonytalanság kiteljesedése, és a másik elpusztítása – szétszerelése- az egyetlen valóban biztos módja annak, hogy eldöntsem, persze túl későn: a másik valóban olyan-e, mint én. Szóval, vagy a szétszedem és megnézem a kábeleket (közben azon gondolkodom, hogy bennem mi lehet) vagy tesztelem és meglátom az eredeti és a másolat közti különbséget. Itt már nem a szem a lélek tükre. Már a lélek vagy akár a lelkiismeret, amitől ember (lehet) az ember, már szóba sem jön.(?) A másolatok kezdenek túl valóságosak lenni. De mi tarthat meg akkor az emberségemben? A mercerizmus, mint egyetemes vallás megoldást kínál-e a lélek ismeretére? És minek, ha már mindenki más lesz? Rajtam kívül mindenki más robot? Készült a könyvből film, hangoskönyv, színdarab,képregény és díjat is kapott. Minden adva van ahhoz, hogy aki Dick jövőképére kíváncsi, az ha akarja se tudja elkerülni a találkozást. Ne akarjátok! A könyv végi esszé egyik címe: A jövő mint sci-fi passió. Ez nekem is az eszembe jutott. Passió-játék. A vége miatt nekem mindenképpen az.
Lefekszel?Beállítsam az orgonát 670-re?
Az melyik?
Megérdemelt békesség.

Elvesztem, és ennek Philip K. Dick az oka. Számítottam rá, mégis, esélyem sem volt. Eddig csak figyeltem – de most először találkoztam „igazi sci-fivel”, robotokkal könyv alakban is.
Látni akarom a többi világot is! *

* "Rossznak gondolod a világot? Látnod kellene a többit is!" /Philip K. Dick/

A Végső Világháború után egy jóformán kihalt, elhagyott bolygón ébredünk, ami régen a Föld volt. Az ismert élőlények ritkaságszámba mennek, mindent gépek helyettesítenek.
Marsról szökött androidok, fejvadászok, másállatok, és felvetett kérdések. Súlyos, morális kérdések ezek. Dick szimbólumrendszerei, párhuzamai feladják a leckét mindenkinek.
Talán az különböztet meg minket az androidoktól, hogy az ember kételkedik saját emberségében? Az empátia tesz minket emberré? Egy android csak utánozná a valóságot?
Vajon álmodnak?
Néhányuk talán igen.
De vajon tudják-e mit jelent az álmuk? Miről álmodnak?
Mit érezhet egy android akkor, ha ráeszmél, hogy ő egy android, és neki még csak az elektronikus bárányok sem jutnak?
Mind kiáltunk a semmibe, mint Munch Sikoly képén az a furcsa alak, és kiáltásunk beleveszik a végtelenbe. Így érezhetnek ők is. De nem csak ők, hanem Decker és mi is.

Féltem ebben a poszt-apokaliptikus világban. Azért féltem, mert egyedül voltam, teljesen egyedül, kiáltottam, és senki nem válaszolt.
Engem is belepett a radioaktív por.

Ez a könyv kerülgetett már egy ideje, csak valahogy mindig elkanyarodtam az útjából, vagy inkább másfelé kanyarodtam.. ebbe a gondolatmenetbe kissé belevesztem.. khm mindegy..
A lényeg, hogy 1, nem akarok ilyen világban élni 2, nem akarok ilyen dilemmák elé kerülni, 3, kérek egy homokozót, amibe a fejemet bele bírom dugni
Oké második reakció: 1, ilyen világban élek 2, bármerre mész, tele van a világ „androiddal” !!!!!!!!!!!!!!!! 3, a fejem olyan mélyen a homokozóban van, hogy már fel sem tűnik.

A könyv két kiadásban és ezáltal két fordításban van nekem meg. A Szárnyas fejvadász címmel megjelentetett régebbi kiadásba a következő szöveget írták: „Bár a regény szereplői, környezetük és a szituációk sokban különböznek a filmben megismertektől, azok az olvasók akiknek tetszett a feldolgozott változat, bizonyára élvezni fogják az eredeti művet is.”
Igen. Bizonyára. Igazából teljesen függetleníteni tudtam a filmtől. Nagyon tetszett, izgalmas, olvasmányos, le se tudtam tenni, kétségkívül a legjobban emészthető P.K.Dick regény, amit eddig olvastam. Miközben érdekes etikai problémákat boncolgat az ember-android kapcsolatában, rendesen hordozza a média által uralt, manipulatív, sötét, háború után döglődő, nyomorék jövő hangulatot, ahol viszont az állatok nagy értéket képviselnek az egyediségük miatt.

Jól sikerült megkreálnia Dicknek a sivár, háború utáni Föld világát. Ahol a mercerizmus vallása az együttérzésdobozban testesül meg, és a hangulatorgonán beállítható az aktuális kedélyállapot. Ahol ember és „andi” között kezdenek elmosódni a határok, ami komoly erkölcsi dilemmákat vet fel, és ahol az élő állat tartása státusszimbólumnak számít. A fejvadásznak meg produkálnia kell.
Izgalmas, gondolatébresztő, jó sci-fi. Tetszett.

A történet vége számomra nem volt elég kerek, ám mégis muszáj megemlítenem, hogy mennyire zseniális a könyv. Korát szerintem jóval megelőzte, az alapötlet pedig nagyon eredeti, mindenkinek el kellene olvasnia. A legjobban az tetszett benne, hogy az állatoknak ekkora a jelentőségük. :) http://macooka.blogspot.com/2011/09/philip-k-dick-almodnak-e-az-androidok.html

Mitől ember az ember? Jó kérdés. És bizony ezt a kérdést többször felteszi magának az ember míg a regényt olvassa. Egy sci-fi, ami komoly filozofálásra késztet. :)
A címe meg plusz öt csillag.

HammerWorld No. 181 / 2006. február
Philip K. Dick legismertebb regénye ez, köszönhetően az alapján készült kultuszfilmnek, a Szárnyas fejvadásznak (Blade Runner), de egyébként is az író egyik kulcsműve. 1968-ban jelent meg, a sci-fi és cyberpunk irodalom elismerten alapműve – sőt, azok véleményét osztom, akik szerint a modern irodalom egyik legfontosabb alkotása is.
Igaz, fentiek szinte bármely PhKD regényről elmondhatók, valamiért ez mégis különleges a különlegesek között. Központi kérdése (amint azt a kötet végi 3 irodalomtörténészi elemzés kifejti) az, hogy mitől ember az ember, hol a határ ember és nem ember között, és egyáltalán, az önazonosság. A főszereplő, Rick Deckard fejvadász, akinek az a munkája, hogy a Marsról az atomháború utáni puszta Földre szökött androidokat kiiktassa, azaz megölje. Márpedig a Nexus 6 típusú androidról roppant nehéz megállapítani, hogy ember-e vagy gép. A regényben leírt egyetlen hosszú nap alatt Deckard ennek kapcsán kerül szembe azzal a súlyos kérdéssel, hogy ő maga ugyan kicsoda. Ám a drámai, ijesztő mélységű kérdések fölött maga a sztori is élvezetes: egyfajta sci-fi környezetbe ágyazott krimi vagy thriller, ami sokszor fogcsikorgatóan izgalmas. Persze az összes PhKD-védjegy itt van, a borús, pesszimista jövőkép, az olvasó állandó bizonytalanságban tartása, a jellegzetes hangulat, stb.
Azt hiszem, a mester műveiből bizonyos értelemben össze lehetne ollózni egy olyat, ami tökéletes leírása lenne mai világunknak, és mondanom sem kell, hogy ez elég nagy gáz. A jó hír az, hogy talán a legsötétebb részek egyelőre nem kerültek napvilágra az általunk ismert Földön…

Hihetetlen könyv. Nem mondom, kellett idő, míg beindult a sztori, de aztán, huss, magába is szippantott, és onnantól nem volt megállás. Sajnálom, hogy csak azt a két-három órát szánhattam rá, míg elolvastam, jóval többet érdemelt volna, ugyanis nem kicsit elgondolkoztató. És akármennyit töpregek rajta, még inkább az az érzésem, hogy még több, még több, még több van benne, minnt ahogyan az előbb tűnt. Amolyan történet a történetben, bár talán a többesszám lenne helyes. Huh… belegondolva, még nem vagyok képes normális véleményt alkotni, de majd helyrerakom még magamban a dolgot, valószínűleg egy újraolvasással.^^
Hogy akkor mégis miért a fél csillag levonás?,Valami hiányzott, egyszerűen tátong egy fekete lyuk a könyvben, és kész. Talán, ha hosszabb… de nem, mégse.

Az egyik legjobb Sci-fi könyv amit eddig olvastam. Valóban szinte köze nincs a Szárnyas fejvadászhoz, szerintem az átlag mozinéző nehezebben vette volna be az eredeti sztorit.